Több iskolapszichológust és logopédust kér az RMDSZ a tanintézményekbe, miután drasztikusan nőtt a tanulási és viselkedési zavarokkal küzdő gyerekek száma. A szövetség csökkentené azt a minimális gyermeklétszámot, amelytől kezdve a szakszemélyzet alkalmazható.

„Az RMDSZ törvénytervezetet dolgozott ki és nyújtott be a parlamentben a tanintézményekben igénybe vehető pszichopedagógiai szolgáltatások megerősítésére. A módosítás több iskola és óvoda számára tenné elérhetővé iskolai tanácsadók, logopédusok és iskolapszichológusok alkalmazását, hogy a diákok időben, személyre szabott szakmai támogatásban részesülhessenek” – írta csütörtöki közleményében a szövetség.

Az RMDSZ javaslata szerint csökkentenék azt a minimális gyermeklétszámot, amelytől kezdve a szakszemélyzet alkalmazható: a jelenlegi 500 helyett már 300 tanuló után, az óvodákban pedig 300 helyett 200 gyermek után lehetne biztosítani az iskolai tanácsadók és logopédusok jelenlétét, írják a benyújtott tervezet kapcsán.

Emellett a tervezet önálló munkanormát vezetne be az iskolapszichológusok számára, amelynek köszönhetően már 300 fős tanulólétszám esetén is lehetne iskolapszichológust alkalmazni. A törvénytervezetet Szabó Ödön és Kántor Boglárka parlamenti képviselők dolgozták ki, tájékoztatnak. 

Az elmúlt évtizedben drámai mértékben nőtt a sajátos nevelési igényű gyermekek, valamint a figyelemzavarral, hiperaktivitással, tanulási nehézségekkel, érzelmi és viselkedési problémákkal küzdő tanulók száma, indokolják a javaslatukat, alátámasztva az oktatási minisztérium adataival. Eszerint az elmúlt évtizedben a sajátos nevelési igényű gyermekek száma közel ötszörösére nőtt, az iskolai tanácsadók száma pedig nem emelkedett ezzel arányosan. Ez súlyos aránytalanságot eredményezett a rendszerben: jelenleg egy szakemberre átlagosan mintegy 770 gyermek jut, ami ellehetetleníti a személyre szabott, hatékony támogatást.

 „Az inkluzív oktatás nem valósulhat meg megfelelő szakmai háttértámogatás nélkül. Jelenleg számos megyében egyetlen szakember több oktatási intézményt és rendkívül sok gyermeket lát el párhuzamosan, ami súlyosan korlátozza a korai felismerés, a személyre szabott fejlesztés és a folyamatos nyomon követés lehetőségét. Ennek következtében a pedagógusok gyakran magukra maradnak, és megfelelő szakmai támogatás nélkül kénytelenek kezelni összetett tanulási, érzelmi és viselkedési problémákat” – idézi a közlemény Kántor Boglárka parlamenti képviselőt, a törvénytervezet egyik kezdeményezőjét.

A képviselő szerint különösen nagy kihívást jelent ez a sajátos nevelési igényű gyermekek esetében, ahol a hatékony fejlesztés csapatmunkát igényel. „A pedagógusok munkáját jelentősen megkönnyíti és eredményesebbé teszi, ha a nevelési folyamat nem kizárólag rájuk hárul, hanem pszichológusok, logopédusok, iskolai tanácsadók és más szakemberek összehangolt támogatásával valósul meg. Ez csökkenti a pedagógusok terhelését, és biztosítja, hogy a gyermekek valóban a szükségleteiknek megfelelő segítséget kapják meg” – tette hozzá Kántor Boglárka.

„A rendszer egyre nagyobb nyomás alá kerül, ami hosszú távon az oktatás minőségét is veszélyezteti. A korai felismerés és a megfelelő időben megkezdett beavatkozás segíti a gyermekek fejlődését, a családok számára pedig valódi kapaszkodót jelent” – emelte ki a képviselő.

A törvénytervezetet iktatták a parlamentben. Elsőházként a képviselőház tárgyalja, a végső döntést pedig a szenátus hozza majd meg, közölték még.

Kapcsolódó

Sajátos nevelési igényű gyerekek: ki és mi segít, ha a rendszer nem következetes?

A gyerekek mintegy 20-30 százaléka valamilyen atipikus fejlődési zavarral érkezik az előkészítő osztályba. Végül, az elemis évek során a kisdiákok 8-10 százaléka kap sajátos nevelési igényű státuszt.

oktatás tanulási zavar pedagógus pszichológus