Az idén is a Bethlen Gábor Kollégium adott otthont az 1956-os forradalom emlékünnepségének, amelyre több Nagyenyed környéki településről is érkeztek résztvevők.

Délelőtt az iskola udvarán a diákság színvonalas műsorral idézte az eseményeket. Az alapvetően narratív alapú, mozgással fűszerezett megemlékező műsor zenei- és szövegválasztásához tökéletesen illeszkedett a mozgás, különleges összhatást keltve ezáltal. Az 1956-os forradalomra jellemző remény és reménytelenség lehetőségének a váltakozását a Suhancos Bájoló című számával próbálták érzékeltetni, erre a dalra készült a koreográfia is. Ugyanakkor a műsor elején felhangzott Beethoven Egmont-nyitánya is, amelyet nagyon sokszor lejátszott a Kossuth Rádió illetve a végén Martin Dean egyik dala, amelyik az ’56-os menekültek idején divatos volt Amerikában, ehhez írtak egy magyar szöveget Honvágydal címmel, ez pedig a disszidensek egyfajta himnuszává vált.

Nagy Egon magyartanár, a műsort előadó 11. A osztály osztályfőnöke, elmondta: valami különleges, újszerű műsort képzelt el, ezért a volt egyetemi tanáraihoz fordult tanácsért. Balázs Imre József elküldte neki a Korunk ’56-os különszámát, Gudor Noémi magyar szakos kolléganőjével pedig kiválogatták a szövegeket. A hétfői megemlékezésen, többek között, Márai Sándor, Lászlóffy Aladár, Nagy Imre szövegeket hallhattunk, de elhangzott például egy kevésbé idézett, a temesvári diáklázadásról szóló Adrian Pop-fordítás is.

A műsor összeállításában közreműködő Tóth Bence és Tóth Boglárka Petőfi-programos ösztöndíjasok elmagyarázták: az előadás alatt a diákokat többször háromszög alakba csoportosulva láthattuk, mert ez a forma illeszkedett a legjobban a forradalom eszmeiségének kifejezéséhez, az ötletet pedig a budapesti 1956-os emlékmű adta. A háromszögben az ék csúcsa felé koncentrálódik az erő, ahogyan a forradalomban a tömeg is egy ékként próbálta átvágni a rendszert. Időnként három táncos – a megmerevedett tömeg között – szimbolikus mozgásával próbálta életben tartani a reményt.

A műsor végi felszólalásában, Szőcs Ildikó, a kollégium igazgatója, kihangsúlyozta: „Meg kell köszönnünk azt, hogy nekünk nem kellett megismernünk a zsarnokságot és az elnyomást. Az októberi megemlékezések is abban a szellemben történnek, hogy hálát adunk azért, hogy nekünk nem kell megismételnünk a szabadságért vívott harcunk, viszont nagyon fontos, hogy arról, ami a miénk, a szabadságunkról, sose mondjunk le!”

Az október 23-i megemlékezés este a kollégium dísztermében folytatódott, ahol a hajdúnánási Naná Színház Üvegvirág című darabját tekinthették meg az érdeklődők. Az egybegyűlteket Szőcs Ildikó igazgató és Szólláth Tibor Zoltán, Hajdúnánás polgármestere üdvözölték. Utóbbi kiemelte, számukra mind a mai napig irányadó Bocskai István fejedelem végrendelete: „Magyar a magyarral ne étessék!” Az októberi forradalom, de számos más, a magyarság sorsdöntő történelmi eseménye azt példázza, hogy csak egymásratalálással és összefogással lehet megoldani a problémákat, vélekedett. A polgármester elmondta: „Jó, tiszta szívű embereket ismertünk meg itt Fehér megyében, ők is tudják azt, amit mi, hogy egymásra lehet és kell számítani”.

Hajdúnánásnak, a Bethlen Gábor Kollégiumon kívül, több éves kapcsolata van a közeli Magyarlapáddal és Vajasddal, utóbbiak képviselői is szép számban megjelentek a színi előadáson.

Az ünnepség zárópontja, a több éves szokásnak megfelelően a gyertyagyújtás volt, amellyel az 1956-os évszámot ábrázolták ki.