Az egykori barátok templomának egyetlen épületelemeként Marosvásárhely központjában áll a torony, amely annak köszönheti fennmaradását, hogy az alatta található kriptákat a mellette lévő aknán keresztül lehet megközelíteni. Kegyeleti okokból nem nyúltak hozzá az 1971-ben hatalmon lévők, akik a Színház tér kialakítása miatt döntöttek a kolostor lebontásáról. 

Marosvásárhelyen évente van egy-két fellángolás, amikor a közösségi oldalakon szóvá teszik az épület romos állapotát és azt a kérdést, hogy kinek lenne a felelőssége felújítani. Ennek jártunk utána. 

A marosvásárhelyi főtéri ferences templom tornyán a járókelők négy nyelven olvashatják: „A Ferenc-rendiek (kisebb testvérek) a XIII.–XVI. században a vár területén működtek. 1375–1972 között ezen a helyen volt a kolostoruk. Itt mozdították elő a lelkek üdvösségét és az ifjúság nevelését. 1972-ben, a színház építésekor a templomot és a kolostort lebontották. A ferencesek székhelyét a város nyugati szélére, az Ady negyedbe költöztették. Ennek emlékét őrzi ez a torony. Az emléktáblát a Szent Imre egyházközség állította 2009-ben, a gyulafehérvári Főegyházmegye alapításának millenniumi és a ferences rend jóváhagyásának 800. évében.”   

Mit tudunk a toronyról és az alatta lévő kriptákról?

Tamási Zsolt történész, a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium volt igazgatója a torony történetéről megjelentetett tanulmányában megemlíti, a marosvásárhelyi térrendezés, a színház építése és a barátok temploma elbontásának a terve 1967-ben fogalmazódott meg. Nem volt egyedi helyzet. A fokozódó iparosítással járó városiasodás és városrendezés miatt a kommunista hatalom több alkalommal is élt a kisajátítás lehetőségével.

A barátok temploma kapcsán Marton József egyháztörténész szavait idézve írja, „ebben a korszakban az állampolitika enyhített kissé a korábbi vallásellenességén, így lehetővé vált a méltányosabb ügykezelés(…) Hosszas egyeztetés után az egyház átadta a főtéri ferences templomot, helyette a Szabadság úti lakónegyedben templomot, papilakot, kántori lakást és kertet kapott – természetesen egy új, önálló plébánia jóváhagyásával.” 

Az egyház vállalta, hogy a főtéri templomot és hozzá tartozó ingatlanokat – a torony és a kripta kivételével – átadja az államnak, a meglévő templom elbontása viszont nem történhet meg, ameddig használatba nem kerül – teljes felszereltséggel – az új templom, illetve az egyház elfogad egy rövid, átmeneti egyházi szertartás-szünetet, ami alatt az új épületbe átkerül az oltár, orgona, oszlopok, festett ablakok, harang, templombútorzat stb. Ugyanakkor az egyház azt is vállalta, hogy a híveket tájékoztatja, hogy mindez az egyház hozzájárulásával történt – írja.

Kinek a feladata az épület karbantartása? 

A torony a kriptákkal együtt a helyén maradt tehát, és a felek 1971-ben protokollumot kötöttek, amelynek értelmében ezekről a megyei néptanács gondoskodik, a torony javítási költségeit a műemlékek karbantartására biztosított alapokból végzik el. Csakhogy nem egészen így alakult.

A hatóságok egyszerű tollvonással később új telekkönyvet nyitottak, amiben parcellákra osztották a területet. Abban a telekkönyvben a torony már meg sem jelent. A kriptát egy Bartók Béla utcai ingatlan pincéjeként tüntették már fel. 

A tanulmány szerzője 2020-tól városi tanácsosként kísérte figyelemmel a folyamatokat, és 2022-ben interpellációval fordult a városi főépítészhez a torony romló állapota miatt, illetve a tulajdonjogok és a karbantartási kötelezettségek tisztázását kérte.

A főépítész szerint a torony és a kripta fenntartása a ferences rend feladata. Ugyanakkor a dokumentumok szerint a kötelezettség az egykori Maros megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának jogutódjára hárul, az azonban ma sem tisztázott, hogy a városi vagy a megyei önkormányzat a jogutód.  A felújítás kérdésében továbbra is bizonytalan tehát, hogy az állami kötelezettség pontosan kit terhel.

A torony és a kripták telekkönyvezése hosszas utánajárást követően mára már megoldódott, most már csak arra kell megoldást találni, hogy hogyan járulhat hozzá a város az épület felújításához.

Soós Zoltán: jogilag lenne egy megoldás

Pályázattal támogatást adhat az önkormányzat, de az messze nem elég arra, amilyen költségekkel járnak a munkálatok – mondta a Maszol megkeresésére Soós Zoltán polgármester. 

Közölte, ajánlották az egyháznak, hogy a város 20 évre koncesszióba veszi a tornyot és a kriptát, és saját költségvetésből felújítja, látogathatóvá teszi. „Húsz év után vagy visszaveszik, vagy ha akarják, marad a város használatában. Én ma ezt látom jogilag a legtisztább, legegyszerűbb útnak, mert itt már a tulajdonjogot senki nem tudja támadni. A telekkönyvet tisztáztuk, a koncesszió pedig lehetőséget ad nekünk, hogy fel tudjuk újítani. Ha megkötjük tavasszal ezt a szerződést, nyáron a tornyot felújítjuk” – tette hozzá a városvezető.

Soós Zoltán elmondta, legutóbb tíz éve végeztek felújítási munkálatokat, és cementvakolatot használtak, az pedig felszívja a vizet. „Eddig csak az aljában volt vizesedés, most amíg cement van, addig nedvesedik. Ezt a vakolatot le kellene verni tavasszal, hogy nyáron száradjon, majd ősszel újra lehet vakolni az egészet. A felújítás alatt minden olyan műemlékvédelmi procedúrát betartanánk, ami hosszú távra megoldaná a torony konzerválását. Csak ehhez kell a koncesszió” – hangsúlyozza Soós Zoltán. Hozzátette, amennyiben az egyház saját költségen tervezi elvégezni a munkálatokat, a város a törvényes keretek között hozzájárul, de az a költségek negyedét sem jelenti majd.

Mit szól ehhez az egyház?

Urbán Erik, az  erdélyi ferencesek tartományfőnöke, érseki helynök portálunknak elmondta, számukra óriási előrelépés az, hogy több mint 10 éves procedúra után sikerült tisztázniuk a kripta és a torony tulajdonjogát. Jelenleg folyamatban van annak az iratcsomónak az összeállítása, amely a műemléképület felújításhoz szükséges dokumentumokat tartalmazza. A továbbiakról azt követően nyilatkoznak. 

Tamási Zsolt történész optimista, reményei szerint így vagy úgy, de idén neki lehet fogni a munkálatoknak.

(Kapcsolódó: A Vártemplom eredetileg a ferences rendi kolostor része volt.)