Szakács-Paál István személyében két választási ciklus után lett ismét RMDSZ-es polgármestere Székelyudvarhelynek, a Szövetség az önkormányzati testületben is abszolút többséget szerzett. Szakács-Paál „őszinteséget, ha kell, akkor fájó őszinteséget és sok-sok munkát” ígért az udvarhelyieknek. A beiktatása óta eltelt száz nap alatt begyűjtött tapasztalatairól kérdeztük a városvezetőt.

– Száz napja vezeti a székely anyavárost, milyen Székelyudvarhely polgármesterének lenni?

– Nehezebb és embert próbálóbb, mint az elején gondoltam, most már látom, hogy korábbi intézményvezetőként, ha nem is jobb, de könnyebb dolgom volt. Egy inkubátorháztól jövök, ahol nyilván egy jóval kisebb apparátust irányítottam, de így sem számítottam arra, hogy ilyen sok munka van egy önkormányzat élén. Igaz, meglehet, hogy nekem volt más a mércém. Az eddigi közel három hónapban sokat dolgoztam, nagyjából megismertem a csapatot, bár ez még folyamatban van, hiszen elég sokan, mintegy 160-an vagyunk csak itt, a hivatalnál. De napról napra komfortosabban érzem magam, egyre nagyobb a bizalmam a kollégákban, úgy látom, együtt sokra leszünk képesek, nyilván mellé téve azt a támogatást, amit a Hargita Megye Tanácsától, Bukarestből, Budapestről vagy éppen Brüsszelből remélünk. Szerencsére minden szinten vannak erős, segítőkész barátaink. Azt gondolom tehát, hogy jó úton indultunk el, és ennek a munkának az eredménye mindenki számára meg fog látszani a későbbiekben.

– Mennyire érintették önöket az új kormány intézkedései, a megszorítások?

– Nagyon érzékenyen, hiszen nem titok, hogy egyfajta szervezeti átalakulással készülünk, amit március végére terveztünk be. A korábbi városházi „rendszerváltásokkal” ellentétben, mi mindenkinek maximális bizalmat adtunk, egyetlen munkatársat sem küldtünk el. Azt mondtuk, hogy márciusig mindenki bebizonyíthatja, hogy valóban a városért dolgozik, és amennyiben úgy látjuk, hogy ez így van, akkor találunk számára helyet az új csapatban is. Amikor korábban Udvarhelyen politikai váltások történtek, mindig nagy leszámolások zajlottak a polgármesteri hivatalban. Ilyenkor értékes kollégák is távoztak, újak jöttek, akik nehezebben tanultak be. Tehát mi megadtuk a bizalmat, azzal, hogy márciusban újra kiértékelünk mindenkit, akkor mondjuk meg, hogy kikkel akarunk együtt dolgozni, és melyik osztályon milyen átalakulások történnek. Lesznek osztályok, amelyek teljesen átalakulnak, olyanok, ahol csökkentjük a személyzetet, de lesz, ahol nagyobb teret engedünk, mert úgy érezzük, hogy az a részleg erősebb és eredményesebb kell legyen.

– Úgy hírlik, hogy a város anyagi helyzete nem a legjobb...

– Sajnos Udvarhely katasztrofális anyagi helyzetben van, talán még soha nem volt ilyen súlyos pénzügyi gondja. Mandátumuk elején a korábbi polgármesterek millió eurós többlettel indulhattak, tele volt a kassza, csak azon kellett gondolkodniuk, hogy miként költsék el azt a rengeteg pénzt. Mi egy óriási adósságot húzunk magunk után, 15 millió lejjel tartozunk különféle beszállítóknak, ezt igyekszünk minél hamarabb kiegyenlíteni. Ugyanakkor egyetlen projektünkről sem vagyunk hajlandók lemondani, amit elkezdtünk, azt be is fogjuk fejezni. Aktívan szemléljük az új pályázati lehetőségeket, mert szeretnénk új projektekbe is belevágni, nyilván nem esztelenül, ugyanis vannak olyan pályázataink, amelyek megvalósítását a korábbi években inkább a dac és az értelmetlen bizonyítási vágy vezérelte. Óriásira növekedett önrészeket fizetünk és fizettünk olyan pályázati kiírásokra, amelyeknek nincs is túl sok értelme. Például a csillagvizsgálónál a támogatás és az önrész aránya teljesen megfordult, a korábbi húsz százalék helyett, most majdnem nyolcvan százalékos önrészt kell hozzátenni, hogy befejezzük a beruházást, ráadásul a nevében szereplő rendeltetésének sajnos nem tud majd eleget tenni. A „csillagvizsgáló” a fekvése és egyéb okok miatt sosem lesz alkalmas a csillagok szakszerű vizsgálatára.

