Az idei pedagógus-versenyvizsgára jelentkezőknek a korábbi évektől eltérően már pszichiátriai vizsgálaton is részt kellett venniük. Az új szabályozást hasznosnak tartják a Maszol által megszólaltatott szakemberek, ám hangsúlyozzák, vannak kisebb hibái. Felhívták a figyelmet, a szabályozás szerint a pszichiátriai betegségek alapján szűri az oktatásban dolgozókat, de nem minden problémás viselkedés mögött áll mentális betegség, ez esetben pedig nem mondják ki az alkalmatlanságot.

Az egészségügyi és az oktatási minisztérium 2026/55/3335-ös közös rendelete alapján a versenyvizsgán való részvétel feltétele egy komplex orvosi igazolás megszerzése, amelyet a munkaorvos állít ki a családorvosi és a pszichiátriai szakvizsgálat alapján. Amennyiben a munkaorvos további szakvizsgálatokat javasol, az érintettnek azokat is el kell végeznie, csak így kaphatja meg a végső igazolást arra vonatkozóan, hogy alkalmas az oktatói munkára.

Hasonló igazolásra van szükség az oktatásban dolgozók más kategóriáinak versenyvizsgával történő alkalmazása esetén is, például a kisegítő személyzet, a vezető tisztségre pályázók és az adminisztrációban tevékenykedők esetében is. A már alkalmazott pedagógusok négyévente kell beszerezzék az igazolást.

Egyértelmű kritériumrendszer a korábbi „pongyola” megfogalmazás helyett

Opris Zsolt munkaorvos a Maszol megkeresésére elmondta, az új szabályozás egyik legfontosabb előnye, hogy végre világos és egységes kritériumrendszert ad az orvosok kezébe. Mint fogalmazott, a törvény pontosan meghatározza, mely betegségek esetén nem dolgozhat valaki az oktatási rendszerben, illetve melyek azok az állapotok, amelyek ideiglenesen teszik alkalmatlanná a pedagógust, egészen addig, amíg be nem következik a remisszió vagyis az egyensúlyi állapot.

„Eddig egy pongyola megfogalmazású törvény volt érvényben, ami lényegében az orvos objektív, pártatlan hozzáállására alapozott. A pszichiátriai vizsgálat nem volt kötelező, csak a munkaorvos kérésére történt meg, miközben a jogszabály úgy fogalmazott, hogy »bármilyen pszichés zavar« esetén alkalmatlannak lehet nyilvánítani a pedagógust” – magyarázta. Hozzátette: a korábbi szabályozás nem tett különbséget a betegségek súlyossága, típusa vagy kezelhetősége között. „Sem kvantitatív, sem kvalitatív szabványok nem voltak. Ha valaki nagyon szigorúan értelmezte volna a törvényt, akár egy enyhe depresszió vagy enyhe szorongás miatt is alkalmatlanná nyilváníthatott volna egy pedagógust, még akkor is, ha kezelés alatt állt és megfelelően tudta végezni a munkáját.”

A munkaorvos szerint az új rendszer ebből a szempontból sokkal igazságosabb és szakmailag megalapozottabb. „Most már pontos lista van arról, mely betegségek esetén nem lehet tanítani, és melyek azok, amelyeknél ideiglenesen nem lehet. Ez sokkal egyértelműbb helyzetet teremt mind az orvos, mind a pedagógus számára.”

Rámutatott arra is, hogy a szabályozás nemcsak pszichés betegségekre tér ki, hanem bizonyos szervi megbetegedésekre is. Példaként említette az aktív tuberkulózist vagy azokat az eseteket, amikor valaki stroke vagy gégetumor következtében elveszíti a beszédképességét. „A korábbi törvényben ez sem szerepelt, holott teljesen egyértelmű, hogy nem taníthat gyerekeket valaki, aki nem tud beszélni.”

