Az elmúlt harminc évben a különböző politikai színezetű radikálisok mindig felhasználták a „magyar veszélyt" - írja elemzésében a Deutsche Welle román szerkesztősége. A szerző, Sabina Fati szerint a nacionalista beszéd régi formájában tér most vissza a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) előadásában.

„Mindig az a benyomásunk, hogy az erőszak hirtelen jelenik Romániában, de a jelenségnek hosszú társadalmi és politikai története van” - kezdi írását az ismert román publicista. Szerinte elsősorban politikai erőszakkal van dolgunk, amely a választási kampányok idején élesebben mutatkozik meg, és az évek során lassan érlelődik. Úgy véli, a radikalizmus az elmúlt harminc évben egyáltalán nem tűnt el, s Vadim Tudortól, a Nagy-Románia Párt vezetőjétől kezdve, aki a 2000-es években egyesek stadionokban történő kivégzését ígérte, egészen George Simion AUR- elnökig, aki néhány nappal ezelőtt azt mondta, az RMDSZ egy „visszataszító és soviniszta teremtmény", a román radikálisok nem sokat változtak.

Kitér arra, hogy George Simion az AUR „ellenségének" nevezte az RMDSZ-t. „A 2000-es években 800 ezer alkalmazott volt, ma 1,3 millió alkalmazott van, mert az RMDSZ minden rokonát elhelyezte, mert Paul Stănescu (a Szociáldemokrata Párt főtitkára - szerk. megj.) is ugyanígy tett” - idézte Simiont a szerző. Sabina Fati arra is emlékeztet, hogy tavaly, miután a bíróság az úzvölgyi temetőben a román katonák emlékére állított 50 kereszt elbontásáról döntött, George Simion ismét az RMDSZ „sovinizmusára" és a hatóságok „megalázkodására" hivatkozott. 

„Még mindig nem tudjuk, hogyan kezdődött a románok és magyarok közötti vérengzés Marosvásárhelyen 1990 márciusában. Az ügyészek és a közvetlen megfigyelők manipulációkról beszéltek, de az uszítókat nem találták meg. Látszólag minden egy hamis hírből indult, amely egy gyógyszertár nevének románról magyarra történő megváltoztatásáról szólt. Később kiderült, hogy csak a gyógyszertár magyar megfelelőjének hozzáadásáról volt szó. De mindez csak ürügy volt az etnikai konfliktusra, amelyben öt ember meghalt és 300-an megsérültek” - idézi fel Marosvásárhely fekete márciusát az elemzés. 

Fati szerint az utcai erőszak gyakran a politikai laboratóriumokban kezdődik. „1990-ben az új hatalomnak legitimitásra volt szüksége, a hitelességét egy hősies cselekedettel akarta megmutatni: Erdély megmentésével a magyaroktól, akik állítólag fel akarták darabolni az országot” - fogalmaz a szerző. Megemlíti Klaus Iohannis elnök 2020-as nyilatkozatát, amelyet  a „jó napot kívánok, PSD" köszöntéssel kezdett, majd  a szociáldemokratákat Erdély eladásával vádolta meg. Felidézi Mihai Tudose volt miniszterelnököt, a koalíciós pártok jelenlegi európai listavezetőjét, aki  akasztással fenyegette a magyarokat, amikor a Székelyföld autonómiájáról szóló tervezetről beszélt.  „Ha a székely zászló lobogni fog az intézményeken, mindannyian a zászló mellett fognak lobogni. Szó sem lehet ilyen autonómiáról a székelyek számára" - idézte Tudosét a szerző.  

Sabina Fati szerint az oyan AUR-os parlamenti képviselők vagy aktivisták, mint Dan Tănase, akik azt állítják, hogy az RMDSZ egy „mélyen románellenes, Európa-ellenes, idegengyűlölő, irredenta" szervezet, amely „terrorizmust támogat a románok ellen", nemcsak a választási kampányban teszik ezt. „Az uszítások, az ellenségkép újraélesztése felülről lefelé történik, és nemcsak a magyarok, hanem a romák, zsidók, homoszexuálisok elleni gyűlöletet is magukban foglalják. A közösségi hálók könnyen görgetik a gyűlöletbeszédet, és valamiféle normává alakítják, miközben a kollektív emlékezet nem veszi figyelembe, hogy a közelmúlt történelmében a verbális erőszak gyakran fizikai erőszakot szül” - zárja cikkét Sabona Fati.