Templomszentelő istentiszteletre gyűlt össze szombaton a Tordához közeli Harasztos református közössége, a gyülekezetnek ugyanis sikerült felújítania több mint háromszáz éves hajlékát, illetve a templom mellett 1848-ban felállított székelykaput. Az ünnepi alkalmon Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét, kijelentve: mindannyiunknak kell legyen egy menedékünk, ahol biztonságra lelhetünk, a harasztosi gyülekezetnek pedig egy ilyen helye a szépen felújított istenháza.

Mindannyiunknak szüksége van menedékre, mert „nem futhatunk egész életünkben”, kell egy olyan hely, ahol megnyugvást és óvást kaphatunk. A harasztosi gyülekezetnek a temploma is egy ilyen hely – jelentette ki Kató Béla püspök.

Mint felelevenítette, nem ez az első templom a településen, a történetírók megörökítették, hogy már korábban is álltak templomok a településen, akkor is szükség volt egy olyan helye, ahová bevihetik azokat a dolgokat, amiket féltenek, amiket meg akarnak óvni, s bár itt nem volt vár vagy erődítmény, lelki értelemben az istenháza akkor és ma is egy menedékhely. „Azt szeretném, ha a harasztosiak elhinnék, az Isten jó helyre tette őket, egy olyan csodálatos helyre, ahol megvan az élethez szükséges minden felvétel” – mondta Kató Béla.

„Mindazok, akik egy hiten vannak, egy nyelven beszélnek, a saját templomukba kell menjenek, ott érzik magukat otthon és biztonságban” – jelentette ki Kató Béla. Az elérhető közelséget kiemelve az Erélyi Református Egyházkerület püspöke rávilágított: jóllehet a templom megújítása okán rendezett ünnepi istentiszteleten szinte megtelt a hajlék, sokan vagyunk és szorosan ülünk egymás mellett, de vajon a hétköznapokban is ennyire közel vagyunk egymáshoz? Az igehirdető szerint arra kell törekednünk, hogy ne csak az épületeink, hanem mi magunk is legyünk elérhetőek egymás számára a megtapasztalható közelség révén.

Ugyanakkor prédikációjában kiemelte, nemcsak a templomnak és a toronynak, az egyháznak is láthatónak kell lennie. „Jó lenne, ha toronyiránt tartanánk, mint évszázadokon keresztül, és ahhoz igazítanánk a mi pozícióinkat. Kérdés, hogy tudunk-e ma láthatók lenni?” – tette fel a kérdést megállapítva, hogy „nem élünk ma úgy ebben a világban, hogy az emberek a hétköznapokban is meglássanak bennünket”.

Hol van még a világon egy olyan hely, mint ez, ahová bemegyünk, letesszük a terhet, és amikor kimegyünk, újult élettel folytathatjuk? Ez az a menedék, amely megszabadít bennünket, mondta Kató Béla. Szerinte ugyanakkor feltevődik a kérdés, van-e még szükség erre. „A világ más részein már az látható, hogy az emberek könnyen feladják, eladják templomaikat és valami más menedéket keresnek. (...) Erdélyben a fehér tornyú templomok világítótoronyként szolgálnak nekünk arra, hogy messziről láthassuk, merre a menedékhely, ahol közösen imádkozhatunk, ünnepelhetünk az anyanyelvünkön”, mondta, kiemelve, hogy főleg a szórványban sok helyen már iskola sincsen, de a templom még áll és a közösség még létezik, és csak az Isten házában van már lehetőség magyarul ünnepelni.

A harasztosi templom is azért újult meg, hogy a közösséget összetartsa, hogy jelként szolgáljon, amikor megannyi rettegés és félelem van bennünk.

Az igehirdetést követően Gombos Vencel parókus lelkész köszöntötte az ünneplő gyülekezetet. Elmondta: „Mi egy olyan közösség vagyunk, amelynek tagjai lelkileg is szeretnének épülni. Hitünkben is megújulnunk, lelkiekben is megújulnunk, a templom ugyanis önmagában nem tart meg. (…) Önmagában mit ér a ház? Mindannyiunknak a szentlélek templomaivá kell válnunk, amelyen meglátszik az Isten dicsősége” – mondta a lelkipásztor.

A tiszteletes felelevenítette a templomfelújítás menetét, kiemelve, ha a kezdetekkor tudták volna, mennyi áldozattal és mekkora befektetéssel jár, lehet, hogy az emberek azt mondták volna, lehetetlen végigvinni. „De nem lehetetlen Isten számára” – jelentette ki, elmondva, mindig kialakult az anyagi fedezet is és éppen akkor és éppen annyi, amennyire szükség volt. Így tudták a helybéliek adományaiból, a magyar kormány, a helyi és a megyei tanács támogatásával két éven belül felújítani a hajlékot. A mellette álló, 1848-ban állított székelykapu felújításához pedig a helybéliek kalákában járultak hozzá.

A hálaadó istentiszteleten alkalomhoz illő műsorral szolgáltak az egyházközség gyermekei, de köszöntötte a megjelenteket a Tordai Református Egyházmegye esperese, Vincze Csongor is. Az ünnepségen jelent volt a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus képviselője, Kőrösi Viktor Dávid vezető konzul is, aki arról biztosította a jelenlévőket, hogy számíthatnak a magyar kormány támogatására és a konzulátus ajtaja is nyitva áll előttük.