Nevesítésétől számítva mintegy másfél hónapot kellett várnia arra, hogy hivatalosan is kinevezzék a Sport és Ifjúsági Minisztérium államtitkárává Olteán Csongort, az RMDSZ jelöltjét. A Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnökével a körvonalazódó minisztériumi feladatairól, terveiről és céljairól beszélgettünk.

Miután az RMDSZ nevesítette az ifjúságügyi államtitkári tisztségbe, több hetet kellett még várni a kinevezésére. Mi okozta ezt a késlekedést?

Nem tudom, ez miért volt így. Nem rajtunk múlott, a miniszterelnöknek a hatásköre aláírni a kinevezéseket. A személyemről és a kollégákról a döntés megszületett még január 12-én, ha jól emlékszem, ezeket a kormányfő megkapta egy-két napon belül.

Önnek mint ifjúsági vezetőnek és a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnökének, illetve a romániai és az erdélyi magyar fiatalság számára mit jelent ez a tisztség?

Ez elsősorban egy lehetőséget jelent, nem nekem, hanem az ifjúsági szférának, hiszen úgy tudunk beleszólni az ügyekbe a következő négy évben, vagy ameddig ez a kormány fennáll, hogy lehetőségünk van konkrétan befolyásolni tudja az ifjúsági mozgalom és ifjúsági szervezetek, továbbá közvetett módon a fiatalok mindennapi életét.

A következő egy évben fogjuk összerakni, megírni az ország hétéves ifjúsági stratégiáját, ugyanebben az évben tervezzük véglegesíteni az ifjúsági törvényt, ugyanakkor a vissza nem térítendő támogatásokról szóló törvényt akarjuk módosítani, tehát olyan kezdeményezésekbe tudunk ott lenni, aktívan beleszólni, amelyek közvetlenül érintenek. Konzultálunk nyilván a MIÉRT-tel és a többi, magyar és román ifjúsági szervezettel is annak érdekében, hogy minél reprezentatívabb és hitelesebb törvényeink legyenek, amelyek az ifjúsági szektort illeti. Ugyanakkor professzionalizálni szeretnénk az ifjúsági munkát, ennek érdekében pedig mesterképzést szeretnénk elindítani, ha lehet, akkor még idén, ahol azoknak a fiataloknak, akik szeretnének tovább fejlődni az ifjúsági munkában, legyen a plusz lehetőségük. Hiszen ma az látszik, hogy nagyon sok helyen alkalmaznak ifjúsági referenseket, tanácsadókat, viszont az nincsen szabályozva, hogy milyen kompetenciákkal kell rendelkezniük, milyen feladatköröket kell ellátniuk, és ez az, amit mi szeretnénk egy magasabb szintre emelni.

Ugyanakkor a sport- és ifjúsági minisztériumon belül valamennyi igazgatóság megszervezésében, átszervezésében, rugalmassá tételében nagy szerepet tudunk vállalni.

Melyek a feladatkörei a minisztériumban?

Ez még nincs leszögezve, szerdán este történt meg hivatalosan a kinevezésem, de mindent részletesen meg fogunk beszélni Novák Eduárd miniszterrel. Az RMDSZ-en belül az volt az álláspont, ezt kértük a miniszterelnöktől és a kormánytól is, hogy az ifjúsági ügyekért felelős államtitkár legyen az RMDSZ-é, aki jelenleg én vagyok, és valószínűleg az én hatáskörömbe rendelnek minden ifjúsággal kapcsolatos kompetenciát, legyen szó a táborokról, stratégiáról, a törvénykezés ifjúsági része, ifi projektek, EU-s pályázatok, a hátrányos helyzetű fiatalok képzése, átképzése, tehát nagyon sok olyan tevékenység van, amit a leköszönő kolléganő elkezdett és vitt egészen mostanáig.

