Ilie Bolojan első deficitcsökkentő intézkedéscsomagja nem egy hosszú távú stratégiai dokumentum, hanem egy válságkezelő csomag – értékeli Rácz Béla Gergely közgazdász, egyetemi docens, a Romanian Economic Monitor kutatócsoport tagja. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának dékánhelyettese szerint a gyors intézkedések ellenére nem kell attól tartani, hogy Románia recesszióba süllyedne. Sőt, szerinte a következő hónapok inkább az állami szféra racionalizálásáról szólnak majd, mint újabb, mindenkit sújtó adóemelésekről.

– Sok politikai vezető belengette a fizetésképtelenség rémét. Mennyire volt valós ez a veszély?

– A fizetésképtelenség korábban csak elméleti veszélyként jelent meg Románia kapcsán, de az elmúlt évek költségvetési túlköltekezése és az egyensúly teljes elvesztése miatt ez most már nagyon is valós kockázattá vált. Ha a kormány nem hozta volna meg a mostani megszorító intézkedéseket, valóban fennállt volna annak az esélye, hogy Románia már a közeljövőben sem tudja finanszírozni a hiányát sem a belföldi, sem a nemzetközi piacokról.

Mielőtt eljutottunk volna a technikai fizetésképtelenség állapotába – tehát hogy az állam már a fizetéseket, nyugdíjakat vagy a közszolgáltatásokat sem tudja időben finanszírozni –, elvileg lett volna még egy védőháló: a nemzetközi intézményrendszer, különösen a Nemzetközi Valutaalap (IMF). Az IMF azonban nem ingyen segít: a pénzügyi támogatásáért cserébe mindig mélyreható, strukturális reformokat kér, amelyek sokkal drasztikusabban és gyorsabban érintenék a lakosságot, mint az, amit most látunk. Ráadásul az IMF-fel való kényszerű megállapodás politikai szempontból is rendkívül rossz üzenet: azt jelzi a piacok és a választók felé is, hogy a kormány saját erejéből nem képes biztosítani a fiskális stabilitást. Épp ezért volt fontos, hogy a mostani kormányzat önállóan, időben és látható elkötelezettséggel avatkozzon be – még mielőtt egy ilyen nemzetközi mentőcsomag elkerülhetetlenné válna.

– A kormány azzal indokolta a deficitcsökkentő lépéseket elfogadásának a gyorsaságát, hogy meg kell győzni a nemzetközi hitelminősítőket. Miért annyira fontos ezeknek a cégeknek a megnyerése?

– Románia jelenleg hiányt finanszíroz – vagyis többet költ, mint amennyi bevétele van. A hazai megtakarítási szint ehhez nem elegendő, így a hiányt részben külföldi befektetőktől kell finanszírozni. A hitelminősítők értékelései ebben kulcsszerepet játszanak: ha Romániát a befektetésre nem ajánlott, azaz úgynevezett „junk” kategóriába sorolnák vissza, akkor számos intézményi befektető – nyugdíjalapok, biztosítók, bankok – szabályozási okokból egyszerűen nem fektethetne többé román állampapírokba. Így nemcsak drágább, hanem adott esetben lehetetlen is lenne a finanszírozás biztosítása. Ezért volt kulcsfontosságú, hogy Románia jelezze: képes a költségvetés konszolidálására.

– A leminősítés elkerülése érdekében mi volt most fontos: a kiegyensúlyozás szándékának a felmutatása vagy az azonnali eredmények?

– A piacokat, hitelminősítőket és befektetőket elsősorban nem csak a konkrét számok, hanem a hiány dinamikája érdekli. Románia tavaly az EU legnagyobb GDP-arányos költségvetési hiányát produkálta – meghaladta GDP arányosan a 9 százalékot. A kormány lépései most azt mutatják, hogy ez a hiány elkezd csökkenni. Ebben a pillanatban ez az irányváltás és az elkötelezettség (az ígérteteken túl) volt a legfontosabb.

– Mennyire tűnik koherensnek a Bolojan-kormány által elfogadott csomag, illetve mire helyezi inkább a hangsúlyt?

– A csomag elsődlegesen a bevételek növelésére koncentrált, különösen az áfaemelésen keresztül, ami viszont sajnos közvetlenül érint minden fogyasztót. Ugyanakkor a kiadások visszafogása is napirenden van, még ha ezek a lépések időigényesebbek is. A két oldal – bevétel és kiadás is – kell mozduljon. Először azokat az intézkedéseket léptették életbe, amelyek gyors költségvetési hatással járnak. De most már látszanak azok a kormányzati lépések is, amelyek az állam pazarló működésének lefaragására irányulnak.

– Ezen a téren rendkívül változatos az intézkedések listája, kezdve a bérpótlékok levágásától bizonyos önkormányzati posztok megszüntetéséig. Felsejlik-e ezek mögött a vízió?