Indokolt a súlyos mentális betegségek kiszűrése az oktatásban

Opris Zsolt hangsúlyozta: összességében pozitívnak tartja a törvénymódosítást. Szerinte a súlyos pszichés betegségek kiszűrése indokolt, hiszen az oktatásban különösen nagy a felelősség.

„Elfogadhatóak azok a betegségek, amelyeket a törvény felsorol, mint a tanításra alkalmatlanná tevő állapotokat, hiszen ezek többnyire nem gyógyuló vagy nem teljesen gyógyítható betegségek. Egy ilyen állapot állandó Damoklész kardjaként lebegne a gyerekek és a kollégák felett” – jegyezte meg.

Úgy véli, még ha egy súlyos pszichés beteg gyógyszeres kezeléssel jól is van, a kockázat akkor is fennáll.

„Lehet, hogy megfelelő kezelés mellett stabil állapotban van, de nincs garancia arra, hogy mindig beveszi a gyógyszert. És itt gyerekekről beszélünk, akiknek nincs választásuk. Nem engedheti meg a rendszer, hogy több osztálynyi gyerek ne kapja meg az esélyt arra, hogy megtanuljon egy tantárgyat, mert a tanár egészségügyi okokból nem alkalmas a pályára” – hangsúlyozta.

Nem ugyanaz az egészségügyi és a szakmai alkalmatlanság

A szakember szerint, fontos különbséget tenni az egészségügyi alkalmatlanság és a szakmai vagy emberi alkalmatlanság között: „Ha valaki más okok miatt nem tud minőségi oktatást nyújtani, az már nem az orvos hatásköre, és nem is ez a szabályozás keretezi. Az ilyen problémák legfeljebb a szakmai értékelésekben tükröződhetnek.”

Opris Zsolt rámutatott, tisztázni kell , hogy nem minden problémás viselkedés mögött áll mentális betegség. „Sok esetben az alkalmatlanságnak nincs egészségügyi háttere. Ha valaki ittasan megy be dolgozni vagy lop, még nem biztos, hogy pszichés betegség áll a háttérben” – hozta példaként. Mint mondta, gyakran előfordul, hogy intézményvezetők a munkaorvostól várják az ilyen helyzetek megoldását. „Ha valaki rendszeresen késik vagy egyszerűen áthágja a munkahelyi szabályokat, az még nem feltétlenül betegség” – mutatott rá.

Úgy véli, veszélyes lenne, ha a munkáltató túl könnyen hivatkozhatna pszichés alkalmatlanságra: „ez túlkapásokhoz vezethetne. Egy munkaadó egyszerűen visszaélhetne ezzel, ha nem tetszik neki az alkalmazott, ha úgy találja, hogy »felesel«, vagy nem elég szófogadó.” Éppen ezért szerinte csak valóban megalapozott egészségügyi okok esetén szabad kimondani az alkalmatlanságot, „ha viszont valakit ténylegesen egészségügyi okok miatt nem lehet alkalmasnak nyilvánítani, akkor nagyon szigorúan kell eljárni”.

Opris Zsolt arra is figyelmeztetett, hogy az iskolák vezetősége nem dönthet egy pedagógus pszichés alkalmasságáról. „Eddig is megvolt és most is megvan a lehetőség arra, hogy ha egy alkalmazott esetében problémák merülnek fel, azt jelezzék a munkaorvosnak, aki utánajár az ügynek, behívja és kivizsgálja az illetőt. De az igazgató vagy a vezetőtanács nem dönthet ilyen kérdésekben, hiszen ezek orvosi titoknak minősülnek” – mondta el.

Kiemelte: a munkaalkalmassági lapon az orvos nem tünteti fel a diagnózist, csak azt, hogy az illető alkalmas-e a munkavégzésre: „a munkaadóra nem tartozik, hogy valaki milyen gyógyszert szed, ahogy az sem, hogy vérnyomáscsökkentőt szed-e vagy sem. A munkáltatónak annyit kell tudnia, hogy az alkalmazott orvosi szempontból képes-e ellátni a feladatait.”