– Az elmúlt években sokszor arról szóltak a hírek, hogy jó szakemberek mentek el a hivataltól, de akadtak olyanok is, akiket elűztek. Mennyire érzi a hiányukat?

– Nagyon. Élnék is ezzel a lehetőséggel, legyen ez most egy „felhívás a táncra” az olvasók számára: elsősorban vezető beosztásra alkalmas tapasztalt szakemberekre van szükségünk. Jelenleg azért nincs városmenedzserünk, mert egyszerűen még nem találtunk olyan személyt, akiről úgy érezzük, hogy képes egy ekkora apparátus vezetésére, és van kellő közigazgatási tapasztalata is. Fontos, hogy tisztában legyen a magánszféra és a közigazgatás közötti alapvető különbségekkel is. De máshová is keresünk jó szakembereket, nemrég adta be a felmondását a fejlesztési-beruházási osztály vezetője, ide is igazgatót keresünk, ahogy gazdasági igazgatót is, de keresünk közbeszerzőket, pályázatírókat is. Így az a kérésem azokhoz, akik ezeken a területeken szakembernek érzik magukat, hogy bátran keressenek meg akár a közösségi oldalunkon, akár a városházán személyesen. Nyilván egy versenyvizsgán kell átmennie, de már gyűjtjük a szakmai önéletrajzokat, mert várhatóan márciusban több posztunk is felszabadul, és több új kollégát is tudunk majd fogadni.

– Felkészült arra, hogy olykor elkerülhetetlenül népszerűtlen intézkedéseket is meg kell hoznia?

– Igen, mert nagyon egyszerű stratégiát választottam, éspedig azt, hogy őszinték leszünk az emberekhez. És ezt már gyakoroljuk is. Ugyebár új a polgármester, ilyenkor előkerülnek azok az ügyek, amelyeket az elmúlt nyolc, tíz, tizenöt, húsz évben nem tudott vagy nem akart senki sem megoldani, ilyenkor újult erővel, új reményekkel jönnek az emberek, hogy oldjuk meg a problémáikat. Én pedig azt kértem a kollégáktól, hogy legyenek őszinték. Mert megoldás mindenre van, de akad, amikor ez nagyon fájdalmas az illetőnek. El kell mondani nekik pontosan, hogy mi a helyzet, mert ezek az emberek nem jókedvükben kopogtatnak kéthetente a hivatal ajtaján. Nem azért jönnek négyévente vagy rendszerváltáskor egy új polgármesterhez, mert unatkoznak, hanem azért, mert problémáik vannak. És nekünk őszintének kell lennünk velük. Mert, ha például egy problémát csak egyféleképpen lehet megoldani, és az tegyük fel azt jelenti, hogy az illetőnek le kell bontania a háza felét, mert teljesen illegálisan olyan zónában építkezett, ahol legalitásba sem lehet hozni ezt, akkor neki erről tudnia kell. Lehet, hogy szidni fog, mert hát ilyen az ember, de legalább nem reménykedik hiába, és tisztában lesz azzal, hogy mik a lehetőségek a problémája megoldására.

– Volt már olyan helyzet, amikor a befolyását is latba kellett vetnie, hogy érvényesítse akaratát?

– Alapvetően nem vagyok olyan ember, aki nagyon sokat bosszantja a kollégáit, vagy rendszeresen ellenőrzi, piszkálja azokat, akikkel nincs megelégedve. Feladatokat adok, és elvárom, hogy azokat határidőre, jó minőségben elkészítsék. Kirívó eseteim ezen a téren nem voltak. Előfordult, hogy határozottabban kellett fogalmaznom, voltak olyan szigorító intézkedések, amelyeket hivatali szinten kellett bevezetnünk. De ezeket megértették a kollégák, és azonnal alkalmazkodtak az új helyzetekhez. Nagy összeveszésem a hivatalon belül eddig még nem volt.

