Bár áttörésszerű javulást hozott a román nyelv és irodalom érettségi módszertanának idei megváltoztatása a magyar diákok eredményeiben, a nyolcadikosok képességvizsgáján nem történt hasonló előrelépés – hogy miért van így, ez a romániai magyar oktatás egyik legnagyobb kérdése és paradoxon, amely mélyebb vizsgálatot igényel – mutatott rá Kiss Tamás szociológus az Oktatási Monitor elnevezésű kutatás beszámolóján. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Bálványos Intézet kutatása kapcsán tartott kerekasztal-beszélgetésen a szociológus és Toró Tibor politológus mellett Szabó Ödön képviselő, Kallós Zoltán államtitkár, Mihályfalvi Katalin, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke és Ferencz Salamon Alpár, az RMPSZ alelnöke a kutatási eredményeket méltatva boncolgatták a felvetett kérdést, valamint a nyelvi jogok érvényesítésének nehézségeiről, a lemorzsolódás okairól és az ehhez kapcsolódó tennivalókról beszéltek többek között.

Mennyire érvényesülnek a romániai magyar nyelvű oktatásban a kisebbségi jogok, miben történt előrelépés és hol voltak tapasztalhatók hiányosságok 2024-ben a 2019-ben végzett hasonló kutatás során találtakhoz képest – ezt vizsgálta a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Bálványos Intézet Oktatási Monitor elnevezésű kutatása, amelyről csütörtökön Kolozsváron tartott kutatási beszámolót Kiss Tamás szociológus és Toró Tibor politológus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára.

A kutatáshoz lekérdezték az összes romániai magyar nyelvű oktatási helyszínt tavaly április és június között, és 97 százalék válaszolt is, 885 kitöltött kérdőív válaszait összesítették és kiegészítették országos adatokkal – mondta el Kiss Tamás. A kutatás során vizsgálták az oktatási infrastruktúrát, a tanterven kívüli nyelvhasználatot, a lemorzsolódás kérdését, a vizsgaeredmények és az interkulturális oktatás kérdéseit.

Még mindig jelentős a nyelvi egyenlőtlenség

Kiss Tamás elmondása szerint az infrastruktúra terén jelentős fejlődés történt 2019 és 2024 között: míg korábban a román tannyelvű osztályok jobb felszereltséggel rendelkeztek, addig az elmúlt évek beruházásainak köszönhetően – a Covid-járvány alatt, valamint az országos helyreállítási program által – a magyar osztályok is felzárkóztak, így „egyenesen infrastrukturális boomról lehet beszélni”. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a székelyföldi oktatási helyszínek tantermeinek felszereltsége elmarad más erdélyi régiókétól, és a tantermen kívüli infrastruktúra a magyar iskolákban rosszabb, mint a vegyes tannyelvű intézményekben.

Toró Tibor rámutatott, hogy a vegyes tannyelvű iskolák magyar diákjainak alig van lehetőségük tanórán kívüli tevékenységekre a tanintézményeikben, ami magyarul zajlik. Míg a magyar tannyelvűekben – például néptánc, kórus, sulirádió formájában – ezek a programok elérhetők, amire a vegyes iskolákban lehetőség van, azok „többnyire románul zajlanak, még ott is, ahol a foglalkozás nyelvét román-magyarként jelölik meg”.

A szolgáltatások terén azt találták, hogy bár növekedett a nevelési tanácsadók, orvosi asszisztensek és iskolapszichológusok száma 2019 és 2024 között, továbbra sem oldódott meg a kérdés, hogy elegendő magyarul beszélő segítő legyen jelen a magyar gyerekek számára. Toró Tibor megállapítása szerint „itt is fennáll az aszimmetria: bár a vegyes iskolák általában jobban fel vannak szerelve személyzet szempontjából, ez nem feltétlenül kedvez a magyar diákoknak, mivel sok segítő szakember nem beszél magyarul”.

Az intézményeken belüli nyelvhasználatot is vizsgálták, megjegyezték, e tekintetében a kutatás a törvényi szigorítás előtt készült, így annak hatása csak később lesz mérhető. Egyelőre azonban azt tapasztalták, hogy a magyar iskolák homlokzatán és a termeken rendszerint van magyar felirat, míg a vegyes iskolákban gyakran hiányoznak ezek, vagy csak a magyar osztályokon találhatók, ezzel „bezárva” a magyar diákokat ezekbe a termekbe. Az adminisztratív helyiségek esetében „még nagyobb az olyan termek aránya, ahol csak román felirat van”, miközben a magyar oktatási helyszíneken „minden magyarul vagy két nyelven van kiírva”.

Azt is megállapították, bár javulás tapasztalható a digitális tananyagok kétnyelvűsége terén, mégis kevés az olyan vegyes iskola, ahol megfelelő mennyiségű magyar nyelvű digitális tananyag elérhető – mutatták be a kutatás főbb eredményeit.

