Emlékezetes marad 2022. november 6. az alig százfőnyi szászsebesi magyar közösség életében, hiszen vasárnap szerveztek először magyar napot a patinás Fehér megyei településen. A rendezvény kezdeményezője dr. Gudor Kund Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese volt, aki a helyi egyházközség lelkipásztora is.

A szászsebesi Lucian Blaga Művelődési Házban tartott rendezvény ökumenikus imával kezdődött, amelyen Páll József, azaz P. Leó atya OFM római katolikus ferences rendi plébános és Gudor Botond gyulafehérvári-szászsebesi lelkész-esperes hirdette az igét. Az eseményen körülbelül százan vettek részt, a helyiekhez gyulafehérvári, vajasdi, sőt Hunyad megyei magyarok is csatlakoztak.

Köszöntő beszédében az esperes, akinek régi álma vált valóra ennek a rendezvénynek a megszervezésével, Eszter könyvének 3,8 versét alapul véve kihangsúlyozta: „Elszórtan és elkülönítetten élünk – ez nem azt jelenti, hogy elzárkozunk másoktól, hanem azt, hogy tudjuk, hova tartozunk. Mi most családban vagyunk, a szászsebesi magyar közösség kis meleg családjában, amelyben nagyon örvendünk egymásnak.”

Mivel a közönség sorában volt néhány olyan magyar személy is, aki már nem érti és beszéli anyanyelvét, Gudor esperes az elhangzottakat számukra románul is összegezte.

Ezt követően Demeter László történész, baróti múzeumigazgató érdekfeszítő értekezést tartott Szászsebes és környékének kapcsolatáról a székelyekkel. Az előadó bevezetőként utalt a székelység eredetéről szóló két legrelevánsabb elméletre, majd vezérgondolatként egy sokak által kevésbé ismert történelmi tényre világított rá: a kézdi-sepsiszéki székelyek korábbi szálláshelyének épp Szászsebes és környéke tekinthető. Ezt – a régészet és pár dokumentum mellett – néhány környékbeli település is tanúsítja.

„Épp a helynevek folytonossága bizonyítja, hogy a valamivel több mint 800 évvel ezelőtt kiköltöző székelyek találkozhattak a betelepülő szászokkal, s a helynév elé ragasztották a szász előtagot”. Köztudottan, Szászsebes mind a magyar, mind a román nevét a Sebes folyóról kapta; sőt a német nevét is: a Mühlbach jelentése malompatak.

A települést először 1150-ben említik, mégpedig mint székely kerületet („terra Siculorum terrae Sebus”). A székelyekre emlékeztetett Szászsebes főutcájának a modern korig használt neve, a német Siculorumgasse is. Demeter László szerint a történelmi apropó is motiválta a magyar nap megszervezését, ugyanakkor arra is jó, hogy „egy kicsit szorosabbra fűzzük a kapcsolatot a szórvány-, illetve a székely tönbmagyarság között. Ez a gondolat már néhány évvel ezelőtt felmerült, és úgy tűnik, most jött el az ideje annak, hogy megvalósulhasson” – hangsúlyozta. A történész hozzátette: ő is sokszor hozott látogatókat Szászsebesre, hogy megismertesse a múltat és az itt rejtőzködő magyar értékeket.

A jelenlevőket Ladányi Árpád Csaba, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke is köszöntötte. „Az elmúlt harminc évben nagyon sokszor felmerült bennünk is a kérdés, mit kell tennünk azért, hogy a szórványban élő magyarságot megmenthessük? Ma már tudom a választ: ismerni kell a múltat, meg kell tartani a hitet, és meg kell élnünk a hagyományainkat. Büszkének kell lennünk arra, hogy mások vagyunk, és fel kell vállalnunk identitásunkat. Ez a mai nap mindezeket szolgálja” – mondta.

Ezt követően Boros Erzsébet mezőségi népdalcsokra és az általa vezetett  csombordi Pipacs Néptáncegyüttes előadása tették színessé a rendezvényt. A fiatal táncosok a saját falujuk táncait mutatták be, amit Molnár Márton adatközlőtől gyűjtöttek néhány évvel ezelőtt, mintegy jelezve: mindenütt megtalálhatók az értékeink, amelyeket tudatosan ápolnunk kell, ettől vagyunk egyediek.

