A rémhírek és tévhitek nem új keletűek, mégis újra és újra szélsebesen terjednek el. De miért fogadunk el gyanakvás nélkül képtelen történeteket, és hogyan válik a belső szorongás vagy a hiányos ismeret kollektív félelemmé? Dr. Magyari Tivadar szociológussal azt jártuk körül, miként alakulnak át a hétköznapi félelmek kollektív hiedelmekké, és miért olyan nehéz lebontani a logikátlannak tűnő, mégis szilárd meggyőződéseket.

A közelmúltban megrázó esemény borzolta a kedélyeket egy Kolozs megyei faluban: mint megírtuk, a lakosok rátámadtak a kiérkező mentőegységre, mert a közösségben elterjedt a hírhedt „fekete mentőautó” városi legendája, amely szerint a mentősök gyermekeket rabolnak el szervkereskedelem céljából.

Bár a hatóságok gyorsan tisztázták a helyzetet, az eset rávilágított arra, mire  képesek a félelem szülte tévhitek. dr. Magyari Tivadar szociológussal, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) egyetemi docensével a rémhírek szívósságáról, a közösségi média szerepéről és a kollektív hisztéria hátteréről beszélgettünk.

A státusszorongás és a tévképzetek mechanizmusa

A félelemre építő legendák nem új keletűek, ám szívósságuk a mai napig meglepi a megfigyelőt. A szakember szerint ennek oka, hogy a tévhitek pontosan ugyanazokon a tudati és lelki folyamatokon, valamint társas kapcsolatokon keresztül hatnak, mint a valós tudás.

„A félelmet jelentő hamis tudások csak egy részét jelentik a tévhiteknek, és egyenként sajátos okaik is vannak. Nyilván általános, közös okuk maga a félelem, valamint a biztonságérzet” – mutat rá dr. Magyari Tivadar.

A szociológus felidézte, hogy közvetlenül a Covid-járvány után diákjai kérésére arról tartott előadást, miként válhattak egyes orvosok is oltásellenessé. Mint mondta, a hiányos tanulmányok vagy egyéni zavarok mellett gyakran a státusszorongás áll a háttérben.

„Ez egy krónikussá váló aggodalmat és belső feszültséget jelöl, amely amiatt alakulhat ki, ha valaki nem reálisan fogja fel, mi az  elfogadottsága, helye a többi ember között. Az elfogadottság féltése beleviszi akár a tévképzetek terjesztésébe is: hiszen ezzel kitűnik, érdekessé válik, vélhetően új és ritka tudás birtokosává” – magyarázta az egyetemi oktató.

A véleménybuborékok és a torzító tények

Az információs csatornák – a szájhagyománytól a népszerű közösségi felületekig, mint a Facebook vagy a TikTok – kiemelt szerepet játszanak a tévhitek fenntartásában.

Ugyanakkor a szakember hangsúlyozza, hogy a rémhírek terjedése elsősorban a hasonló gondolkodású emberek zárt hálózataiban, úgynevezett véleménybuborékokban történik.

Magyari Tivadar kifejtette, nem tisztázott, hogy a közösségi média mennyire terjeszti szélesebb körben a tévhiteket, mint amikor korábban azok ilyen eszközök nélkül terjedtek, és mennyire csak a saját, azonos gondolkodásúak, felfogásúak körében.

„Olyan hálózati részhalmazról van szó, ahol a csomópontok, vagyis az egyének közötti kapcsolatok sűrűsége rendkívül magas, míg a hálózat többi részével – külvilággal – csak ritka vagy hiányzó élek kötik össze őket. Ez adja a csoport zárt, belső kohézióját” – magyarázta a szociológus.
A tévhit maga a megosztott információknak csupán a kisebbik, de folyamatos jelen levő része, az információmennyiség többségét a tévhitet látszólag megerősítő adatok teszik ki.

„Vegyük azt a tévhitet, hogy a Covid miatt sokan azért haltak meg, mert kórházba vitték őket, ha nem vitték volna kórházba, «ma is élnének». Másik változata: azért haltak meg, mert lélegeztetőgépre tették őket. Ha nem: «ma is élnének». Ha elindul a hír, gyűlnek a megerősítő információk: mindenkinek lesz egy ismerőse, aki kórházban vagy lélegeztetőgépen halt meg, és olyan is, aki otthon maradt és «lám, ma is él».. Egy adott ponton túl annyi félelmetes információ gyűlik össze, ami a tévhitet erősíti tényekkel, hogy már nem hat az a logikus érv, hogy éppen a betegség súlyossága miatt kerültek kórházba, és kórházi kezelés ellenére sem sikerült őket megmenteni” – részletezte Magyari Tivadar.

Kollektív hisztéria és bizalmatlanság az intézményekkel szemben

Ahhoz, hogy egy rémhír hirtelen kollektív hisztériává és akár erőszakos cselekedetté váljon, meglepően kevés kell – fejtette ki a szakember. Hozzátette, amikor az emberek úgy érzik, hogy a maguk vagy szeretteik biztonsága veszélyben van, természetes reflexként reagálnak és cselekednek – a baj ott kezdődik, ha ez a veszélyérzet hamis alapokon nyugszik. Ebben komoly szerepet játszik az állami szervekkel és az egészségüggyel szembeni bizalmatlanság is.

Kapcsolódó

Fejszékkel és kövekkel támadtak a mentősökre Kolozs megyében, súlyosan megsérült a sofőr (VIDEÓ)

Botokkal, fejszékkel és kövekkel támadtak rá a Kolozs megyei mentőszolgálat munkatársaira, miközben egy beteget próbáltak ellátni Récekeresztúron.

erőszak Kolozs megye

„Minél tanulatlanabb, tájékozatlanabb valaki, annál torzabb képe van a társadalmat ellátó rendszerekről. De máskülönben is, ezek a rendszerek folyamatosan nehezen működnek a világ legtöbb országában, rendkívül nehéz a működtetésük, tömeges számú embert látnak el, így nagy a valószínűsége annak, hogy a rossz tapasztalatok terjedjenek el” – szögezte le Magyari Tivadar.

Kérdésünkre a szociológus rámutatott, a szociális helyzet, az iskolázottság és a kirekesztettség közötti összefüggés sem egyszerűsíthető le pusztán a szegénységre, a háttérben gyakran egy sajátos, közös kulturális alap körvonalazódik.

„A hétköznapokban jól működik a leegyszerűsítés, hogy aki szegény, az nem tud iskolába járni, sőt hamarabb otthagyja az iskolát. De ezen az igazságmagon túl sokkal komplexebb kulturális mezőnyről van szó, amiben a szegénység, a boldogulni nem tudás, a felzárkózni nem tudás, és az iskolától való távolság együtt jár, de ezek összefüggése sokkal bonyolultabb” – részletezte az egyetemi oktató.

A kialakult meggyőződéseket és hiedelmeket leépíteni rendkívül nehéz feladat. Magyari Tivadar szerint a megelőzés és a tisztánlátás egyetlen hatékony eszköze a megfelelően átgondolt, minőségi oktatásban és a célzott kommunikációban rejlik.