– Mettől meddig tart a munkanapja?

– Ezt nagyon nehéz meghatározni. Fél nyolc előtt pár perccel szoktam érkezni és délután öt óra előtt nemigen megyek el, csakhogy az események megnyitói általában hat óra után esedékesek, sokszor hétvégeken is. Ráadásunk nemcsak minket látogattak meg anyaországi politikusok, miniszterek, államtitkárok, de mi is elmegyünk Budapestre rangos emberekhez, és természetesen Bukarestbe is járunk. Tehát a vártnál több időt igényel a polgármesterség. Nem mondanám, hogy nagyon fáradt lennék, vagy úgy érezném, hogy már nagyon kimerültem, de az igazat megvallva, nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fog változni az életem. Annak azért örülök, ha hétfőn, szerdán el tudok menni fallabdázni, az esetek hetvenöt százalékában eddig ott is tudtam lenni. Ezek amúgy „szent” napok, amennyiben lehetséges, nem is vállalok ilyenkor nyilvános megjelenéseket.

– Hiányzik az életéből olyasvalami, ami korábban megvolt, de most már egyszerűen nincs ideje rá?

– Nagyon sok minden. De a legfájóbb az, hogy én nem kedvelem a telet, olyan típusú vagyok, aki a télből el szokott utazni a nyárba. Ilyenkor általában messzire utazom, ha lehet több hétre, azonban úgy tűnik, ez most elmarad, ami óriási veszteség számomra. Ellenben akadnak olyan dolgok, amiről az elején azt gondoltam, hogy nagy kiesés lesz, aztán végül mégiscsak jól éreztem magam. Például soha nem szilvesztereztem a város főterén, de ezúttal hivatalból ott kellett lennem a Patkóban. Megnéztem a koncertet, visszaszámoltunk, megnéztem a tűzijátékot, a ködös időjárás nem kedvezett ennek, de jól telt. Néha meglepődőm, mert bár kimozdultam a komfortzónámból, másféle eseményekre járok, más emberekkel ismerkedem meg, és ezek többsége kellemes csalódást jelent a számomra.

– Van bármi, amit polgármesterként csiszolnia, korrigálnia, tökéletesítenie kell a jövőben?

– Igen, szerintem van szép számmal. Nagyon sok esetben nem politikusként gondolkodom és nem politikusként beszélek. A kollégáimtól, akik már régóta benne vannak ebben a szakmában, mindig kapok jobbító jellegű észrevételeket, tippeket, kritikákat. Jelenleg még nincs meg az a politikai látásom, rutinom és kapcsolatrendszerem, hogy ezt kellően fel tudjam mérni.

– Abból kiindulva, hogy a legkevésbé szeretne csalódást okozni, és kíváncsi a reakciókra, bizonyára mindenre figyel és fülel. Elégedett azzal a feedback-kel, ami eddig az udvarhelyiektől jött?

– Igen, és hálával is tartozom az udvarhelyieknek, mert úgy látom, megvan bennük a türelem az irányomba, nyitottan viszonyulnak hozzám, és nagyon sokan jönnek fogadóórára is. Igaz, nagyon sokan olyan gondokkal érkeznek, amelyeket nem tudok megoldani, de ezt is tisztelettel tudomásul veszik, legalábbis itt, az irodámban megértően viszonyulnak hozzá. A közösségi oldalakon sem kapok túl sok szidást. Nyilván nagyon kevés ideje vagyok polgármester, nem is lenne túlságosan megalapozott. De hát mindig akadnak olyanok, aki szeretik váltás után hangoztatni, hogy „ez sem jobb a réginél”, vagy „visszasírjátok még a régit”, néhol olvasok ilyen kommenteket is, de azt látom, hogy megkaptuk a megelőlegezett bizalmat, ezzel nem szeretnénk visszaélni. Úgy általában hálás vagyok azért, ahogyan az emberek viszonyulnak hozzám, hozzánk, a csapathoz.