Pásztorkutya, avagy a kirándulók és a vadgazdák rémálma

Május 23-án, csütörtökön a Szilos Vadászegyesület Csíkszépvíz melletti területén egy csapat pásztorkutya megölt egy szarvastehenet. Bár nem gyakori, hogy ezeket a támadásokat élesben lássa valaki, közel sem ritka esetek. Az utóbbi években a pásztorkutyák rengeteg kárt okoztak nemcsak a vadásztársaságoknak, hanem a kiránduló embereknek is. Az agresszív állatok támadnak, és sok esetben nem végződik szerencsésen a találkozás. Hadnagy Lehel, a Szilos Vadászegyesület igazgatója, valamint Balázs József pásztor mondták el meglátásaikat a helyzet kapcsán.

Május 23-án, csütörtökön civilek értesítették a Szilos Vadászegyesületet arról, hogy egy csapat pásztorkutya megtámadott és megsebesített egy szarvastehenet. A társulat elnöke és a vadőr azonnal a helyszínre mentek, ahol azt látták, hogy a nagyvadat összeharapdálták a kutyák, az nem tudott már tovább menekülni, beszorították a patakmederbe és ott őrizték. Hátulról meg is kezdték, gyakorlatilag még élt az állat, amikor a pásztorkutyák elkezdték felfalni. A törvény előírásai szerint hegyvidéken a pásztort maximum tíz kutya kísérheti, dombvidéken legfeljebb hét, míg alföldön csupán öt. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy területtől függetlenül nem ritka a tíz példány fölötti létszám sem. Mit jelent ez a kirándulókra, valamint a vadállományra nézve?

Hadnagy Leheltől, a Szilos Vadászegyesület igazgatójától megtudtuk, hogy ritka ugyan, hogy „rajtakapják” a pásztorkutyákat, amint megtámadnak és elpusztítanak egy vadat, ez egy igencsak gyakori jelenség. Legtöbbször már csak a tetemeket találják meg, látják körülötte a kutyák nyomait, de olyankor már aligha van mit tenni. Kérdésünkre, hogy miért hallunk egyre több ilyen esetről, illetve kirándulók, túrázók felé irányuló kutyatámadásokról, a társulat igazgatója elmondta, hogy az utóbbi időben a pásztorkutyák száma igencsak megnövekedett, emellett a nyájak védelmére használt fajták is „kicserélődtek”. Mint mondta, régen nem kangállal, középázsiai juhásszal őriztették az állatokat. Ezek úgy az emberre, mint az vadakra nagy veszélyt jelentenek. A legnagyobb probléma azonban az, hogy a pásztorok nem tartják be a törvényt. Túl sok kutya van a nyájak mellett, kellene rájuk a kolonc, de sokan azt sem teszik fel, emiatt pedig – bár törvény kötelezné a pásztort – senki nem róhat ki rájuk szankciót.

„Ezek a nagytestű pásztorkutyák megfogják az őzgidát, a szarvasborjút, de ugyanígy sokszor a kifejlett, felnőtt állatot is, mint például a csütörtöki esetben. Az ügy kivizsgálása folyamatban van, de nagyon nehéz beazonosítani a gazdát, hiszen a kutyákat nem lehetett megközelíteni, így nem tudták beolvasni a chipjüket sem – már ha van nekik.”

Illusztráció: Pixabay

Kérdésünkre, hogy végül mi lett a megsebesített szarvastehén sorsa, Hadnagy Lehel elmondta, hogy sajnos mire minden kötelező kört lefutottak, hogy meglőhessék, ezáltal megváltsák a szenvedésétől, már kimúlt az állat. Ez amúgy is egy bonyolult folyamat, ha az adott fajnak épp nincs vadászati idénye.

Hogy pontosan mennyi kárt okoztak az utóbbi években a pásztorkutyák, az aligha megmondható. A vadásztársaság igazgatója elmondta, hogy ennek kivizsgálására léteznek tudományos módszerek, a kutyák ürülékét kellene megvizsgálni, ám ehhez sem anyagi keretük, sem kapacitásuk nincs.

Mint mondta, a törvény azt írja elő, hogy ha a vadász egy kutyának nem tudja beazonosítani a gazdáját, kóbor kutyának, gazdátlan ebnek tűnik, és ha szabadon kószál a területen, meglőhető. A probléma az, hogy nem teljesen világos, hogy mit jelent az, hogy beazonosítani a gazdáját. Volt rá eset, hogy a szakember meglőtt egy magában bóklászó kutyát, és óriási ügy lett belőle. A vizsgálat idejére elvették a szolgálati és a saját vadászfegyverét is, tehát jó fél évig nem tudta rendesen végezni a munkáját. Emiatt százszor meggondolja minden vadgazda, hogy rá mer-e lőni az állatra.