Az új tanügyi törvény szerepét a kutatók abban látják, hogy a jogvédelem eszközeként hozzájárulhat a vegyes iskolákon belüli nyelvi egyenlőtlenségek csökkentéséhez.

Jelentős a lemorzsolódás

Kiss Tamás kiemelte, az oktatáshoz való hozzáférés a legnagyobb problémája a romániai magyar nyelvű oktatásnak. Barna Gergő szociológus elemzése alapján ismertették: a 2022-es és a 2025-ös oktatási kohorszokban a magyar diákok lemorzsolódása jelentősen meghaladja az országos átlagot, azaz kevesebben jutnak el a 12. osztályig, és arányaiban is kevesebben érettségiznek. A lemorzsolódási pontok közül kiemelkedik az 5–8. osztály közötti, valamint a 9. osztályba való áttérés nehézsége, amely gyakran a gyenge képességvizsga-eredményekkel függ össze.

Kiemelték: az 5–8. osztály közötti lemorzsolódás különösen erős a roma tanulók körében, főként a roma többségű vagy erős roma jelenlétű iskolákban, ahol az oktatási teljesítmény jelentősen elmarad az országos átlagtól. Az elemzés szerint 100 ötödik osztályos roma diákból mindössze 6 jut el odáig, hogy a nyolcadik végén mindhárom tantárgyból átmenőjegyet szerezzen, ami Kiss Tamás szerint azt mutatja: „a magyar oktatás integrációs képességének a rosszabb teljesítményével állunk szemben”.

Azt is elmondták: a 9–11. osztályosokra vonatkozó adatok alapján a magyar diákok jelentősen nagyobb arányban iratkoznak szakiskolába, mint az országos átlag, ami azt jelenti, hogy közülük kevesebben érettségiznek, és más típusú munkaerőpiaci lehetőségekhez jutnak.

A képességvizsga eredményei azt mutatják, hogy a magyar diákok már a beiratkozásnál és megjelenésnél is alulreprezentáltak, és lényegesen kevesebben érik el az átmenőjegyet, mint az országos átlag – mutatott rá Kiss Tamás.

A szociológus kiemelte, a 2025-ös érettségin viszont a magyar diákok jelentek meg arányaiban nagyobb számban, mint a román végzős társaik, és a román nyelv és irodalom vizsgán a magyar diákok eredményei közelítik a román társaikét, így „látszik, hogy mi volt korábban az oka a nagy lemaradásnak: egyértelműen a román nyelv és irodalom, (...) a románokhoz képest jobban teljesítettek a kötelező tantárgyból, illetve a választható tantárgyból is. Elmondható, hogy egyértelműen az új módszertan hozott áttörést”.

Bár a PISA-eredmények is javuló tendenciát mutatnak, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar nyelvű oktatásban a lemorzsolódás továbbra is jelentős, és az esélykülönbségek a rendszer egészén belül is markánsabbak – foglalta össze.

Mivel a kutatás célja közpolitikai ajánlások megfogalmazása a kutatók szerint, hat ilyen javaslatuk van:

• Az illetékes hatóságok alakítsák ki a vegyes tannyelvű iskolákon belül a román és a magyar tannyelvű osztályok közötti egyenlőtlenségek ellenőrzésének rendszerét.
• Kiegyensúlyozottabb kétnyelvűségre van szükség. Ez immár (2023 óta) a létező törvényi keret végrehajtásának a monitoringját jelenti.
• A magyar nyelvű tanórákon kívüli tevékenységeket az államnak az összes olyan megyében finanszíroznia kellene, ahol van magyar oktatás – javasolják, kiemelve például, hogy a gyermekek házában zajló tevékenységek valójában csak Székelyföldön léteznek magyarul.
• A vegyes tannyelvű iskolákban ösztönözni kellene a kiegyensúlyozottabb kapcsolatokat.
• A román nyelv és irodalom vizsgák módszertana módosult. A képességvizsga-eredményekben ez nem látszik, miközben az érettségi esetében látványos az áttörés. Az elhamarkodott következtetések helyett az új vizsgamódszertanok szigorú monitorozására van szükség, hogy kiderüljön mennyire igazságosan mérik fel a magyarul tanulók román nyelvi kompetenciáit.
• Lehetőséget kell teremteni arra, hogy a magyarlakta területeken élő többségi gyerekek tanulhassák a magyar nyelvet.

RMPSZ: az 5–8. osztályos tananyagon dolgozni kell

Kiss Tamás elmondta, a román nyelv és irodalom vizsga módszertana kulcskérdés a magyar diákok eredményessége szempontjából. Bár a 2025-ös áttörés fontos fejlemény, ugyanakkor – ahogy hangsúlyozta – „nagyon érdekes paradoxon”, hogy ez a javulás miért csak az érettségin jelent meg, miközben a képességvizsgán továbbra sincs előrelépés. „Ahelyett, hogy gyors következtetéseket vonnánk le, szükség lenne a vizsgarendszer szigorú monitorozására és annak átgondolására, hogyan lehet valóban igazságosan vizsgáztatni a magyar diákokat” – javasolta.