Ezeket az elmúlt három hétben – bár még nem voltam hivatalosan kinevezve – közösen átvettük, és azt gondolom, ez egy jó példa, hiszen egyik minisztériumból sem hallottam még, hogy a leköszönő államtitkár belátást nyújtson a következőnek. Erre személy szerint büszke vagyok, és azon túl, hogy ő a Nemzeti Liberális Párt részéről volt államtitkár, én pedig az RMDSZ-től vagyok, volt egy nagyon korrekt együttműködés köztünk, és ezzel bebizonyítottuk, hogy mi, fiatalok pozitív példát tudunk felmutatni arra, hogy amikor közös ügyekről van szó, akkor össze tudunk fogni, és közösen tudunk gondolkodni.

Ezek szerint MIÉRT-elnökként szerzett vezetői tapasztalatait tudja kamatoztatni a minisztériumban…

Természetesen. Nagy előnyünk, hogy én személyesen ismerem az ifjúsági szférának a mozgalmi, szervezési felét is, hiszen ilyen mozgalomból jövök, ebben dolgozom már több mint tizenhárom éve. Most meglátjuk az intézményes részét a kormány felől, és valóban, látszólag sokszor csak döcögnek az ügyeink. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy az ifjúság csak retorikai szinten fontos minden politikai pártnak és kormánynak, és amikor konkrét lépéseket kell tenni, akkor bizony háttérbe szorul. Most nekem ez kihívás, hogy megváltoztassam ezt a gondolkodást a kormányon belül. Nem lesz könnyű munka, de azon leszek, hogy ezt megváltoztassuk, hogy világossá tegyük a politikai térben: az ifjúsággal nem elég csak retorikai szinten foglalkozni, elmondani, hogy a fiataloké a jövő, hanem ott, ahol lehetőség van, tenni kell valamit ezért.

Milyen a kapcsolata a miniszterrel, milyen együttműködésre számít?

Bár eddig nem voltam kinevezve, azért én bejártam, sikerült többször is találkoznunk és beszélnünk. A kapcsolatunk ezután fog majd elmélyülni, amikor elkezdünk közösen dolgozni. Megbeszéljük majd a hatásköröket, a prioritásokat, de én úgy látom, jó lesz közöttünk az együttműködés. A miniszter a sport, én az ifjúság világából jövök, együtt megfelelően tudjuk majd előrevinni az ügyeket, hiszen látjuk a hiányosságokat, ismerjük a tennivalókat.

A parlamenti kampányban képviselőjelöltként számos kezdeményezést felvázolt, ezek közül melyek azok, amelyekért államtitkárként most tenni tud?

Sok olyan tervről, elképzelésről beszéltem a kampányban, amelyek nem kifejezetten az ifjúsági minisztérium hatáskörébe tartoznak, de ez igazából nem okoz gondot, hiszen a különböző projekteket más minisztériumokon keresztül is meg lehet valósítani, a legfontosabb az, hogy ezeket dolgozzuk ki és kezdjük el megvalósítani. Ez egy hosszabb folyamat, akár a fiatal családoknak szánt lakásépítési támogatásokról beszélünk, akár a fiatalok kedvezményes jogosítványszerzéséről, ezek olyan elképzelések, amelyek megvalósításához idő kell. Az idei esztendő ráadásul költségvetési szempontból egy megszorításokkal teli év lesz, de azt gondolom, a projektjeinkre meglesz a nyitottság, benne vannak a kormányprogramban is, és ahhoz tartom magam, hogy ezt kezdjük el sorra megvalósítani.

Az egyik fő üzenete az itthon maradás és az itthon boldogulás volt. Mit gondol, melyek volnának a legfontosabb lépések, amiket a kormánynak meg kellene tennie a fiatalok elvándorlásának megállítása érdekében?

A legfontosabb, hogy ki kell lábalnunk ebből a válságból. Az gondolom, azok a reformok és gazdasági helyreállítási programok, amiket a kormány elindított az Európai Unión keresztül, olyan lehetőséget biztosít, ami tud segíteni a fiataloknak abban, hogy itthon megtalálják a helyüket. Nyilván nem mindig minden a munkahelyekről szól, nagyon nehéz a mai helyzetben rövidtávon új munkahelyeket létrehozni.