Illusztráció: Pixabay

Mindezek ellenére nem csak a vadállomány szenved a pásztorkutyák problémája miatt. Mint azt Hadnagy Lehel is megfogalmazta, az emberek szeretnének az erdőn-mezőn járni, és nem tudnak, mert ott bóklászik rengeteg agresszív fajta. Ezek tájidegen kutyák. Mint mondta, megérti a pásztorokat, hiszen sok a vadkár, nem tudják szabályozni sem a medvét, sem a farkast, a ragadozók ellen pedig meg kell védeni a nyájakat, de ezt lehetne a törvény betartásával is.

Kérdésünkre, hogy milyen következménnyel jár, ha egy pásztorkutya kárt tesz a vadállományban, Hadnagy Lehel elmondta, hogy amennyiben bebizonyosodik, hogy egy felelőtlen embernek a kutyái kárt okoztak, azt meg kell térítsék vagy a társulatnak vagy az államnak attól függően, hogy éppen volt kilövési keret, vagy nem. Ha volt kilövési keret, a kár a társulaté, ha nem, akkor a vad az állam tulajdona, ígyannak kell befizetni. „Ennek a kárnak az értéke a csütörtöki esetben 12 000 euró. Nem kis pénzek ezek. Ha egy medvebocsot tennének így tönkre a kutyák, és bebizonyosodna, hogy emberi mulasztás történt, az már 40 000 euróba kerülne a gazdának” – tudtuk meg.

Illusztráció: Pixabay

„Ha tíz kutyád van, tíznek tudj parancsolni”

Balázs József kászoni pásztor a juhai védelmére tart több nagytestű kutyát. Elmondása szerint természetes kellene legyen, hogy a kutya nem jelenthet veszélyt sem az erdőn járó emberekre, sem a vadállományra, ez pedig teljes mértékben a pásztor felelőssége. Mint mondta, a gazda dolga kellene legyen az, hogy a kutyák nyakában megfelelően el legyen helyezve a kolonc, amely gátolja őket a futásban, ezáltal elkerülve azt, hogy utolérjék a menekülő vadat.

„Ha tíz kutyád van, tíznek tudj parancsolni” – fogalmazott Balázs József, hozzátéve, hogy a pásztorkutyának egyáltalán nem szabad kóborolnia az adott területen, az előírások szerint ugyanis – éppen a vadak és más emberek védelmében – közvetlen a nyáj vagy a csorda mellett kell maradniuk, olyan helyen, ahol a pásztor látja őket, és vissza tudja hívni, ha megiramodnak valami után. Mint fogalmazott, egy felelősségteljes pásztor nem engedhetné meg magának, hogy a kutyái szabadon bóklásszanak az erdőn.

Kérdésünkre, hogy miért van szükség nagytestű, agresszív kutyákra, illetve hogy miért nem tartják be a pásztorok a kutyák létszámára vonatkozó előírásokat, Balázs József elmondta, hogy óriási problémát jelentenek a medvék, a farkasok, és a tolvajok. „Az én legelőmön, amely valamikor kaszálós terület volt, régen maximum egy-két medve járt. Jelenleg ismerünk ötvenet, ennek pedig legalább fele anyamedve. Olyan nap is van, hogy tíz-tizenöt medvével találkozunk, szóval szükség van sok erős kutyára. Mi sem szeretjük ezt az állapotot. Ha tudnánk őrizni az állatainkat három kutyával, nem kéne tíz belőle. A másik hét helyett tartanánk mi is inkább hét disznót. Nem azért vannak, mert számunkra ez annyira szórakoztató lenne, hanem mert rá vagyunk kényszerülve. Nem beszélve arról, hogy olyan tél is volt, hogy hét kutyámat szedte szét a medve, s ott maradtunk kutya nékül. Ezért tart mindenki többet belőlük. Minden évben visznek el kutyát a farkasok, medvék, s jó kutyát nem adnak a sarki boltban, egy betanított állat nehezen pótolható” – fogalmazott a pásztor.

Balázs József szerint soha nem a kutya a hibás, az minden helyzetben csak a dolgát végzi. Az ember felelős érte, az ő dolga, hogy parancsolni tudjon neki, ezáltal elkerülve azt, hogy kárt tegyen a vadállományban vagy az erdő sétáló emberekben. A probléma azonban gyakran az, hogy nem a gazda, nem az esztenafelelős van az állatokkal, hanem egy megbízott ember, aki vagy nem tud, vagy nem is akar parancsolni a kutyáknak. „Minden nap szólnom kell az emberemnek, hogy vigyázzon, mert például gombaszezon van, járkálnak az erdőn az emberek, nehogy megtámadjanak valakit a kutyák. Nekem sem lenne jó, ha csörögne a telefon, hogy megharaptak valakit...” – fogalmazott.

Nyitókép: Pixabay

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kapcsolódók

Kimaradt?