A Fehér megyei Lőrincréve adott otthont szombaton az erdélyi magyar lovasegyesületek találkozójának, melyen közös gondjaik, sikereik, tapasztalataik megosztása mellett körvonalazták a jövőbeli terveket is.

A résztvevőket a házigazda Lovasterápiás és Szabadidőlovas Egyesület alapítói, Balogh Csilla és Balogh Csaba üdvözölték, utóbbi a regionális lovasegyesületek elnöke is.

Az eseményt megtisztelte jelenlétével Kolozsvári Tibor, a Magyar Kormány Nemzetpolitikai államtitkársága által támogatott lovasprogram erdélyi felelőse, aki a mádéfalvi lovas zarándoklaton szerzett kellemes tapasztalatait hozva fel példaként fogalmazta meg a program célját: „Azt a lovaskultúrát, amelyben a nemzet élt és fogant, továbbadni a következő generációnak”. A programfelelős megemlítette, hogy a közelmúltban elvégzett kérdőíves felmérés során az derült ki, hogy az egyesületeknek leginkább a programjaik támogatására lenne szüksége, elsősorban profi lovasedzők szerződtetésére, akik magasabb szintre emelhetik az elért tudást.

A ló közösséget teremt

Kolozsvári Tibor felvázolta a lovastevékenységek hasznát: közösséget teremtenek, miközben az egyénnek sikerül önmagát legyőznie azáltal, hogy erőt vesz önmagán, leküzdi félelmeit és jelentősen megnő az önbizalma azáltal, hogy egy nála sokkal nagyobb állatot együttműködésre bír. „A lovaglás karaktert nevel: ez egy olyan dolog, amit egyetlen más sport sem kínál” – mondta Kolozsvári Tibor. Az előadó felvetette, hogy „jó lenne visszafejlődni a lovasnemzet eszményéhez”, e tekintetben pedig bíztató jel az, hogy Erdélyben mintegy 1500-1800 gyermek lovagol. A programvezető szerint a fejlődés jele az, hogy Erdélyben ma már ágazatokról beszélünk, nagyon erősek a lovasíjászok, a fogathajtók, de érdemes odafigyelni az amatőrökre is.

A fórum programjának tetemes részét a lovasegyesületek vetítettképes előadása tette ki, amelyben beszámoltak a Nemzetpolitikai Államtitkárságtól a Bethlen Gábor Alap révén beérkezett támogatások felhasználásáról is. Bemutatkoztak Kun István (Thoroczkay István Egyesület, Kolozsvár), Nagy Béla (Horsilvania Lovasklub, Koltó), Kiss István (Táltos Lovarda, Kraszna), Tunyogi Béla (Szilaj Lovastanya, Kolozsvár), Bíró József (Tékarám Lovasudvar, Szamosújvár), Fazekas Zsolt (Kladovai-Aradi Lovak Völgye Lovaglóközpont Egyesület), Bakos Siklódi Attila (Táltos Lovastanya, Mákófalva), Szombat Ottó (Varázsló Egyesület, Mezőpanit), Rákóczi Lajos (Tulipán Sportklub, Érköbölkút), Bíró Attila (Incitato Klub, Kolozsvár), Balogh Csilla (Lovasterápiás és Szabadidőlovas Egyesület, Lőrincréve). A prezentációk valódi panorámáját nyújtották a lovasélet színes mindennapjainak. A betekintést árnyalta az a tény is, hogy a tapasztalt, gazdag múlttal rendelkező egyesületek mellett (mint amilyen például a Tulipán Sportklub, ahol Rákóczi Lajos és fia, Gergő, tucatnyi hazai és nemzetközi bajnokságot megnyertek már) jelen voltak a pályakezdők is. A legfiatalabb résztvevő, a 24 éves Szombat Ottó előadásából kiderült, mennyire körülményes elindulni ezen az úton.  

A barátias hangulat révén interaktívvá váló előadások során konkrét szakmai kérdések is felvetültek, például, hogy mennyire lehetséges Erdélyben a magyar lófajták tenyésztése, honnan szerezhetők be gidrán lovak. Az érdekes prezentációkat felejthetetlen történetek elmesélésével fűszerezték az előadók. Volt, aki az erdőben tett éjszakai lovaglás izgalmait ecsetelte, az is kiderült, hogyan lehet rádióval nyugodt állapotban tartani a lovakat szilveszterkor, az egyik lovas pedig az első Nemzeti Vágtán szerzett tapasztalatait osztotta meg a jelenlevőkkel.

Életforma és megélhetés

A végkövetkeztetéseket Kolozsvári Tibor programfelelős vonta le: „Bíztató, hogy a lovazás nem csak életforma, hanem megélhetés is, ami az itthon maradást ösztönzi. Én erre sosem gondoltam mostanig, hogy a lovaskultúra zászló a szórványban”.

Az előadásokat és a szeretetvendégséget követő műhelymunkán a program finanszírozásához kapcsolódó kérdéseket beszélték meg. Kiderült, hogy egyelőre nincs különösebb igény a tehetségápolásra, ehelyett inkább a képzésekre fektetnék a hangsúlyt, először az általánosakra, majd szakágak szerint. A beszerzési szükségletek tekintetében szinte mindenik egyesületnek fedett pályára vagy sátorra lenne szüksége, mert akkor télen is gyakorolhatnának, ez pedig erejüket meghaladó költségeket feltételez. Az együttműködés érdekében a résztvevők megpróbáltak egy 2023-as lovas eseménynaptárt is összeállítani.

Kolozsvári Tibor, a lovasprogram erdélyi megbízottja, a Maszolnak elmondta: az erdélyi lovasélet fellendítésében nagy szerepe volt a magyar kormány támogatásának, hiszen a Nemzetpolitikai Államtitkárság révén 2022-ben minden itteni lovas egyesület kedvezményezett lett, ezek száma 80 körül van. A szórványban tevkenykedő lovas egyesületek is esélyt kaptak azáltal, hogy az eredetileg csak a Hargita megyének szóló felhívást a program második szakaszában kiterjesztették Erdély többi régiójára is.