Tavaly a szuper-választási év felszínre hozta a romániai társadalom megosztottságát. Az érvénytelenített államelnök-választás első fordulójának eredménye is azt mutatta, hogy sok választópolgár „kiszavazott”, bemutatott a mainstream politikusoknak, a parlamenti választások eredménye pedig a szélsőjobb előretörését hozta. Idén pedig még előttünk áll egy államelnök-választás. Milyen veszélyeket rejt a széttagolódás, egy szélsőséges, populista jelölt esetleges sikere a demokrácia, vagy éppen az ország jövője szempontjából? Mit tehet a politikai osztály és az egyszerű választópolgár? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, Székely István Gergő politológust, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársát kérdeztük.

A tavalyi választások, de elsősorban az államelnök-választás tulajdonképpen nem kettős, hanem egy hármas megosztottságot hozott a felszínre Romániában. Az azóta eltelt időszak eseményei is erre erősítenek rá: három táborral, három társadalmi kategóriával kell számolni, szögezte le Székely István Gergő.

A felszínre törő megosztottság hátterében az áll, hogy egyrészt a régi nagy pártok – az establishment – vagyis a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) meggyengültek a világjárvány óta, másrészt a szélsőjobb-oldal felfutott, már egyharmad körül van a támogatottsága.

Továbbá harmadik pólusként kell tekintenünk a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) és annak szakadár pártjaira, fejtette ki a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa. A politológus rámutatott, utóbbi pártok továbbra sem tagolódtak be a fősodorba, annak ellenére, hogy az USR rövid ideig még kormányon is volt.

Szembeállítva a jól szituált városi középosztály a szegényebbekkel

A hármas megosztottság megértéséhez jobban vissza kell menni az időben, és abból célszerű kiindulni, hogy az elmúlt évtizedben kétféle populizmus is kialakult Romániában, hívta fel a figyelmet Székely István Gergő. Felidézte, néhány évvel ezelőtt írtak egy tanulmányt Kiss Tamás szociológussal, amelyben amellett érveltek, hogy az USR az ideológiája egy meglehetősen kritikátlan neoliberalizmust ötvöz az ún. antikorrupciós populizmussal, és éppen ebből eredően a programjukban csak a nyomai lelhetőek fel a szociális érzékenységnek.

„Ez is egyfajta populizmus, bár nem tipikus. Az a lényege, hogy az ország problémáit alapvetően a korrupcióra vezették vissza, a korrupciót és a klientúra-hálózatokat működtetőket – a politikusokat és a közembereket is – pedig megbélyegezték” – mutatott rá az elemző. Ennek volt az egyik megnyilvánulása a PSD-re „vörös pestisként” való hivatkozás.

A román városi középosztály identitása szempontjából ez a diskurzus központi jelentőségű volt, hiszen ők magukat nyugatosnak, fejlettnek, az ország fejlődésének letéteményeseiként kívánták látni és láttatni, szembeállítva magukat az olyan társadalmi kategóriákkal, mint az alacsonyan képzettek, a vidéki lakosság, a romák, vagy nehezebb anyagi helyzetük miatt az államtól segítséget várok. Utóbbiakat, akik ugye nagy eséllyel inkább PSD-szavazók, a fejlődés kerékkötőiként állították be, mondván miattuk „balkáni” az ország.

Ez a hozzáállás is hozzájárult ahhoz, hogy a második fajta populizmus, a klasszikus jobboldali populizmus is feltörjön Romániában – ez a 2020-asválasztási évben következett be – amikor megjelent a Románia Egyesüléséért Szövetség (AUR). George Simion AUR-elnök sikerének elsődleges oka természetesen nem az USR diskurzusa volt, hanem sokkal inkább az, hogy a mainstream pártokból való kiábrándulást meg tudta lovagolni, de az sem segített a helyzeten, hogy az USR nem hogy szólította meg az imént említett választói kategóriákat, hanem egyenesen megbélyegezte és lenézte őket.

