Egy szélsőjobbos múltú, álnéven fasiszta propagandát terjesztő üzletember cége évek óta AI-szoftvereket szállít a román hírszerzésnek. A magát „román Palantirnak” nevező vállalkozást olyan amerikai cég inspirálja, amelynek vezetői ellentmondásos, esetenként ijesztő személyiségek.

A román nyilvánosságban immár több hete hullámokat vet az a törvényjavaslat, amely lehetővé tenné a titkosszolgálatok számára, hogy bírói engedély nélkül gyűjtsenek személyes adatokat az állampolgárokról a „nemzetbiztonság" nevében, magáncégek bevonásával. Az aggodalmakat felerősítette, hogy időközben kiderült: a román állami intézmények – köztük a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) – évek óta együttműködnek egy mesterséges intelligenciára (AI) szakosodott technológiai vállalattal, amely gyanús külföldi ügyletekben érintett, egyik alapítója pedig ma is szélsőjobboldali propagandát terjeszt a közösségi médiában.

Kapcsolódó

A román állam digitális szeme: új korszak jöhet a megfigyelésben

A parlament előtt lévő törvényjavaslat lehetővé tenné, hogy a titkosszolgálatok mesterséges intelligencia segítségével dolgozzanak fel személyes adatokat.

törvénytervezet SRI AI megfigyelés parlament

A Pressone tényfeltáró írása szerint George Bara szélsőjobboldali háttérű vállalkozó áll a Zetta Critical AI mögött, amely AI-szoftvereket fejleszt védelmi és hírszerzési szerveknek. Bara korábban a neolegionárius Noua Dreaptă szervezet egyik vezetője és a NapocaNews szélsőséges, magyarellenes és összeesküvés-elméleteket terjesztő lap főszerkesztője volt. A magyarfaló Dan Tanasă honlapján a mai napig fellelhetők hivatkozások a Bara által évekkel korábban jegyzett cikkekre. Ezekben például a mai magyar kulturális eseményeket a Horthy-csapatoknak tulajdonított második világháborús mészárlásokkal egy szinten emlegeti. Ironikus, hogy George Bara cége 2021-ben részt vett az Európai Unió által finanszírozott programban, amely éppen az online politikai radikalizálódás visszaszorítását célozta.

A Pressone kérdésére reagálva Emil Ștețco, a Zetta Critical AI vezérigazgatója elhatárolódott a politikai szélsőségektől, egyúttal azt állította, hogy Bara múltbeli politikai tevékenysége megelőzte a 2016-os cégtárssá válását. A portál azonban feltárta, hogy Bara jelenleg is szélsőjobboldali nézeteket terjeszt a közösségi médiában, igaz, álnéven teszi ezt. Alteregójának profilképe a Facebookon Corneliu Zelea Codreanu román fasiszta vezető anime stílusú portréja volt egészen addig, amíg a Pressone újságírói rá nem kérdeztek a cikk dokumentálása során.

George Bara a médiában úgy pozícionálja cégét, mint az amerikai Palantir Technologies romániai megfelelőjét, amelynek AI-rendszerei helyben futnak, és internetkapcsolat nélkül is hatékonyak. Ezt hangoztatta egyebek mellett az elnöki hivatal által szervezett április végi konferencián, illetve a G4Media portálnak adott május eleji interjúban is. Mindez egybeesik azzal a készülő romániai törvénytervezettel, amely tágabb jogköröket adna a hatóságoknak a tömeges megfigyelésére a közösségi médiából kinyert személyes adatok mesterséges intelligenciával történő feldolgozása révén.

A Palantir lehet gazdaságilag sikeres minta egy AI-cég számára, azonban semmilyen más téren nem jó ajánlólevél. A cég nevéhez rengeteg botrány fűződik, vezetői ellentmondásos, esetenként ijesztő személyiségek.

A Palantir a 2018-ban kipattant Cambridge Analytica‑botrány kapcsán vált széleskörben ismertté. A cég a Facebook rendszerének kiskapuit kihasználva mintegy 87 millió ügyfél adatait szerezte meg engedély nélkül, és használta politikai manipulációra alkalmas pszichológiai profilok készítésére Donald Trump 2016-os elnökválasztási kampányában, a Brexit‑népszavazás előtt és több tucat más ország választásain.

A Palantir hivatalosan nem állt szerződéses kapcsolatban a Cambridge Analyticával (CA), viszont a New York Times és a Guardian oknyomozásai kiderítették, hogy szakemberei adatbányászati módszereket, prediktív modellezési technikákat és hálózatelemzési eljárásokat osztottak meg a CA-val — ugyanazokat a módszereket, amelyeket az amerikai cég a hírszerzésnek és a rendvédelemnek fejlesztett. Ugyanakkor elemzők szerint a CA által használt adatmodellek révén a Palantir először tesztelte hírszerzési célokra fejlesztett technológiái politikai célú alkalmazását. Mint kiderült, a nagyméretű, heterogén adatbázisok összekapcsolásán, viselkedési előrejelzésen és célzott beavatkozáson alapuló modellek kiválóan alkalmasak tömegek manipulálására.

A Peter Thiel által alapított Palantir eredetileg gyökeresen más elgondolásból jött létre. