Két nagyon kemény alternatíva közül kell választani az államelnök-választások második fordulójában: a győztes, szuveranista, populista, poszt-fasisztának, vagy akár egyszerűen csak fasisztának, neo-legionáriusnak tekinthető Călin Georgescu független jelölttel szemben ott áll a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) jelöltje, Elena Lasconi, aki a globális, neoliberális rend megtestesítője, egy antikorrupciós narratívával, amely szintén populistának nevezhető, mondta el a Maszol megkeresésére Székely István Gergő politológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa.

Hozzátette, az államelnök-választások első fordulójának győzteséhez erdélyi magyarként nehezen lehet kapcsolódni”, még akkor sem, ha bizonyos kérdésekben a Fidesz is hasonló dolgokat mond.

Székely kifejtette, most épp egy olyan pillanatban vagyunk, amikor politológusként nem szívesen bocsátkozik bármilyen előrejelzésbe az ember, hiszen a kampány folyamán végig a bevett eszközökkel próbálta felvázolni, hogy a különböző forgatókönyveket mennyire lehet valószínűnek tartani, ehhez képest hétfőn reggel „szembejött a realitás”.

Sokáig Ciloacu és Simion párharcára készültünk, aztán vasárnap este meglepetésszerűen Călin Georgescu – Marcel Ciolacu második forduló körvonalazódott, hétfőn délben viszont már a Călin Georgescu – Elena Lasconi döntő a biztos. Meglátása szerint, Marcel Ciolacu most már legfeljebb azzal próbálkozhatna, hogy választási csalásra hivatkozik, ám ezzel belemenne egy olyan műbalhéba, amely valószínűleg többet ártana nekik, mint használna, annak a fényében, hogy egy hét múlva a parlamenti választásokon PSD-nek és a PNL-nek is menteni kell a menthetőt.

A neofasiszta és a neoliberális

„Két jelölt között aki bejut a második fordulóba, az egyik oldalon ott van Călin Georgescu, aki egy totális outsider, akivel senki, sem a pártok, sem a média, sőt – bár ez csak egy hipotézis – , de megkockáztatom, hogy a román titkosszolgálatok sem számoltak komolyan” – mondta Székely István Gergő. Leszögezte, Georgescu a lehető legrosszabbat testesíti meg, amire gondolni mertünk: szuveranista, populista, szélsőjobboldali, de ráadásul neo-legionárius, antiszemita perek indultak ellene, továbbá oltásellenes.Vele szemben áll a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) jelöltje, Elena Lasconi, aki a globális, neoliberális rend megtestesítője, egy olyan antikorrupciós narratívával, ami szintén populistának nevezhető, mivel nagyon erősen arra épít, hogy szembeállítsa a nagyvárosi középosztályt azokkal a kevésbé iskolázott, zömében kisvárosi vagy vidéki rétegekkel, akik közül a korrupció megtestesítőjeként ábrázolt PSD szavazótábora döntően kikerül. A szociális érzékenység teljesen hiányzik az USR-ből, olyan elemek vannak a programjában, hogy például megszüntetnék a tanfelügyelőségeket, a teljesen szabad iskolaválasztást szorgalmazzák, ami alatt azt lehet érteni, hogy szabadon elözönli a felső-középosztály a belvárosi iskolákat, a szegények és a romák pedig maradhatnak a számukra meghagyott külvárosi peremintézményekben, a nyugdíj-rendszerben a kettes és hármas pillér erősítését szeretnék, az egészségügyben az állami pénztár mellé magán-biztosítókat is bevinnének a kötelező betegbiztosításba. Elena Lasconi tehát az államot leépítő, a szociális kérdéseket szőnyeg alá söprő programmal kampányolt, viszont geopolitikailag szilárdan Nyugat- és euro-atlanti irányban elkötelezett jelölt.

Közben Georgescu oldalán felsejlett az orosz szál, bár hogy pontosan mi igaz ebből és milyen formában, azt világosabban csak a következő napokban fogjuk tisztábban látni, figyelmeztet a politológus.   

