A schengeni csatlakozás volt 2023-ban a román külpolitika legfőbb célkitűzése. Noha Bukarest nagy reményeket fűzött az Ukrajna melletti határozott kiálláshoz, akárcsak 2022-ben, a remélt ellentételezés idén is elmaradt. Az osztrákokkal december utolsó napjaiban kötött politikai megállapodás egyelőre inkább csak ígéret, mint kézzelfogható siker.

„Romániának nagyobb határozottságot kell mutatnia az európai színtéren... Egyes döntések blokkolása mellett léteznek olyan eszközök, amelyekkel világossá teheted a többiek számára, hogy tagországként veled is számolniuk kell, és hogy a számodra fontos döntések a többieknek is fontosak kell hogy legyenek.” Az idézett gondolatot Dacian Cioloṣ volt miniszterelnök fogalmazta meg a schengeni integráció kapcsán, és egyszerre olvasható a bukaresti kormányzat előtt álló feladat leírásaként, valamint az elmúlt másfél évtized romániai EU-politikájának kritikája gyanánt.

A 2022. december 8-ai vétó után a román politikusok abban reménykedtek, hogy sikerül melegen tartani a témát, és a schengeni csatlakozást már az Európai Unió soros elnökségét 2023 első felében ellátó Svédország újra szavazásra bocsátja. Az első hidegzuhany januárban érkezett Stockholmból. A svéd kormány állandó brüsszeli képviselője bejelentette, hogy kormánya csak akkor tűzi napirendre a kérdést a bel- és igazságügyi tanácsban, ha sikerül egyezségre jutni a két országgal – Ausztriával és Hollandiával –, amely a román és a bolgár csatlakozás ellen szavazott.

Mint kiderült, a tavaly decemberi osztrák vétó által kiváltott felháborodáshullámot nem követte világos stratégia. Bukarest ugyanazokat a taktikákat alkalmazta továbbra is, amelyekkel a 2022. december 8-i vétót is megpróbálta megakadályozni. Az orosz invázió utáni helyzetre hivatkozott, úton-útfélen hangsúlyozta, hogy szomszédos országként Románia hatalmas kockázatot vállal Ukrajna támogatásával. Egyúttal megpróbálta elszigetelni az oroszbarátnak kikiáltott Ausztriát. Leghangosabb támogatói nem véletlenül azok közül kerültek ki – Ursula von der Leyen bizottsági elnök, Roberta Metsola EP-vezető, Annalena Baerbock német külügyminiszter –, akik az orosz invázió kezdete óta a legharcosabban képviselték Washington álláspontját Ukrajna kapcsán. Baerbock már a tavaly december 8-i szavazás után „geopolitikai szempontból” nevezte tévesnek az osztrák vétót. Marcel Ciolacu képviselőházi elnök, későbbi miniszterelnök akkor úgy fogalmazott: az osztrák szavazat „ajándék Oroszországnak”. De 2023. során az osztrák kormány több alkalommal is világossá tette, hogy nem engedi magát sarokba szorítani az „oroszbarát” váddal.

Január végén, pár nappal azután, hogy Románia visszaküldte posztjára az osztrák vétó miatti tiltakozásként „konzultációra” hazarendelt bécsi nagykövetét, a bulgáriai látogatáson tartózkodó Karl Nehammer újfent világossá tette: Ausztria a schengeni térség további bővítése ellen szavaz mindaddig, amíg a „schengeni térség nem működik megfelelően”. Az álláspontot megerősítette Gerhard Karner belügyminiszter áprilisban, amikor román hivatali kollégája, Lucian Bode meghívására Bukarestbe látogatott. Jelezte, hogy Ausztria álláspontját a schengeni övezet működésképtelenségét illetően olyan tagországok is osztják, amelyek hivatalosan támogatják a román és a bolgár felvételt – például Németország vagy Franciaország –, amennyiben maguk is visszaállították az ellenőrzéseket a határaikon.

Ugyanolyan hajthatatlannak bizonyult Karner augusztusban, amikor a román belügyminiszter – ezúttal a Bode helyére lépett Cătălin Predoiu – viszonozta a látogatást.

Július közepén az Európai Parlament határozatot fogadott el, amelyben felkérte Ausztriát, hogy mondjon le az indokolatlan vétójáról. A szavazás után Siegfried Mureşan, az Európai Néppárt alelnöke úgy értékelte, a határozat újabb nyomásgyakorlási eszközt jelent Románia számára. Két héttel később Karl Nehammer osztrák kancellár hivatala közölte, hogy a bécsi kormány továbbra is fenntartja a vétóját. Az osztrák kormányt a Tageszeitung című német újság röviddel Olaf Scholz német kancellár ausztriai látogatása előtt reagáltatta az Európai Parlament két héttel korábban megszavazott határozatára. A Taz kérdésére a bécsi szövetségi kancellária azt hangsúlyozta, hogy Schengen nem pártpolitikai, hanem biztonsági kérdés. A külső határvédelem láthatóan nem működik, egyébként nincs más magyarázat arra, hogy az Ausztriában elfogott illegális bevándorlók 70 százalékát korábban egyetlen uniós országban sem regisztrálták.

A schengeni bővítés helyet kapott Ursula von der Leyen szeptemberi, az unió helyzetéről tartott utolsó évértékelőjében. Az Európai Bizottság elnöke felszólította Ausztriát, hogy „késedelem nélkül” tegye lehetővé Románia és Bulgária schengeni csatlakozását. Bécs válasza: „több ellenőrzésre van szükségünk, nem kevesebbre”, mivel a migrációs számok emelkednek Európában, számos országban további határellenőrzésekről tárgyalnak.

Néhány nappal később Marcel Ciolacu román miniszterelnök a Der Standard című osztrák lapnak adott interjúban bejelentette, hogy Románia az EU Bírósága elé viszi Ausztriát a schengeni vétó miatt, ha az októberi és decemberi hivatalos találkozókon ismét ellenzi Románia schengeni tagságát. Erre végül nem került sor, főleg azért, mert Ausztriának nem is nyílt alkalma hivatalosan ellenezni a román belépést.

A kormányzó szociáldemokraták nagy reményeket fűztek a második féléves spanyol soros elnökséghez abból kiindulva, hogy a madridi kormánypárt és a Ciolacu által elnökölt PSD ugyanahhoz az európai pártcsaládhoz tartozik.

Az Európa Tanács honlapja szerint Románia és Bulgária csatlakozása november második felében még szerepelt is a Bel- és Igazságügyi Tanács december 4–5-ei brüsszeli ülésének napirendjén. Végül azonban konszenzus hiányában a spanyol soros elnökség ugyanúgy nem bocsátotta szavazásra a schengeni bővítés kérdését, ahogy az előző félévi svéd elnökség sem tette.

Hányszor törhet meg a jég?

December elején Ausztria közölte, hogy bizonyos feltételekkel hozzájárul, hogy Románia és Bulgária több szakaszban csatlakozzon a schengeni övezethez. Ennek folytatásaként jött létre a szerdán bejelentett „politikai megállapodás”. A bukaresti reakció nagyrészt illeszkedett az egész évre érvényes trendbe. A 2024-es szuper választási évre készülő román politikusok 2023-at folyamatos „breaking news” üzemmódban töltötték, a legapróbb álláspontváltozásban is áttörést láttak, amit aztán siettek azonnal „bejelenteni”. Jellemző, hogy Ciolacu kormányfő kevesebb mint egy hónap alatt másodszor jelentette be, hogy Bécsben „megtört a jég”.

A kormányzati lelkesedés ellenére az ellenzékiek által megfogalmazott fenntartások nem teljesen alaptalanok, hiszen a légi és a vízi határellenőrzés megszüntetése csak kis részben enyhíti a román utasok problémáit és egyáltalán nem csökkenti az árufuvarozók terheit. Ráadásul világos határidő hiányában beláthatatlan ideig elhúzódhat – a politikai széljárástól függően – az ellenőrzések megszüntetése a szárazföldi határokon. Emiatt egyes ellenzéki politikusok csapdának minősítették az osztrák ajánlatot.

Határok mindenfelé

Az utóbbi időszakban megugrott illegális bevándorlás arra késztetett több tagállamot, hogy „ideiglenesen” visszavezesse az ellenőrzést a schengeni övezet belső határain. Így járt el a 23 Schengen-tagország közül kilenc. Ausztria pedig – amely a Balkánon át Nyugat-Európába tartó migránsok nagy száma miatt ellenzi a bővítést – a 2015-ös menekültválság óta lényegében megszakítás nélkül fenntartja az „ideiglenes” határellenőrzést a Magyarországgal és Szlovéniával közös határán.