A Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park vadállománya természetes módon alkalmazkodik a zord téli időszakhoz, ahogyan azt az evolúció során mindig is tette. A jelenlegi megfigyelések szerint a medvék többsége már téli pihenőre vonult, amit a nyomkövetés és a megfigyelőkamerák felvételei is megerősítenek.

A nemzeti park igazgatója, Hegyi Barna az Agerpres-nek elmondta: a korábbi, enyhébb telekkel ellentétben – amikor egyes hím medvék nem húzódtak vissza, mert találtak táplálékot az erdőkben – idén szinte valamennyi medve, köztük a nagy hímek is, nyugodt, nehezen megközelíthető területeken, sziklafalaknál és barlangokban telelnek, ahol az ember nem zavarhatja őket.

„Azok a medvék, amelyek etetőkhöz vagy megfigyelőhelyekhez szoktak, ahol mesterségesen kapnak élelmet, nem vonulnak téli álomra. A vadon élő medvék viszont követik a genetikai kódjukat. Ez most egy viszonylag normális tél: decemberben még nem volt igazi tél, de most olyan, amilyennek lennie kell. A park területén élő medvék többsége természetes viselkedést mutat, fél az embertől. Naponta járjuk a terepet, és nagyon ritkán találkozunk velük” – magyarázta az igazgató.

A park területén állandó jelleggel 10–15 medve él, télen azonban számuk jelentősen megnő, és meghaladja a százat is, mivel a környező területekről ide húzódnak vissza.

„Az élőhelyük főként az összefüggő erdők és a sziklás területek, ezek nem ideálisak a táplálkozás szempontjából. Télen azonban akár 100–150 példány is összegyűlhet a térségben. Itt sok a szikla, a barlang és a kisebb vackok, ahová visszahúzódnak. A hó betakarja őket, nincs emberi jelenlét, így nyugalomban, viszonylagos melegben tudnak pihenni” – tette hozzá.

Tavasszal a térségben egyfajta „medve-autópálya” alakul ki, mivel az állatok a magasabb régiókból az alacsonyabb területek felé vándorolnak táplálék után kutatva.

„A magasabb részeken kevés az élelem, ezért a medvék elindulnak lefelé. A sárban és a hóban rengeteg nyom látszik, mintha egy autópálya lenne – ezért nevezzük így” – fogalmazott Hegyi Barna.

A téli időszakban más emlősök, például a szarvasok és az őzek az alacsonyabban fekvő területekre, völgyekbe vagy mezőgazdasági területekre húzódnak, ahol könnyebben találnak táplálékot. A zergék szintén az erdőkbe vonulnak, ahol vékonyabb a hótakaró.

A farkasok és a hiúzok télen is aktívak, rendszeresen feltűnnek a megfigyelőkamerák felvételein. A hiúzoknak jól meghatározott territóriumuk van, és rendszeresen „járőröznek”. Január végén, a párzási időszak kezdetén gyakrabban is megfigyelhetők.

„Van például egy hiúz, amely szinte minden hónapban ugyanazon a napon, délután négy és öt óra között jelenik meg. Ez azt mutatja, hogy ha nem zavarják, szigorúan őrzi a területét és rendszeresen ellenőrzi azt” – mondta az igazgató.

Az állatok pusztulását a természetben – különösen télen – ritkán észlelik a parkőrök, mivel a tetemeket gyorsan elfogyasztják a ragadozók, főként a medvék.

„A természetben semmi sem vész kárba. A medvék egyik kedvenc tápláléka az elhullott állatok teteme. Ezekből néhány nap alatt csupán néhány csont marad” – hangsúlyozta Hegyi Barna.

A vadállomány egyik legnagyobb téli veszélye az emberi tevékenység, különösen a hószánok okozta zaj. Ezek komoly stresszt okoznak az állatoknak, és akár a kisebb madarak pusztulásához is vezethetnek.

„A madarak ebben az időszakban a túlélésért küzdenek. Ha megzavarják őket, energiát veszítenek, és egy hideg éjszakát már nem biztos, hogy átvészelnek” – figyelmeztetett az igazgató, hozzátéve: a hószánozás más állatokat is elűz élőhelyükről, és károkat okozhat az erdőfelújításokban is.

A park igazgatósága jelenleg összetett megfigyelési programot működtet: rendszeres járőrözéssel, nyomkövetéssel, GPS-es megfigyeléssel és kamerarendszerekkel. Az adatokat egy központi adatbázisban rögzítik, amelyet a térségben tervezett beruházások hatásvizsgálatánál is felhasználnak.