Amit mi tehetünk az ifjúsági és sportminisztériumban, hogy olyan lehetőségek biztosítunk a fiataloknak, amelyek révén hasznosnak érezhetik magukat a társadalomban, tanulni tudnak, más módszerekkel fejlődni tudnak, itthon tudnak kezdeményezni és építkezni. Támogató programokat kell indítani kormányzati szinten, a minisztériumban a lehetőségek sokkal korlátozottabbak, mi az ifjúsági szerveztek és rendezvényeik támogatását tudjuk biztosítani, viszont van elképzelés arra, hogy hosszú távon minél több fiatalt bevonjunk ezekbe a mozgalmakba. Például mozgó klub, illetve autóbusz-szerű ifjúsági központokat létrehozni minden megyében, amelyik ki tud menni a vidéki településekre és ott foglalkozni a helyi fiatalokkal, bevonják őket a programokra és segít nekik abban, hogy a közösségnek hasznos tagjai legyenek.

Mit gondol, mennyi időt emészt fel, amíg mind az ifjúság, mind a kormányzat gondolkodásában megtörténik a várva vált változás?

Azt tudni kell, az ifjúsági rész az elmúlt harminc évben háromféleképpen nézett ki a kormányzás szintjén: volt, amikor az oktatáshoz volt csatolva, volt és van, amikor a sporthoz van csatolva, és volt olyan is, amikor külön ügynökségként működött. A működését tekintve a legpozitívabb tapasztalat akkor volt, amikor külön működött, de nyilván azzal is nagyon sok probléma volt. Nagyon sok olyan gond van, amit át kell nézni, ki kell értékelni, én pedig ezt szeretném, hogy a következő fél évben, egy évben dolgozzunk ki egy olyan működőképes rendszert, amely kiszolgálja az ifjúsági szektort és hatékonyan tud működni.

A legfontosabb az, amit a kormány kifelejtett az elmúlt években, hogy nem konzultált azokkal a fiatalokkal és azokkal a szervezetekkel, amelyek a társadalmi piramisnak az alját adják, akik dolgoznak, kint vannak terepen és ismerik a fiatalság gondját-baját, szervezkednek, programokat valósítanak meg. Meg kell értetni a kormánnyal és a minisztériummal, hogy akkor lehet érdemben megerősíteni az ifjúságot, ha bevonjuk az őket képviselő szervezeteket a konzultációkba. Most egy olyan stratégiát állítunk össze, amelynek kidolgozásába be lesznek vonva azok a szervezetek, amelyek szerepelnek az országos konzultatív ifjúsági tanácsban, így egy olyan cselekvési tervet állítunk össze, ami valóban reprezentatív.

A nagy feladat azonban nem a stratégia létrehozása, hanem annak gyakorlatba ültetése lesz. Ennek mentén össze kell állítani egy ütemtervet, hogy lépésről lépésre hogyan érjük el a kitűzött célokat.

Hogyan lesz ideje mindemellett foglalkozni a MIÉRT elnöki teendőivel?

Mivel nem áll fenn az, hogy a MIÉRT-ben egyfajta, a minisztériumban pedig másfajta munkát végzek, a két terület igazából ugyanaz, ifjúsági vezető, illetve ifjúsági államtitkár vagyok, ami segíteni tudja a munkámat, hiszen rálátásom van teljes mértékben arra, ami zajlik a kormányban vagy a törvényhozásban, és folyamatosan rálátásom van arra is, ami zajlik kint a szervezetek között. Én nem az az államtitkár akarok lenni, aki négy évig az irodájába begubózva ott akar ülni. Azt szeretném, hogy minél többet legyek terepen, minél szélesebb körből kapjak információkat, és minél nagyobb mértékben tudjuk bevonni a fiatalokat akár a minisztérium munkájába is. Voltak ugyanis elképzelések arra is, hogy gyakorlati programot indítsunk a kabineten belül, hogy a fiatalok lássanak bele, miről is szól egy minisztérium működése, vagy hogy mi a különbség a parlament és a kormány között.