A kerekasztal-beszélgetésen Ferencz Salamon Alpár, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség alelnöke az 5–8. osztályos tananyag és képességvizsga kapcsán elmondta, „a 12-es diákok jó eredményeit látva, megnéztem – Hargita megyében –, hogy nyolcadikosként milyen eredményt produkáltak: ég és föld volt különbség, gyenge eredményeik voltak, főleg a későbbi teljesítményük fényében”. „Ez azt jelzi, hogy az 5–8. osztályos tananyagot és a mérési eszközöket is fejleszteni kell” – hangsúlyozta. Elmondta a románoktatás kapcsán tavaly Szovátán szervezett workshop folytatásaként ezen dolgoznak, hogy az 5–8. osztályos román tananyag jobban igazodjon a kisebbségi oktatás igényeihez. „Így a későbbi mérések is relevánsabb képet adhatnak majd a jelenségről” – magyarázta Ferencz Salamon Alpár.

Mihályfalvi Katalin, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke szerint nem csak a tantervben és a tananyagban lehet a hiba. „A statisztikák mögött gyerekek vannak – kamaszok, akiket 14 évesen vizsgáztatunk, amikor épp serdülnek. Lehet, hogy mélyebbre kell menni, és elgondolkodni azon, hogy biztos 14 éves korban érdemes vizsgáztatni a gyerekeinket?” – vetette fel.

Kallós Zoltán államtitkár kiemelte, a román és magyar diákok tanulmányi sikereinek összehasonlítását nehezíti, hogy egy generáció tagjai különböző évfolyamokban – 11., 12., vagy 13. osztályban – fejezik be az iskolát. Arra is rámutatott, hogy a szakiskolát sok magyar gyerek nem azért választja, mert hamarabb be akarja fejezni a tanulmányait, hanem a románnyelv-tudás hiányából fakadó önbizalomhiány miatt kerülnek oda, mert eleve nem hisznek abban, hogy képesek lennének leérettségizni.

Lemorzsolódás vagy átiratkozás?

Szabó Ödön képviselő, oktatáspolitikus a lemorzsolódás kapcsán azt hangsúlyozta, hogy a statisztikák sokszor nem tükrözik a valóságot az oktatásban, mivel például támogatások miatt olyan diákokat is beírnak, akik valójában nem járnak iskolába vagy külföldön élnek. Emellett előfordul, hogy magyar gyerekeket román tagozatra íratnak be „adminisztratív hibából” vagy tudatos döntés nyomán, főként vegyes tannyelvű intézményekben, a román katedrák megtartása érdekében. Ez a rejtett gyakorlat torzítja a lemorzsolódási és beiskolázási adatokat, amelyek csak akkor derülnek ki, ha helyi szinten követik, erős intézményi kontroll van. Példaként említette, hogy Margittán az új bölcsődében az igazgató vegyes tannyelvűként hirdette az intézményt, miközben a nyilvántartásban minden gyermeket román tagozatra írtak be.

Azt is említette, ötödik osztálytól kezdve a vegyes házasságok egy jelentős részében tudatos nyelvváltás történik: „sok szülő úgy gondolja, hogy a gyerek már megtanult írni-olvasni magyarul, így az oktatást érdemes román nyelven folytatni”. Ez a jelenség különösen erőteljes a szórványban és a vegyes nyelvi környezetekben. A képviselő kiemelte, az is jelenség, hogy a román tagozatok „mentése” érdekében magyar diákokat román osztályokba íratnak, sok esetben egy-egy titkárnő sugallatára, aki azt mondja a szülőknek, hogy bizonytalan a magyar szak indulása.

A roma gyerekek iskolaelhagyása kapcsán Kallós Zoltán államtitkár azt látja a gondnak, hogy sokszor csak az osztályindításhoz „fogdossák össze” ezeket a gyerekeket, majd magukra hagyják őket. Mint mondta, épp nekik lenne legnagyobb szükségük jól képzett felzárkóztató pedagógusokra és iskolai tanácsadókra – nem formálisan átképzett szakemberekre, hanem elhivatottakra.

Abban egyetértettek a beszélgetők, hogy a kisebbségi nyelvi oktatás helyzete közép-európai szinten is jónak számít nálunk, viszont Szabó Ödön képviselő és Kallós Zoltán államtitkár is kiemelte, a törvény adta jogok nem magától értetődőek. „Aki azt hiszi, hogy a kisebbségi oktatási keret magától, teljes megértésben születik a minisztériumban vagy a parlamentben, téved” – mutatott rá Szabó Ödön, hozzátéve: ez minden esetben kemény harc eredménye, és minden további előrelépés is hasonló küzdelmet igényel, azaz helyi szinteken is követni kell, kiharcolni az érvényesítését.

(Nyitókép: Pexels)