Célszerű megfontolni a vegyes tannyelvű iskolák szétválasztását, ha pedig lehetőség és politikai hajlandóság nyílik rá, önálló magyar tannyelvű iskolák létrehozására kell törekedni minden erdélyi régióban és kistérségben.

Ezt a következtetést fogalmazta meg szerdán nyilvánosságra hozott kutatási jelentésében a Bálványos Intézet. A társadalomtudományi és közpolitikai kutatóműhely az erdélyi iskolák nem oktatási tevékenységében megjelenő nyelvhasználatát, valamint az úgynevezett nyelvi tájképét térképezte fel egy felmérés segítségével. Kutatásuk egyrészt az iskolák nyelvi sokszínűségéről nyújt képet, másrészt fényt derít arra, hogy miként érvényesülnek a nyelvi jogok az oktatási intézményekben.

A Bálványosi Intézet kutatói az adatfeldolgozás során az oktatási intézményeket három kategóriába sorolták: magyar oktatási helyszínek (469 iskola), vegyes oktatási helyszínek (339 iskola), vegyes vagy román iskolának alárendelt magyar oktatási helyszínek (114 iskola). Utóbbiak azok az oktatási helyszínek, ahol magyar tannyelvű oktatás folyik, azonban az intézmény nem rendelkezik jogi személyiséggel és egy olyan intézménynek van alárendelve, amely vegyes vagy román iskolának tekinthető.

Ezek a kutatás eredményei

A Bálványos Intézet felméréséből kiderül, hogy a magyar és vegyes iskolák nyelvi helyzete jelentősen eltér egymástól. A magyar iskolák esetében megfigyelhető, hogy:

• a hivatalos nyelvi tájképben, a hivatalos belső és külső kommunikációban elterjedt, és sok esetben kizárólagos a magyar nyelv használata;
• a személyzetet illetően majdhogynem teljes körű a magyar nyelvhasználat (kivételt képez az iskolaorvos és az asszisztens, ahol az oktatási intézmények egy jelentős részében nem dolgozik magyarul beszélő egészségügyi alkalmazott);
• az oktatási intézmény homlokzatán megjelenő kétnyelvű felirat még azokban az esetekben is általában teljesül, amelyek olyan közigazgatási egységeken működnek, ahol a magyarok aránya nem haladja meg a 20 százalékot, tehát elviekben ezeket nem lenne kötelező kitenni.

A vegyes iskolák esetében megfigyelhető, hogy:

• a magyar nyelvhasználat visszaszorított, a kétnyelvűség sokszor eseti jelleggel jellemző, és vannak helyzetek, amikor még a törvény által kötelezőnek titulált minimum sem valósul meg;
• az iskola homlokzatán megjelenő hivatalos felirat 59 százalékban kétnyelvű, 41 százalékban csak román. Azonban megjegyzendő, hogy azokon a helyszíneken, ahol a közigazgatási egységben a magyarok aránya meghaladja a 20 százalékot, az iskolák 27 százalékában nincs magyar felirat kifüggesztve;
• átlagosan a belső feliratok 52 százaléka egynyelvű (román), 31 százaléka kétnyelvű, a termek 17 százalékán pedig nincs felirat;
• a belső feliratokat illetően, ha elkezdődik a kétnyelvűsítő folyamat, akkor ezt alkalmazzák szinte az összes teremre: az iskolák 33 százalékában átlagosan a termek több mint háromnegyede kétnyelvűen feliratozott, míg a többi esetben ez az arány 10-20 százalék között van;
• a vegyes iskolába járó magyar diákok 49 százaléka van olyan oktatási helyszíneken beiskolázva, ahol megvalósult a belső feliratok kétnyelvűsítése;
• a román egynyelvű megoldás jellemző a tanári gyűlések (68 százalék) és az iskolatanácsi ülések (71 százalék) esetében, de az iskolai ünnepségek többsége kétnyelvű (79 százalék);
• az intézmények mintegy háromnegyedében beszél legalább az egyik igazgató magyarul (az esetek 45 százalékában az igazgató, 33 százalékban az (egyik) aligazgató), míg az alárendelt vegyes oktatási helyszíneken ez az arány 53 százalék;
• a vegyes iskolákban tanuló magyar diákok 61 százaléka használhatja anyanyelvét a titkárságon, 59 százaléka a könyvtárban, 26-27 százaléka az iskolaorvossal asszisztenssel való kommunikációjában, 64 százaléka az iskolapszichológusnál, 25 százaléka a logopédusnál és 52 százaléka a kapussal;
• a kétnyelvűség általában arányosan növekszik a magyar diákok arányával az iskolában;
• a kétnyelvűség és a magyar kommunikáció nagyban függ attól, hogy az iskolában van-e magyar igazgató (viszont a magyar aligazgató jelenléte ehhez kevésbé járul hozzá);
• az iskola homlokzatán feltűntetett magyar felirat esetében a magyarok aránya a közigazgatási egységben a legfontosabb változó, de továbbra is fontos marad az igazgató magyar nyelvismerete;
• nagyobb a valószínűsége annak, hogy megvalósul a kétnyelvűség azon oktatási helyszíneken, amelyek olyan környezetben működnek, ahol a magyarok rendelkeznek a politikai hatalommal.

Ezek a kutatók következtetései

A felmérés eredményei alapján a kutatók elsőként azt a következtetést fogalmazták meg, hogy a magyar tannyelvű iskolák és a vegyes iskolák közötti látható különbségből adódóan a célszerű megfontolni az iskolák szétválasztását, és amennyiben lehetőség és politikai hajlandóság nyílik rá önálló magyar tannyelvű iskolák létrehozására törekedni minden régióban és kistérségben.

Ha önálló tanintézmény létrehozására nincs lehetőség, a kutatók a magyar nyelven beszélő igazgatók arányának növelését javasolják a kétnyelvűség napirendre kerülése érdekében. Ugyanakkor emlékeztetnek: habár az igazgató és bizonyos mértékig az aligazgató személye kulcsfontosságú, nem garancia a kétnyelvűsítési folyamat elindításában.

A Bálványos Intézet szerint hatékony lehetőség lehet a magyar nyelvhasználat növelésére egy olyan információs kampány kidolgozása, amely ezekben a pozíciókban levő személyeket célozná meg és tájékoztatná őket a törvény adta lehetőségekről, és az anyanyelvhasználat nyelvi tájképben és belső és külső kommunikációban való megjelenítéséről és fontosságáról.