Fennállásának 40. évfordulóját ünnepelte Marosvásárhelyen a Szabadság úti református egyházközség. A nemzeti összetartozás napjának keretén belül szervezett eseményen a templom építéséről, illetve a gyülekezeti élet fontosságáról is megemlékeztek az egybegyűltek.

Az ünnepségen részt vett többek között Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Jakab István, a Maros-Mezőségi Egyházmegye esperese, Ambrus Attila, az Erdélyi Református Egyházkerület ügyvezető főgondnoka, valamint Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke.

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke ünnepi köszöntőjében úgy fogalmazott, ezen a hétvégén ünnepeljük a szentháromság vasárnapját.

„Ha a nemzet kalendáriumára tekintünk, akkor ezen a napon ünnepeljük a magyar összetartozás napját, ha pedig egy gyülekezet életébe megyünk el úgy, ahogy most itt is hozzáadódik még egy ünnep, azaz a gyülekezet 40-ik évfordulójának a megünneplése. Nincs méltóbb hely a világon, mint ez a hajlék, ahol összegyülekezhetünk, ahová mindannyian elhozhattuk a hálaadásnak az imádságát, a köszönetét. Isten segít abban, hogy itt a templomban, az igehirdetés házában lehet nekünk lehetőségünk arra, hogy Istent valójában megismerjük. Mi mindig templomot szeretnénk építeni, ahol csak úgy vagyunk együtt, hogy Isten igéjét hallgathatjuk zavartalanul. Ez a gyülekezet is ezt biztosítja. Senkinek a kezét nem eresztjük el, hanem egységben, mindenki a maga lehetősége szerint támogatja a másikat, és így jöhetett létre, az, hogy ez a templom megújult” – fejtette ki Kató Béla.

Jakab István, a Maros-Mezőségi Egyházmegye esperese az évfordulóra utalva a 40-ik zsoltár, hatodik versével köszöntötte az egybegyűlteket. „Uram, sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzá fogható. Szeretnénk hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni” – idézte az igét az esperes. Mint mondta, ebben az egyetlen igében mindaz megfogalmazódik, ami az igazi ünnepet jelenti, azaz a hitvallás, a tisztánlátás, a hálaadás és az elköteleződés. Az az igazi ünneplés, ahol le tudunk borulni Isten előtt, neki tetsző módon vagyunk együtt, ahol ő van a középpontban – hangsúlyozta Jakab István.

Les Zoltán, a Szabadság úti Református Egyházközség lelkésze beszédében kifejtette, az egyház kétezer éves múltjához képest a 40 év semminek tűnik, mégis sokaknak ez a negyven év egy egész életet jelent.

„A negyven esztendő álmok megvalósulását, megszülető és felnőtté váló nemzedékeket, szolgálatot és odaszánást jelent sokak számára. Ha visszatekintünk a mögöttünk levő időszakra, van mit számba venni, kezdve a gyülekezet megalakulásának nyüzsgő időszakától, a templomépítés fáradságos, de örömteli időszakán keresztül, a gyülekezet közösséget építő és megerősítő alkalmain át vezet ez a számvetés. Benne van ebben Istennek kegyelme, de ott vannak mindazok, akik időt és fáradságot nem kímélve építették ezt a gyülekezetet. Ezért a múltra nézve megmaradunk a hála szavával, a jövőre nézve pedig a reménységbe kapaszkodunk és tekintünk irányába. Ha ezt szem előtt tartjuk nem tévedhetünk el” – nyomatékosította a lelkipásztor.

Dávid Lajos, a gyülekezet első, templomépítő lelkipásztora közölte, testvérekként nevezi a gyülekezet tagjait és jómagát is annak érzi. „Ez egyfelől azt jelzi, bennem, a szívemben és nemcsak az emlékeimben még mindig ott vagytok, kitörülhetetlenül. Ha az ismerős arcokra tekintek, boldog vagyok, mert úgy látom, hogy ez kölcsönös. Ez a legnagyobb üzenete ennek a napnak. Annak idején egy elképesztő missziós lelkület ragadta meg a marosvásárhelyi lelkészi közösséget és a presbitériumokat. Ez a lelkület felfokozta azt a vágyat, hogy ne csak azokat lássuk, akik a templomba járnak, hanem tovább menjünk azokhoz, akiket nem lehet látni a közösségben. Ebben segített a marosvásárhelyi közösség is, és egy olyan offenzíva indult el, amelynek köszönhetően eljutottunk a templomépítésig, egyházközség építéséig” – fogalmazott Dávid Lajos.

Dénes Katinka és Dénes Előd, az egyházközség volt lelkipásztorai köszöntőbeszédükben úgy fogalmaztak, megálmodni, reménykedni, megőrizni, hálát adni, ez jellemzi a gyülekezet életét. Mint mondták, élő kövekből épültek a templom falai. „Megtanultuk, hogy minden jóért küzdeni kell és ha Isten megáldja a küzdelmet nincs lehetetlen. Az egyházban soha senki nem önmagának, hanem a jövendőnek épít, így a közösség a templomnak jogos örökösei. Minden alap megvan arra, hogy győzzetek a hitetlenség, reménytelenség és közöny felett, mert templomépítő, őrző és emlékező gyülekezet vagytok” – közölte a lelkipásztor házaspár.

Ambrus Attila, az Erdélyi Református Egyházkerület ügyvezető főgondnoka ünnepi felszólalásában úgy fogalmazott, Marosvásárhelyen bebizonyosodott, hogy az itteni magyar közösség nem a meghátrálás híve.

„Negyven évvel ezelőtt élő gyülekezet született itt Marosvásárhelyen. Ami sokaknak tragikum, az talaj kell legyen számunkra a reménységben. Aki az élő gyülekezetet keresi, az idebent kell keressen, hiszen a vihar kint van a világban. A vihart élik át azok, akik azokkal vállalnak közösséget, akik nem tudják hova tartoznak, milyen nemzethez. Az egyház jövője ebben a Szabadság úti templomban van. A jövőkutatók szerint az egyház feladata a jövőben az lesz, hogy azok, akik a világtól megrettennek, tapasztalják a szabadosságot és a rendetlenséget, a szabadság és a rend világába vágyjanak. Az a templom egy olyan hely ahol megtalálhatják a marosvásárhelyiek azt az útba igazítást, amire szükségük van” – fejtette ki gondolatait Ambrus Attila.

A köszöntőbeszédek sorát Benedek Klára, a Szabadság úti Református Egyházközség főgondnoka zárta. Mint mondta, ez a közösség a második otthon. „Isten szent lelke sok kis és nem olyan kis csodát adott nekünk közösségi, de egyéni szinten egyaránt. Ha csak azt összeszámoljuk, hány olyan megindító prédikáció hangzott el erről a szószékről, amire hosszú évek után is emlékezünk és ami ott és akkor választ adott nekünk egy nagy kérdésre, az bizony mind egy csoda. Alapult itt az elnyomó rendszerben egy gyülekezet, épült egy templom, parókia, tanoda és itt van egy közel kétezres közösség, ami ragaszkodik hitéhez, templomához. Ahogy Jeremiás siralmaiban olvashatjuk: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Ez az út, amin együtt járunk Isten útja. Hála és köszönet, hogy járhatunk rajta!” – összegezte Benedek Klára.

Az ünnepség imával, az egyházközség kórusának előadásával és a nemzeti himnusszal zárult.