Előretör a populizmus: „kiszavaznak” a polgárok

Nem véletlen a populista előretörés, hiszen Donald Trump elnököt is részben azért választották meg kétszer is, mert a Demokrata Párt az utóbbi időben inkább identitás-politikával foglalkozott, ahelyett, hogy az égető szociális kérdésekre, a lecsúszó alsó-, középosztály, a munkásosztály problémáira fókuszált volna, fogalmazta meg Székely István Gergő.

Hangsúlyozta, ami korábban egy szélsőséges, populista, egy „egészségügyi kordon” mögé bezárandó álláspontnak számított, most már sok helyen mainstreamnek minősül. Donald Trump győzelme után teljesen másként konfigurálható a szélsőséges populizmusról szóló diskurzus, és teljesen más válik elfogadottá, részletezte a szakértő. Miután a világ legszilárdabbnak tartott demokráciája másodjára választotta meg Donald Trumpot, Romániában is sok szavazó könnyebben gondolhatja azt, hogy „kiszavazásával” bemutat a „mainstream politikusoknak, az establishmentnek”.

Kétségtelen, hogy a következő hónapokban, években valahogyan meg kell ragadni az olyan „alternatív buborékokat”, mint például a Tik-Tok. A társadalomkutatók rá kell álljanak, meg kell érteni, hogy mi történik, milyen tartalmakat hogyan terjesztenek, és mit fogyasztanak.

Válságban a közvélemény-kutatás

„A lényeg az, hogy a közvélemény-kutató szakma egyfajta válságban van” – mondta a szakértő. A valós eredményt eltévesztő mérésekre megoldásként sok mindennel próbálkoznak a szociológusok, mindenféle korrekciókat, utólagos súlyozásokat alkalmaznak, illetve újabb változókat igyekeznek figyelembe venni a minták kialakításakor, például azt, hogy az elmúlt években milyen eredmények születtek egy adott településen vagy szavazókörzetekben. Azonban egyelőre sajnos csak korlátozott sikerrel.

Hozzátette, Románia esetében azt is látni kell, hogy az Egyesült Államokkal, vagy akár Magyarországgal is ellentétben, nagyon durván játszottak a számokkal a különböző közvélemény-kutató cégek. Magyarországon sem mindegy, hogy Medián, Nézőpont vagy Századvég, esetleg Republikon felmérést nézünk, viszont Romániában e tekintetben idén elszabadult a pokol.

Kezdődött már a helyhatósági választáson a bukaresti főpolgármester- jelöltek támogatottsága kapcsán, volt olyan felmérés, amely például Cristian Popescu Piedonet hozta ki győztesnek, aki végül csak harmadik lett. Ez a játék az államelnök-választások előtt még nagyobb léptékben újrakezdődött, elsősorban Nicolae Ciucă – Elena Lasconi – Mircea Geoană háromszögben ment az adok-kapok. Ez a három jelölt azt gondolta, ők állnak harcban a második helyért George Simionnal, és „bevallom, én is azt gondoltam akkor még” - tette hozzá a politológus. Tehát e három jelölt nagy vonalakban úgy keretezte a problémát, hogy vagy Simion, vagy ő kerülhet be a második fordulóba. Ennek megfelelően az általuk rendelt közvélemény-kutatások rendszeresen az ellenfeleket alacsonyabbra próbálták taksálni.

„Amikor Călin Georgescu kezdett láthatóvá válni a felmérésekben (több olyan mérés is napvilágot látott az utolsó két héten, amelyben a parlamenti küszöb fölé mérték), az volt a feltételezésem, hogy ez is csak ennek a játéknak a része: a jobbközép jelöltek kiterjesztették azt Simionra, hogy bekerülési esélyeit alacsonyabbnak láttassák egy táborán belüli rivális felfuttatásával. De tévedtem: reális támogatottságról volt szó Georgescu esetében, amely meredeken nőtt” taglalta a politológus.

Bár nem tudja megmagyarázni, hogy pontosan mi történt, Székely István Gergő abban reménykedik, hogy a következő hetekben, napokban jobban fogjuk látni, hogy pontosan milyen mechanizmusok vezettek a kialakult erdményhez. A politológus hozzátette, nem használ Tik-Tokot, de tart tőle, hogy ezentúl szükség lesz erre, ha a pályán akar maradni. Kifejtette viszont, hogy nem biztos, hogy a Tik-Tok önmagában elég volt a Călin Georgescu eredményéhez, hiszen George Simion, aki sokkal gyengébb eredményt ért el, szintén meglehetősen nagy Tik-Tok-huszár.

