Toth Tímeát választották meg az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) elnökévé az ifjúsági szervezet decemberi soros tisztújító közgyűlésén. Az új elnök számára – a kolozsvári kitérő nélkül is - hosszú út vezetett az elnökséghez: önkéntesként kezdte, vezetőtanácsi tagként folytatta, majd az alelnöki tisztségből lépett az ifiszervezet élére.

Azok kedvéért, akik nem ismernek, kezdjük talán a bemutatkozással!

Nem tudom, illik-e, de elárulom, hogy 23 éves vagyok, Székelyudvarhelyen születtem, a Tamási Áron Gimnáziumban érettségiztem, majd sok udvarhelyi diákhoz hasonlóan a tanulmányaimat Kolozsváron folytattam. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem kémia és vegyészmérnöki karára iratkoztam be, el is végeztem a négyéves alapképzést, végzettségemet tekintve tehát vegyészmérnök vagyok, de a szakmában sosem dolgoztam.

Azon kevesek egyike voltam, aki szerette, tudta és értette is a kémiát, és mivel a vegyészmérnök mondhatni világszinten is hiánycikk, jó lehetőségnek tűnt, de időközben az életem elég nagy fordulatot vett egy teljesen más irányba.

Mégsem nevezhető váratlannak ez a fordulat, főleg azok szemszögéből, akik ismertek téged, tudták, hogy korábban mivel foglalkoztál.

Valóban nem. Az önkéntesség nagyon korán helyet kapott az életemben, már elemistaként cserkész voltam. A következő lökést az UFF által szervezett Székelyudvarhelyi Diáknapok adták, emlékszem, ahogy a partikamion végigment a városon, én pedig sóvárogva néztem az UFF-osokat, és az lett a nagy álmom, hogy én is bekerüljek ebbe a társaságba.

2014 novemberében, középiskolásként iratkoztam be az UFF-ba, és még abban az évben a közgyűlése úgy döntött, hogy érdemes vagyok a vezetőtanácsi tagságra. Kicsit korán dobtak a mély vízbe, de nem bánom, mert így nagyon hamar sok oldalát megismerhettem a szervezetnek. Korai érdeklődésem pedig semmit sem lankadt a későbbiekben sem. Még diák voltam Udvarhelyen, amikor megválasztottak az UFF egyik alelnökének, alig két évvel azután, hogy tagja lettem a szervezetnek.

A kolozsvári évek?

Az első fél év viszonylag eseménytelenül telt el. Próbálkoztam a magyar diákszervezetnél, a KMDSZ-nél tevékenykedni, de igazából nem volt az én szájízemnek való. Aztán megtudtam, hogy a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), amelynek akkor az elnöke a szintén udvarhelyi Fancsali Barna volt, Kolozsváron irodavezetőt keres, így azonnal jelentkeztem. Talán annak is köszönhetően, hogy korábban az UFF-nál már bizonyítottam, megkaptam az állást, amit 2018 februárjától töltöttem be. Ezt követően lettem az UFF delegáltjaként a MIT alelnöke, innentől kezdve pedig a két szervezet párhuzamosan futott az életemben. 2021 szeptemberétől vagyok az UFF alkalmazottja, mint projektmenedzser, december 26-án, az UFF soros közgyűlésén megválasztottak a szervezet elnökének.

Hányan támogattak a szavazatukkal?

57 szavazati joggal rendelkező tag volt jelen a közgyűlésen. Ellenjelöltem nem volt, a titkos szavazáson pedig 56 voksot kaptam.

Mennyire van már megtervezve a 2022-es esztendő?

A jövő évi tervet elődömmel, Vass Orsolyával közösen állítottuk össze. Elég sok olyan programunk van, amelyek a járvány miatt az idei évből csúsztak át. Természetesen nem mehetünk neki csak úgy 2022-nek, hogy ne legyen semmilyen elképzelésünk, igazából az idei év második fele arról szólt, hogy előre tekintve próbáltunk tervezgetni. Több programunk már előre le van szögezve, de amennyiben valakinek akár már most januárban születik egy jó ötlete, vagyunk annyira nyitottak és rugalmasak, hogy egy-két hónapon belül azt is meg tudjuk valósítani.