Visszatérve tehát a választások nyilvánvalóvá vált megosztottságra: a választások érvénytelenítésében az is szerepet játszott, hogy a második fordulóba tulajdonképpen nem jutott be a fősodratú (mainstream) pártok egyik jelöltje sem, hanem meglepetés-jelöltként a szélsőjobboldali Călin Georgescu, másrészt a harmadik, és egyben leggyengébb politikai pólust képviselő Elena Lasconi. A PSD és a PNL nem tudta, vagy talán nem is akarta meggyőzni a saját választóit arról, hogy a második fordulóban beálljanak Lasconi mögé, viszont ezzel a szélsőjobboldali jelölt jó eséllyel megnyerte volna a választást.

A szélsőjobboldal meglovagolta a COVID-járvány alatt szárnyra kapott összeesküvés-elméleteket

Az AUR elsősorban azokhoz fordult sikerrel, akik a COVID- járvány kapcsán foganatosított intézkedések miatt kiábrándultak a hagyományos pártokból. Ők úgy érezték, nem elég, hogy a PSD és a PNL nem tudja megvédeni őket a járvány nyomán előállt nehéz gazdasági helyzetben, hanem még számukra abszurdnak tűnő intézkedéseket is rájuk kényszerítenek: a különféle korlátozásokat, lezárásokat, vagy akár magát az oltást.

Épp ezek a választói kategóriák mutatkoznak a legnyitottabbnak a különféle összeesküvés-elméletekre is, amelyek a járvány kapcsán szép számmal kaptak szárnyra, az AUR pedig nem átallta meglovagolni ezeket a toposzokat sem.

A közösségi média-használat is szintet lépett a járvánnyal, mindenki a Facebook-on élt, és az ott zajló szűretlen információ-áramlásnak köszönhetően a jobboldali populista, és a szélsőjobboldali narratívák is egyre több embert értek el.

A szélsőjobb tehát már négy éve berobbant az AUR-ral, ez csúcsosodott ki Călin Georgescu kapcsán. Őt akár már második hullámos szélsőjobbosnak is tekinthetjük, akik őt jelöltként felépítették, rájöttek arra, hogy George Simion valójában sérülékeny, könnyen el lehet „happolni” tőle választókat.

A szélsőjobboldali populizmus világszerte feltörekvőben

A jobboldali, vagy akár szélsőjobboldali populizmus világszerte felfutóban van, mutatott rá Székely István Gergő. Donald Trump simán megnyerte a választást az Amerikai Egyesült Államokban, és amióta átvette a tisztséget, Elon Muskkal karöltve még rá is tett néhány lapáttal a korábbi retorikájára. Németországban az AfD (Alternatíva Németországnak) nagyon megerősödött, néhány hét múlva választások lesznek, és várhatóan legalább a második helyen fognak végezni.

A magát „szuveranistának” nevező tábor ugyanakkor nagyon vegyes. Nyilván nem lehet azt állítani, hogy mindenki fasiszta, aki nem szereti az Európai Uniót, vagy a regnáló eliteket, hangsúlyozta a politológus. Viszont azt is kiemelte, a jelenséget már nem lehet „ártalmatlan” euroszkepticizmusra, vagy konzervativizmusra redukálni, mert a prérin már bőven jelen vannak olyan szereplők, akik fasisztoid, poszt-fasiszta nézeteket hangoztatnak.   

A szélsőjobb felfutásához világszerte egyértelműen hozzájárult az, hogy a baloldali, szociáldemokrata pártok a kilencvenes évek közepétől irányt tévesztettek: úgy gondolták, jó lesz ha besorolnak a jobboldali, neoliberális gazdaságpolitika mögé, idézte fel az elemző Tony Blairt, Gerhard Schrödert, Gyurcsány Ferencet említve.