Georgescu sikeréhez egyébként az is hozzájárulhatott, hogy úgy tűnik, átment a választókhoz az a narratíva, miszerint Ciolacu és Simion kiegyeztek, és utóbbiak bukása nem független attól, hogy Ciolacu az AUR-vezérrel kacérkodott.

A hallgatási spirál: az elhallgatott preferencia

Arra a kérdésre, hogy a közvélemény-kutatók miért nem vették észre Georgescu felemelkedését, Székely kifejtette, hogy két jelenség kombinációjával állunk szemben: az egyik, hogy a választók egy bizonyos rétegét a közvélemény-kutatók egyszerűen nem érik el, a másik pedig az, hogy elérik ugyan, de a válaszadók nem mondják meg az igazat, nem vallják be, hogyan fognak viselkedni. Ez utóbbit „hallgatási spirálnak” nevezi a szakma, a jelenséget már a hetvenes években leírta Elisabeth Noelle-Neumann.

Nehéz megmondani, hogy melyik játszott nagyobb szerepet, viszont Székely szerint utóbbi mindenképp tetten volt érhető, mivel nem csak a kampány idején készített felméréseket, hanem a vasárnap nyilvánosságra hozott exit-pollokat is érintette.Egy exit-pollt sokkal nehezebb végrehajtani, mint egy hagyományos közvélemény-kutatást, ami legtöbbször ezres-kétezres mintán megy, az exit-pollhoz azonban több ezer embert kell megkérdezni, ráadásul egyszerre, egy nap leforgása alatt. Ez logisztikailag hatalmas kihívás, mert egyszerre kell egy nap alatt jelen lenni rengeteg helyen és begyűjteni nagy mennyiségű adatot. A közvélemény-kutatás ezzel szemben többig is futhat, végezhető telefonon is vagy akár online. Viszont e nehézségek ellenére az exit-pollban kisebbek az elérési problémák: nyilván, a szavazókör kijáratánál is elutasíthatja számos választó, hogy szóba álljon a felmérést végzőkkel, de az elérési probléma kisebb, mint egy klasszikus közvélemény-kutatásban (ahol pl. otthon kell találni a válaszadót, vagy el kell érni, hogy ne csapja le a telefont), ráadásul megvan az az előny, hogy itt tényleg olyan emberekkel áll szóba a kutató, akik ténylegesen szavaztak. Nincs az, hogy bizonytalan, vagy nem fog elmenni szavazni, de attól még nyilvánít párt-, vagy jelölt-preferenciát.

A reprezentativitást is egyszerűbb biztosítani, legalábbis elvileg: egy jól elvégzett exit-pollba beválogatnak a majdnem 19 ezer belföldi szavazókörzetből több százat, odafigyelve, hogy a lakosság megoszlásához hasonló arányban legyen köztük nagyvárosi, kisvárosi, falusi, legyenek leképezve a régiók, a gazdasági fejlettséget is figyelembe lehet venni, és ami nagyon fontos, figyelembe tudják venni a korábbi választásokon született eredményeket is.

Az exit-pollban tehát elvileg kisebb az elérési probléma, mégis két ilyen kutatás is a harmadik helyre mérte csak Călin Georgescut, és első helyre Marcel Ciolacut. Némi iróniával az is mondható, hogy egyedül Elena Lasconit találták el nagy vonalakban. Emiatt kijelenthető, hogy a hallgatási-spirál mindenképpen ott volt a háttérben. Vagyis kevésbé az történhetett, hogy nem sikerült szóba állni Georgescu támogatóival, hanem inkább az a magyarázat a mérési tévedésre, hogy az emberek nem vallották be, hogy miként szavaztak. Ez olyankor jellemző, amikor az emberek érzik, hogy társadalmilag nem kívánatos, „necces”, amit tenni készülnek vagy tettek, ezért nem vallják be azt.