– Az első intézkedéscsomag nem egy átfogó reformstratégia, sokkal inkább válságkezelő reakció volt. A döntéshozók számára az elsődleges cél az volt, hogy sürgősen megakadályozzák a pénzügyi egyensúly teljes felborulását. Ilyen körülmények között nem volt idő sem komplex gazdasági modellezésre, sem koherens, hosszú távú koncepciók kidolgozására. Ráadásul a politikai háttér sem kedvezett ennek: a négypárti koalícióban nagyon eltérő gazdaság- és jövedelempolitikai nézetek ütköznek, és ezek összefésülése eleve rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen.

Fontos azt is látni, hogy az előző pénzügyminiszter, Tánczos Barna, – még a kormányváltás előtt – már dolgozott egy átfogó adóreform- és költségcsökkentő tervezeten, amely több ponton igazságosabb és strukturáltabb megközelítést ígért. Ez azonban a kormányváltással gyakorlatilag fiókba került: az új miniszterelnök, az új pénzügyminiszter új prioritások mentén, teljesen más logika szerint állította össze a mostani csomagot. Ezért is hiányzik belőle az egységes vízió – mert nem egy kiforrott gazdaságpolitikai koncepció eredménye, hanem egy gyors válasz egy akut költségvetési válságra. Ha lett volna is stratégia, ennek politikai átverése a jelenlegi kormányzati konfiguráció mellett rendkívül nehézkes lett volna, így a kialakult végső forma viszont az alacsonyabb jövedelműeket jobban fogja érinteni.

– Gondolom, arra utal, hogy a kis jövedelműek arányosan többet „költenek” áfára.

– Így van. Az áfa természetéből adódóan regresszív adó: minél nagyobb arányban költi el valaki a jövedelmét fogyasztásra, annál nagyobb részét fizeti be áfaként. A tehetősebb háztartásoknál a fogyasztás kisebb arányt képvisel a jövedelemből, így relatíve kevesebbet áfaterhet viselnek. A bankadóval is hasonló a helyzet: a pénzintézetek valószínűleg át fogják hárítani az adóteher egy részét az ügyfelekre magasabb hitelkamatok vagy banki díjak formájában, ami szintén főként az átlagos jövedelműeket érinti hátrányosan.

– Miért van az, hogy a romániaihoz hasonló adózási szinttel rendelkező Magyarországon vagy Bulgáriában GDP-arányosan sokkal nagyobb az államháztartás bevétele?

– Az adók mértékéről azért lehet vitatkozni. Az adókulcsokat önmagában összehasonlítani nem lehet, mert az adóalapok különböznek, különböző adónemek is vannak. Például Magyarországon valóban magasabb az államháztartás bevétele a GDP-hez mérten, de összességében jelentősen magasabb a magyarországi adószínvonal, akár a fogyasztást, akár a tőkét nézzük. Ne felejtsük el, hogy Magyarországon 27 százalékos áfa van már nagyon hosszú évek óta, míg Romániában most emelték meg 19-ről 21-re, és a tőke adózása is másképpen történik. Tehát az adórendszerekben jelentős különbségek vannak, de azt se felejtsük el, hogy Magyarország az adóbevételeknek a behajtásában sokkal hatékonyabb. Itt azt is hozzátenném, hogy az elmúlt 3-4 évben születtek olyan lépések Romániában, amelyek az adóbehajtásnak a hatékonyabbá tételét célozták meg, és ezek a lépések részlegesen elérték a céljukat. De a javulások ellenére az adóbehajtás hatékonyságát tekintve Románia valószínűleg valahol még mindig az utolsó helyen van az Európa Unióban.

– Az áfa több mint harmadát nem sikerül begyűjteni. Mi ennek az oka?

– Mert az adóhatóság eddig nem digitalizált megfelelően, mert rossz az országban az adómorál, mert a kultúránk különbözik más nyugat-európai országoktól. Ezeknek az együttes hatásai adják azt a nagyon szomorú eredményt, hogy – bár sokat javult az elmúlt években – még mindig nagy lemaradásban vagyunk az Európai Unió átlagától az adóbehajtás hatékonyságában. Amúgy ez a 36 százalékos úgynevezett ÁFA-gap egy 2021-es Eurostat-jelentésből származik. Sajnos nincsenek frissebb adatok, de az egészen biztos, hogy ebben javulás volt.

– Vajon a megemelt áfa több adóbevételt jelent?

– Erre vonatkozóan sok elemzést készítettünk mi is, és ezek azt mutatták, hogy a megemelt áfakulccsal az áfabevételek növekedni fognak. Elvileg nyilván fennáll az a veszély, hogy ha valamilyen adókulcsot hirtelen és nagymértékben megemelünk, akkor az adóelkerülés olyan mértékben növekszik, vagy a gazdasági teljesítmény olyan mértékben csökkent, hogy a bevételek csökkennek. De ezúttal szinte borítékolható, és ebben nagyjából minden elemző egyet is ért, hogy a megemelt áfának jelentős plusz költségvetési bevételi hatása lesz.

– A kormány intézkedései között több is vezethet a jövedelmek csökkenéséhez – lásd a bérpótlékok levágását –, ezen keresztül pedig a fogyasztás lassulásához. Tekintve, hogy a fogyasztás fontos növekedési tényező Romániában, nem hozhatnak ezek az intézkedések akár recessziót?

– Valóban lesznek olyan szektorok, ahol a nominális bérek csökkenni fognak, de én azt gondolom, hogy összességében – ami az átlagbéreket illeti – nem várható csökkenés. Az nyilván elképzelhető, hogy reálértéken csökkennek a bérek, azaz csökken a vásárlóerő, de a kormány nyilván igyekezett úgy belenyúlni a gazdaságba, úgy változtatni az adókon, hogy azt próbálta sebészi szikével tenni. Ha nagyon megfut a kés, vagy mélyebbre vág, akkor a gazdaság lendületét olyan mértékben vetheti vissza, hogy súlyos recesszióba kerül, és akkor hiába a magasabb adókulcsok, mert rosszabb gazdasági teljesítmény esetén a magasabb adókulcsokkal is kevesebb adóbevétel keletkezik. De a modelljeink nem mutatnak ezen intézkedésekkel együtt sem olyan sötét jövőt, ahol mondjuk súlyos recesszióba keveredik Románia. Azt persze elképzelhető, hogy a 2025-ös gazdasági növekedés nullával fog kezdődni. A jelenlegi elemzéseink azt mutatják, hogy nagy valószínűséggel 2025-ben 0,5 százalék körüli gazdasági növekedés lesz – ami még mindig pozitív előjelű –, és 2026-ra is egy nagyon kicsi, szintén egy százalék körüli gazdasági növekedésről beszélhetünk.

– Az elmúlt hetekben sokszor hallottuk, de tulajdonképpen állandóan visszatérő toposz, hogy a román állam kövér. Hogy látja, mennyire sovány, mennyire kövér a román állam? Ezt azért is fontos tisztázni, mert a különféle kormányzati intézkedések kiindulópontjául szolgál.

– Ha arról beszélünk, hogy mennyire kövér az állam, akkor kérdés, hogy a bevételi vagy a kiadási oldalt tekintjük. A kettő közötti egyensúlytalanságokról már beszéltünk. Kiadási oldalon, hogyha azt nézzük, hogy milyen típusú közszolgáltatásokat biztosít ingyenesen a lakosság részére, azt mondhatjuk, hogy nem túl nagy a román állam – összességében. Mert vannak olyan területek, ahol bőven lehet vágni, és olyan is, ahol akár lehet többet adni. Nyilván most azt keresik, hogy hol vannak problémák, hol vannak túlzott kiadások, ahonnan csökkenteni lehet. És vannak ilyenek. Vannak rosszul működő állami cégek, vannak olyan központi kormányzathoz kapcsolt intézmények, amelyek politikai kifizetőhelyek, és gyakorlatilag fölöslegesek, vannak rosszul működő önkormányzatok. A túlzó, pazarló és fölösleges kiadásokból vágni kell, de ha összességében nézzük, hogy mekkora a román állam, és ezt európai összevetésben hasonlítjuk össze, akkor abból nem az látszik, hogy a román állam mérete túl nagy lenne. Viszont az arányai nem jók.

– Milyen további intézkedésekre lehet még szükség, hogy egyensúlyba kerüljön a román költségvetés, és elérjük a bűvös 3 százalékos deficitet?

– Én azt gondolom, hogy az adók esetében a szükséges lépéseket megtették, tehát nem számítok arra, hogy ezen felül komolyabb, mindenkit érintő adóemelések lennének. Ugye az áfát megemelték. A személyi jövedelemadó egységes kulcsát, nem hiszem, hogy meg tudják emelni. Inkább elképzelhető, hogy felkészítik majd a közleményt egy progresszív személyi jövedelemadózásra, ami – még egyszer – a szegényebb rétegeket nem érinti, vagy esetleg kedvezően érinti. A vállalati adókhoz nem fognak hozzányúlni, mert a gazdaság hatékonyságát és GDP-termelő képességét befolyásolná negatívan, az osztalékadót, illetve a vagyonadót pedig már megemelték. Tehát én nem látom, hogy milyen plusz adókat tudnának bevezetni, vagy milyen adókat tudnának tovább emelni úgy, hogy ne legyen nagyon rossz következménye. Azt gondolom, hogy a következő lépések leginkább az állami apparátus vagy az önkormányzatok átszervezéséről szólnak majd, az állami vállalatok eladásáról vagy a jól működő vállalatok tőzsdére vezetéséről. Tehát a következő lépések már nem közvetlenül a bevételeket fogják érinteni, hanem arról fognak szólni, hogy ennek a kövér vagy nem kövér államnak az alakját arányosabbá tegyék.