Lehet-e változásokra számítani?

Mivel változott az elnök személye, nyilván a hozzáállás is változik, hiszen nem vagyunk egyformák, és nem tudok mindent ugyanúgy csinálni, mint az elődöm. Ugyanakkor nem szeretném úgy kezdeni a szervezet vezetését, hogy tételesen leírom, hogy mi az, amit meg kell változtatni. Semmi szükség erre, az UFF tökéletesen működik, elég ha „csak” tovább visszük mindazt, amink van.

Az UFF továbbra is a mindenkori ifjúság és középiskolások igényeihez próbál igazodni. Nyilván ez már önmagában hordozza szükségszerű változást, hisz a fiatalok igényei is folyamatosan változnak. Bármilyen változás is következzen be a jövőben, azt nem az elnök személye fogja előidézni, hanem azok a fiatalok, akiket az UFF képvisel.

Nagy kihívást jelent képviselni őket, vagy ha úgy tetszik, „a kedvükben járni”?

Szerintem ez a legnagyobb kihívás, ugyanis mostanság egyre nehezebb bármivel is felkelteni a fiatalok figyelmét, problémásabb belecsempészni az ő kis világukba valami frissen kitaláltat. Nekünk anno mondtak egy hangzatos nevet, és mi egyből rohantunk a rendezvényre, és ez ma már nem olyan egyszerű. Nem könnyű megtalálni a módját, hogy eljuttassuk hozzájuk az információt. Ugyanakkor el kell mondjam, hogy hálás közönség, mert elég csak egyszer célba juttatni a mondanivalónkat, és attól kezdve nagyon hűségesen velünk tartanak.

A vezető pozíciókba került emberekről szokták gondolni, hogy talán nem feltétlenül megérdemelten kerültek oda, inkább oda tették, mert biztosan valakinek a valakije. Felkészültél erre?

Nálam ez nemigen jöhet szóba, mondhatni kitapostam az ide vezető utat, és viszonylag hosszú is volt. Önkéntesként kezdtem, voltam vezetőtanácsi tag, alelnök, aztán az egyetemről hazaköltözve állandó munkatársként folytattam. Tehát végigjártam azt a bizonyos szamárlétrát, nem tudom, ennél több foka lehet-e.

Mindig is igyekeztem az UFF-nak a céljait előtérbe helyezve cselekedni, amikor a szervezet nevében kellett eljárni, és úgy néz ki, hogy ez most összejött.

Számítasz nehézségekre?

Csak részben. Természetemből adódóan nehéz mindig mindenkihez alkalmazkodnom, pedig ezt igen fontosnak tartom ahhoz, hogy jól együtt tudjunk dolgozni, és el tudjuk végezni a munkát.  Feltételezem, hogy ebből eredően lesznek nehézségeim, legalábbis az elején. Az adminisztratív oldallal nincs problémám, mert MIT-es irodavezetőként nagyon jól felkészítettek erre.

Az UFF korábbi elnökeiből lett színházigazgató, illetve városmenedzser is, elsőre jó ugródeszkának tűnik ez a tisztség. Gondoltál már erre?

Nem. A jelenlegi terveim, hogy a szervezetet úgy tudjuk működtetni, a mindenkori önkéntes csapattal együtt, hogy az mindig méltó maradjon az elődeink által megalapozott több mint 30 évhez. És itt meg is áll a tervezés. Csak most lettem elnök, egyelőre ki szeretném élvezni ezt a pillanatot. Persze, remélem, hogy egy pillanatnál azért kicsit hosszabb lesz.

Mint mondtad, 23 éves vagy, és egy UFF-elnök legfeljebb 35 éves koráig elnökölhet. Elképzelhető, hogy 12 éven át elnökölj? Ilyen még nem volt a szervezet életében.

Szoktunk poénkodni is ezzel, de nálunk 9 év a „divat”. Az első elnök, Nagy Pál kilenc és fél évet elnökölt, az őt követő Jakab Attila kilenc évet, akárcsak az elődöm, Vass Orsolya. Elmondhatom, hogy igencsak kitűnő munkát végeztek, nagyon ügyesen vezették a szervezetet, és kilenc év után leköszöntek. Lehet, hogy kilenc év a siker kulcsa?