A szabályozásban vannak túlzások

A munkaorvos szerint ugyanakkor az új rendszer bizonyos pontokon túl szigorúra sikerült. Kifogásolja például, hogy azoknak a pedagógusoknak is újra és újra át kell esniük a vizsgálatokon, akik már régóta a rendszerben dolgoznak, csak évente új szerződést kötnek. „Ők valójában nem új emberek az oktatásban. Az esetükben felesleges minden évben újra kérni a kivizsgálást, elegendő lenne négyévente” – véli a szakember.

Túlzásnak tartja azt is, hogy ugyanazokat a mércéket alkalmazzák az adminisztratív és technikai személyzet esetében, mint a pedagógusoknál. „Való igaz, hogy egy takarító vagy más alkalmazott is gyerekek közelében dolgozik, tehát indokolt bizonyos szintű szűrés. De nem ugyanaz a felelősségi szint, és nem ugyanaz a veszélyhelyzet, mint egy pedagógus esetében” – fogalmazott. Hozzátette: természetesen egy súlyos pszichés betegséggel élő technikai alkalmazott is jelenthet veszélyt, „ha például hangokat hall, és legjobb esetben csak meghúzza egy mellette elsétáló gyerek fülét”, de szerinte számukra más kritériumrendszert kellett volna kidolgozni.

Nincs valós alkalmassági szűrés

Kiss Imre, Kovászna megye főtanfelügyelője úgy véli, az intézkedésnek lehet pozitív hozadéka. „Nem mindenkinek van helye pedagógusként az oktatási rendszerben. Ez minden ágazatban elmondható” – jelentette ki. Szerinte amennyiben a vizsgálat objektív módon történik, már néhány eset kiszűrése is indokolttá teszi a rendszert. „Ha egy-két esetben pozitív hozadéka van, máris eredményes” – jegyezte meg.

Elmondta: idén az oktatási és az egészségügyi minisztérium közösen döntött úgy, hogy a versenyvizsgára jelentkező pedagógusok esetében a munkaorvos állapítja meg az alkalmasságot a pszichiátriai és háziorvosi vizsgálatok alapján.

Szőcs Levente, a Kovászna Megyei Erőforrás és Nevelési Tanácsadó Központ vezetője szerint a rendszer legnagyobb kihívása az lesz, hogy valóban szakszerűen működjön. „Fontos, hogy ne legyenek kiskapuk, ne futószalagon, ellenőrzés nélkül adják ki a pszichiátriai igazolásokat” – fogalmazott.
Ugyanakkor attól tart, hogy azok a pedagógusok is megbélyegeződhetnek, akik gyógyszeres kezeléssel egyensúlyban tartják állapotukat, és megfelelően tudnak dolgozni. „A szándék nemes és jó, hiszen vannak gondok, csak jól kell működtetni” – értékelte.

A szakember szerint az oktatási rendszerben régóta problémát jelent, hogy nincs valódi alkalmassági szűrés: „a versenyvizsgán tartanak ugyan egy nyílt órát, de ennyi idő alatt nem lehet megítélni egy pedagógus alkalmasságát.” Hozzátette: vannak olyan esetek, amikor egy tanár ugyan nem mentális beteg, mégis alkalmatlan a pályára. Példaként alkoholproblémákkal küzdő pedagógusokat említett, akik szakmailag kiválóan teljesítenek, de „ittasan a gyerekekkel nem tudnak foglalkozni”.

Szőcs Levente szerint ugyanakkor veszélyes lenne, ha az iskolák vezetőségére bíznák az alkalmasság megítélését. „Túl szubjektív lenne a döntés” – figyelmeztetett. Mint mondta, a mentális egészség kiemelten fontos az oktatásban, de a rendszernek egyszerre kellene garantálnia a gyermekek biztonságát és a pedagógusok jogainak védelmét is.