Hangulatos műsor volt a gyulafehérvári és vajasdi tagok alkotta Gyertyaláng keresztyén ifjúsági zenekar előadása is, Szilágyi-Győri Loránd vezetésével. A vallásos zenét többféle stílusban, hangszerkísérettel (gitár, zongora, dob) megszólaltató zenekar 2002-ben alakult négy magyarlapádi fiatal kezdeményezésére. Azóta több tagcsere is volt, jelenlegi felállása: Szilágyi-Győri Loránd (ének), Szilágyi Levente (billentyűk), Csalai Adorján (gitár) és Tibori Noémi (ének).

Helytörténeti séta

Az első ízben megszervezett és a magyar kormány által a Bethlen Gábor Alap révén támogatott Szászsebesi Magyar Nap szeretetvendégséggel, majd városlátogatással zárult. Gudor Kund Botond a helytörténész szakavatottságával vonta be és nyűgözte le hallgatóságát Szászsebes rejtett értékeibe. Az esperes hangsúlyozta, hogy a város középkori, 1387–1567 között épült erődítménye egyike a legjobban konzervált erdélyi szabályos szárú városvédő építményeknek, amelynek romantikus saroktornyai nagyrészt megmaradtak (Csizmadia-, Deák-, Nyolcszögletes és Szabó-torony).

A város főutcáján végigsétálva, amely mind a mai napig megőrizte 17–19. századi arculatát, megtekintették a római katolikus és az evangélikus templomot, és a legértékesebb műemléképületeket, köztük a ma helytörténeti múzeumnak otthont adó Zápolya-házat (Fejedelmek háza, Königshaus) és az Afrika-kutató, néprajzos Franz Binder (1824–1875) házát. 1849-ben a ferencesrendi szellemiséget sugalló katolikus templomban kapta meg Kossuthtól Bem apó a hadi erényeit elismerő rangos katonai kitüntetést. A vízaknai és szászsebesi (1849. február 5-i) csatában elhunyt honvédeknek az emlékműve (1909-ben állították fel) a katolikus temetőben található. A városból bravúrosan kijutva a piski hídnál sikerült Puchner hadseregét feltartóztatni.  A Főtéren álló épületben halt meg 1540-ben Szapolyai János magyar király; az egyemeletes épület eredetileg 15. századi, és a 16. században bővítették, az erdélyi fejedelemség idejében a fejedelmek szállása és országgyűlések színhelye volt.

Az evangélikus templom magasított szentélye európai mértékkel is nagyszerű, hiszen magasított bordaívei közé ékelt zárókő alapján egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy Luxemburgi Zsigmond király által támogatott kőfaragóműhely által épített páratlan emlékműben járunk. Az evangélikus templom belsőjét a Jézus életét ábrázoló Weit Stoss-oltár (1518–1523) teszi művészettörténetileg megkerülhetetlenné.

A város neogótikus református templomát 1904-ben Szalai Ferenc (a nagyenyedi Bethlen Kollégium, a Római Királyhoz nagyszebeni szálloda és a szebeni görögkeleti érseki templom tervezőmérnöke) tervezte. A lelkész összegezte, hogy az a lendületes városfejlődés, amely a magyar közösség gyarapodását is elősegítette, Johann Schöpp (1870–1954) polgármesternek volt köszönhető. Akkor épültek a közintézmények, a református templom és az evangélikus gimnázium főépülete is. Ennek homlokzatán a szászsebesi németek által megfogalmazott, de máig is érvényes jelmondat figyelmeztet feladatainkra: „Bildung ist Freiheit”, azaz „A képzés szabadságot jelent”.

A szászsebesi magyar közösségről Gudor Kund Botond esperes a következőket emelte ki a Maszolnak: Szászsebes magyar lakossága kettős rétegű – egyrészt van a tősgyökeresek csoportja, másfelől pedig azok, akik nemrég költöztek a településre, a környékről vagy a Székelyföldről, de akár a Partiumból is családostól. Utóbbi csoport létszáma állandóan változik, a fluktuáció miatt nehéz pontosan megmondani, hány magyar él Szászsebesen, a létszám 80 és 100 között ingadozik. „De talán épp emiatt úgy érzem, időben léptünk az első magyar nap megszervezésével, hiszen az itteni magyaroknak, attól függetlenül, mikor és hogyan kerültek ide, érezniük kell, hogy nincsenek magukra hagyatva, hanem ők is részei a nemzetünknek” – emelte ki az esperes.

A szászsebesi ünnepség után a jelenlévők egy része átment Marosszentimrére, ahol már estébe hajló református istentiszteletet tartottak, amelyről Gudor Kund Botond azt vallotta, hogy „a napnak a méltó lezárása volt”, hiszen „újból élővé varázsoltuk a holtnak vélt köveket”.