Ezt a fordulatot azzal próbálták kendőzni, hogy az identitáspolitika területén kapcsoltak magasabbra fokozatra, a megélhetési kérdések helyett a különböző kisebbségek jogaival kezdtek foglalkozni, nem számolva azzal, hogy korábbi szavazóbázisuk – a munkásosztály tagjai – éppen nem ezt akarták.   

Az Európai Unió is hibázott, közben folyamatosan bomlasztani próbálják

A szélsőjobb előretörését az is segítette, hogy EU bizonyos kérdésekben hibázott, a klasszikus pártok elitjei hibás döntéseket hoztak, vagy éppen nem hoztak meg döntéseket, például a migráció kérdésében sokan a döntésképtelenséget érzékelik.

Közben EU-t folyamatosan bombázzák külső aktorok – méghozzá pontosan azzal, hogy a szélsőjobboldalt támogatják. Oroszország esetében ez eddig is igen látványos volt, de most már úgy tűnik, hogy az USA is belépett ebbe a játékba – egyelőre Elon Musk hóbortjai révén. Bár még nem egyértelmű, hogy utóbbinak mennyire lesznek komoly következményei, most már úgy tűnik, hogy az USA sem érdekelt egy erős Európában, és szintén bomlasztani próbálja, hogy jobban pozicionálja magát abban a gazdasági háborúban, amire készül.

Mindezek eredőjeként zajlott le tehát az a jobbra tolódás, melynek eredményeképpen egyes közép-európai politikusok versengenek Trump kegyeiért, miközben megpróbálnak mindent elkövetni, hogy Oroszországgal ne kelljen megszakítani a kapcsolatokat.

A szélsőjobbtól próbálnak szavazatokat elhódítani

Ebből az általános jobbratolódásból, illetve a jelenlegi politikai helyzetből úgy tűnik, hogy a román mainstream vezetői is azt a következtetést vonták le, hogy olyasmivel kell próbálkozniuk, amitől a szélsőjobb is sikeres. Az elmúlt hetekben Crin Antonescu és Marcel Ciolacu is fontosnak tartották például, hogy keményen síkra szálljanak a hagyományos család kérdésében, sőt Antonescu a szexuális kisebbségekkel is kötekedett. „Mintha éppen ez lenne az ország legégetőbb problémája akkor, amikor az a kérdés, hogy a szélsőjobb megnyeri vagy sem az államelnök-választást” – mutatott rá a politológus.

„Felfoghatatlan számomra, hogy a hagyományos pártok vezetői hogy gondolják azt, hogy ezek a témák hitelesebben hangzanak tőlük, mint Georgescutól vagy Simiontól, és így szavazatokat nyerhetnek tőlük.”

Georgescunak komoly esélyei vannak

Az elmúlt hetekben napvilágot látott felmérések alapján kijelenthető, Călin Georgescunak komoly esélyei vannak, ha elindulhat a választásokon.

A felmérésekben ugyanakkor ellentmondó adatok vannak. Egyrészt kiolvasható, hogy a „szuveranista” blokk ott maradt nagyjából, ahol az őszi választásokon volt, vagyis 35-40 százalékon, ami nagyon sok. De az is benne van az elmúlt hetek-hónapok felméréseiben, hogy az emberek jelentős többsége támogatja az ország EU-, és NATO-tagságának megőrzését. Tehát sokan nem azért akarják, hogy Georgescu nyerjen, hogy a végén Oroszország irányába mozduljon el az ország.

„Ezek az attitűdök nem fordíthatóak le egyenesen szavazatokba. Az emberek nagyon kis része tartja szem előtt a geopolitikai következményeket, amikor egyik vagy másik jelöltet választja, hanem sokkal inkább a gazdasági helyzet vagy a regnáló elitek arroganciája miatt ideges, és kezd a szélsőjobb irányába kacsintgatni” – taglalta az elemző. Székely István Gergő sajnálatosnak tartja, hogy a szélsőjobb a fiatalok körében a legnépszerűbb, és ők nem igazán rendelkeznek emlékekkel arról, hogy milyen volt az, amikor az Oroszország által dominált geopolitikai blokkban éltünk. Azt látják, hogy Georgescu jól öltözött, meggyőző, és azt gondolják: „próbáljuk ki őt, ha mindenki más kudarcot vallott”.   

