Véget ért a zergeállomány tavaszi felmérése a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Parkban. A közel három hetet felölelő esemény során a szakemberek megállapították, hogy a nemzeti park területén élő zergeállomány helyzete stabil.

„A felmérés során 260 egyedet azonosítottunk, de ennél valamivel több van, így elmondható, hogy a zergeállomány létszáma 300 körülire tehető, ami évek óta egy stabil számnak tekinthető” – mondta érdeklődésünkre Hegyi Barna. A Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park igazgatója kifejtette: magát a szaporulatot nem vizsgálják, inkább arra fektetik a hangsúlyt, hogy betegség, ragadozó – hiúz, farkas, kóborkutya – ne okozzon nagy problémát a populációban. A nemzeti park területe korlátozott, így ezt a 300 körüli létszámot tudja eltartani, a fölösleg, ha van lehetősége elvándorol – habár eléggé elszigetelt zergenyájról van szó, zárt csoport, nem igen van kapcsolatuk más populációkkal –, vagy ragadozók prédájává válik, ami szerencsére nem jelentős, hisz a felmérések alapján az állomány létszámában nincs különösebb elmozdulás, így állandónak mondható, ami jó. 2004-től tilos a vadászatuk a nemzeti park területén, és 2010-től állt be a 300 körüli egyedszám, ami azóta is tartja magát, a szakemberek kiváló gondoskodásának, felügyeletének köszönhetően – közölte az igazgató.

Megtudtuk, évente két alkalommal mérik fel a zergepopulációt, tavasszal, májusban és ősszel, november környékén. A Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park területére a ’70-es években telepítették vissza a zergéket. 1972-ben összesen kilenc egyedet hoztak a Radnai-havasokból. A rekolonizációt követően nagyon jól bizonyította fennmaradóképességét a faj, hisz az említett kilenc egyednek mára már 300 leszármazottja van. A Békás-szoros sziklafalairól a második világháború alatt tűnhetett el a zerge, hisz több feltételezés, dokumentum, visszaemlékezés is arra utal, hogy a két világégés között még éltek zergék a területen, de a vadászat miatt kihaltak.

(Nyitókép: Becze István Dávid)