Több száz hiúz él Hargita megyében, a rejtőzködő állatok száma stabil, sőt enyhe növekedést mutat a térségben.

Az ország élmezőnyében található Hargita megye az ott élő hiúzok számát tekintve, a faj egyaránt lenyűgözi a szakembereket, a természetfotósokat és a természetkedvelőket.

Szabó Szilárd, a Hargita Megyei Környezetvédelmi Igazgatóság képviselője az Agerpresnek elmondta: Romániában 1200–1500 hiúz élhet, Hargita megye erdeiben pedig több száz példány található, ami az ország élmezőnyébe sorolja a megyét. Mint a szakember rámutatott, a vadgazdálkodók becslése szerint a megyében mintegy 380–420 példány él, bár ezt némileg túlértékeltnek tartja. Ugyanakkor a populáció jelentős, állapota stabil, és az utóbbi időszakban enyhe növekedés is tapasztalható.

A hiúzállomány pontos felmérése nehéz, mivel az állat magányos életmódot folytat, nagy területeken mozog, és ugyanarra a helyre csak hetek vagy hónapok elteltével tér vissza. A megfigyelések főként télen, nyomok alapján, illetve az utóbbi években kihelyezett vadkamerák segítségével történnek. A szakember szerint az állomány növekedése elsősorban a zsákmány – főként az őz – bőségének köszönhető. „A ragadozó nem csökkenti a zsákmány számát, éppen ellenkezőleg: a ragadozók száma függ a zsákmány mennyiségétől” – hangsúlyozta.

 A „Kárpátok szelleme”

A hiúz étrendjében az őz mellett madarak, rágcsálók és más fajok kölykei is szerepelnek. Vadászati módszere eltér más ragadozókétól: nem üldözi hosszú távon a zsákmányt, hanem a meglepetésre épít, és ha a támadás 20–30 méteren belül nem sikeres, feladja. A párzási időszak tél végére esik, ilyenkor az állatok aktívabbak. A nőstény tavasszal 1–4 kölyköt hoz világra, amelyek közül körülbelül a fele nem éli túl az első évet. A kifejlett példányok 12–15 évig élhetnek a vadonban.

A hiúzt gyakran „a Kárpátok szellemének” is nevezik, mivel rendkívül rejtőzködő. Bereczki Raymond, a Gyilkos-tó–Hagymás Nemzeti Park őrszolgálatának vezetője elmondta: 17 év alatt mindössze háromszor találkozott hiúzzal, akkor is véletlenül, és az állat azonnal eltűnt.

A faj óriási territóriumon él: a nőstények esetében mintegy 15 ezer hektáron, a hímeknél akár 25 ezer hektáron mozog, folyamatosan táplálék után kutatva. A megfigyelt példányok rendszeresen vándorolnak a különböző területek között, a táplálék elérhetőségétől, az évszaktól vagy a zavaró tényezőktől függően. Hegyi Barna, a nemzeti park igazgatója szerint egyes példányok rendszeresen, akár havonta ugyanazon pontokra térnek vissza, ami erős területhűségre utal.

A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a hiúz nem jelent veszélyt az emberre, és rendkívül ritkán okoz károkat a gazdaságokban. Jelenléte ugyanakkor fontos ökológiai jelző: hozzájárul a patás állomány egészségéhez azáltal, hogy elsősorban a gyengébb vagy beteg egyedeket ejti el. Nyugat-Európa egyes részein a patás állatok túlszaporodása már problémát jelent, amit még vadászattal sem tudnak hatékonyan szabályozni, Romániában azonban a nagyragadozók jelenléte miatt ez a veszély egyelőre nem áll fenn.

A hiúzokra leselkedő fő veszélyt nem az – egyébként tiltott – vadászat jelenti, hanem az élőhelyek feldarabolódása, amelyet az úthálózat bővülése és az emberi jelenlét növekedése okoz. Ha megszűnik a területek közötti kapcsolat, az állomány elszigetelődik, ami hosszú távon beltenyésztéshez és genetikai leromláshoz vezethet. A szakember példaként említette azt a nemzetközi programot, amelynek keretében Kárpátokból származó hiúzokat telepítettek át Horvátországba, Olaszországba és Szlovéniába, a kis, elszigetelt állományok genetikai erősítése érdekében. A program sikeresnek bizonyult, az áttelepített hímek már szaporodtak is.

A hiúz, bár ritkán látható, nagytestű macskaféle, viselkedésében pedig sok tekintetben hasonlít a házimacskákhoz. Az áttelepítések során például dobozszerű csapdákat használtak, amelyekbe az állatok – a macskákhoz hasonlóan – kíváncsiságból maguktól bemásztak.

A közúti balesetek is veszélyt jelentenek a fajra, és bár Hargita megyében kevés ilyen eset történt, más térségekben többet is jelentettek. Emellett az erdei nyugalmi zónák csökkenése is negatívan befolyásolja a faj viselkedését és szaporodását. A természetvédők szerint a hiúznak zavartalan élőhelyekre van szüksége: a túlzott emberi jelenlét – túrázás, kerékpározás vagy motorsportok – elűzheti ezeket az állatokat élőhelyükről.

A hiúz jelenléte egyértelműen jelzi az erdei ökoszisztémák egészségét: ahol megjelenik, ott a természetes egyensúly – még ha törékeny is – fennmaradt.