Călin Georgescu esélyeit ráadásul az is növeli, hogy Crin Antonescu nem egy ideális ellenfél, meglehetősen naftalinszagú, semmi érdemlegeset nem csinált az utóbbi tíz évben, ami a kampányban hátrány lesz. „A pártok határozatlansága, a halogatás, hogy Crin Antonescut pajzsra emeljék szintén a szélsőjobboldalnak kedvezhet” – figyelmeztet a politológus.

Az sem jó, ha Georgescu indul a választásokon, de az sem, ha mondvacsinált okokra hivatkozva zárják ki

Rövid távú perspektívából nézve, ha Georgescut kizárják, a szélsőjobb győzelme talán elkerülhető lenne. A helyét George Simion vehetné át, ám a felmérések azt mutatják, nagy a lemaradása, így Székely István Gergő szerint kevés az esélye, hogy nyerni tudjon. „Az AUR elnöke hiába dolgozik rengeteget, nincs meg a karizmája, ami Georgescu számára lehetővé teszi, hogy a legnagyobb hazugságot, marhaságot is elhiggyék neki a szimpatizánsai” – szögezte le.   

Kapcsolódó

Székely István Gergő: Szembejött a valóság – neofasiszta és neoliberális jelölt méretkezik a második fordulóban

Két nagyon kemény alternatíva közül kell választani az államelnök-választások második fordulójában. 

államelnökválasztás 2024 elemzés Székely István Gergő Călin Georgescu

Tágabb perspektívából vizsgálva azonban az első forduló érvénytelenítésének csakis akkor volt értelme, ha valahogy közelebb visz ahhoz, hogy Georgescu ne tudjon újra indulni. Ám kizárni őt csak úgy lenne elegáns, ha komoly bizonyítékokat lehet ellene felmutatni: azért nem indulhat, mert nemzetbiztonsági kockázatot jelent, vagy azért, mert komolyan megsértette a választási törvényt. 

„Ha komoly bizonyítékok hiányában érvénytelenítünk választást, vagy zárunk ki jelölteket, csak annyit érünk el, hogy aláássuk a demokráciát, még akkor is, ha közben arra hivatkozunk, hogy a demokrácia megmentése érdekében tesszük mindezt” – foglalta össze a politológus.

Mint mondta, az elmúlt két hónapban meglehetősen kevés információ látott napvilágot, ami megalapozhatná Georgescu kizárását. Inkább arra derült fény, hogy valójában a PSD is juttatott szavazatokat Simionnak, és a PNL is elindított egy olyan kampányt, ami utólag Georgescunak kedvezett, bár utólag a liberálisok arra panaszkodtak, hogy azt valaki eltérítette. Tehát mind a két nagy párt piszkálgatta a szélsőjobboldalt, és a végén „megégették” magukat.

A román demokrácia kilátásai szempontjából a legjobb forgatókönyv az lenne, ha be lehet bizonyítani azokat az igen komoly dolgokat, amiket amit a Legfelsőbb Védelmi Tanács mondott, hogy „idegen állami aktor avatkozott be”, vagy legalábbis azt, hogy Georgescu megsértette a választási törvényt, vagy tudta, hogy mások az ő érdekében rendszeresen megtették azt.

„A napokban az igazságügyi miniszter megerősítette, hogy több nyomozás is folyamatban van, nyilván tisztában kell lennünk azzal, hogy jogállami keretek között nem várhatjuk el, hogy az igazságszolgáltatás berkeiből, vagy politikusok szivárogtassanak a nyomozások állásáról. Erre alapozva, a remény nem halt meg, hogy még valami előkerül, de az idő vészesen fogy” – mondta Székely István Gergő.   

Ha nem kerül elő elegendő bizonyíték, B-tervként el lehet játszani a Șoșoaca-precedenst, hiszen a SOS párt elnökét hipotetikus állításokra hivatkozva zárták ki. „Ez kockázatos, újabb szög lenne a romániai demokrácia koporsójában” – mondta az elemző. A kilátásokat tehát úgy foglalhatjuk össze, hogy az sem jó, ha Călin Georgescu indul a választáson, de az sem, ha mondvacsinált okokra hivatkozva zárják ki.

Aktuális a politikai berendezkedés reformja

Székely István Gergő szkeptikus, attól tart, hogy a mainstream pártok nem érették meg, mi a tét, vagy némileg cinikusan úgy gondolják, „megoldható” a helyzet valahogy.

Félő, hogy a romániai politikai berendezkedés jelentős reformját, ami különben egyre inkább aktuális, csak egy sokk tudná elhozni. Egy ilyen sokk lehet például az, ha Crin Antonescunak, vagy valamelyik más „Európa-barát” jelöltnek nem sikerül megnyerni a választást. Egy ilyen nagy lélegzetű reformnak különben a média, elsősorban közösségi médiák szabályozására, a választási törvényre, és a titkosszolgálatok státusára is ki kellene terjednie.Az elemző úgy véli, a közösségi média szabályozása globálisan az egyik legrelevánsabb kérdés a demokrácia jövője szempontjából. E tekintetben nem csak az nem ad okot optimizmusra, hogy a TikTok mögött felsejlenek a kínai kormány globális ambíciói, hanem az sem, hogy Elon Musk politikai tőkéjében legalább akkora szerepet játszik, hogy övé az X (Twitter), mint az, hogy övé a SpaceX, hiszen az X-en a „szólásszabadság” jegyében olyan dolgokat is meg lehet tenni, amit más közösségi médiákban nem.

Nem megoldás, ha kerüljük a szembesítést

A média és általában a politikai kommunikáció az elmúlt tíz- húsz évben olyan mértékben megváltozott, hogy nemcsak az idősebbeket, vagy az alacsonyabb végzettségűeket érte felkészületlenül. Ráadásul az oktatási rendszer most sem nyújt támpontokat, most sem tanítja meg a gyerekeinknek, hogy a híreket hogyan kell olvasni, milyen szűrőkön kell átfuttatni, vagy hogy a közösségi médiában milyen manipulációs lehetőségek rejlenek, figyelmeztet Székely István Gergő.

Arra a kérdésünkre, hogy mit tehet a mezei választópolgár, akinek a közvetlen környezetében is ellentmondó vélemények fogalmazódnak meg – lehet a szomszédja Georgescu-hívő, az élettársa rendszerellenes, a barátja oltástagadó – hogyan igazodjon el, mi alapján hozzon döntéseket, és hogyan tartsa felszínen kapcsolatait, a szakértő kifejtette: ehhez nagy lelkierő, türelem kell.

„A mindennapi kapcsolataikban nagy lelkierőre, türelemre van szükség. Nem megoldás, ha kerüljük a politizálást, a szembesítést, főleg ha látjuk, hogy a másik álláspont hamis, és azt érezzük, a beszélgetőpartnerünket megvezették. Még akkor is bele kell állni a vitába, ha kínos, vagy szélmalom harcnak tűnik” – mondta Székely István Gergő.

Ne csak a Facebookról tájékozódjunk, több forrást is olvassunk el. Ehhez rengeteg energia, idő kell, de ha tényleg tájékozódni akarunk, meg kell nézni, hogy a különböző források mit mondanak, a különböző pártoknak mi a véleményük, és nem árt melléje meghallgatni legalább egy, de inkább több elemzőt is, tanácsolja Székely István Gergő.

(Nyitókép: Pexels)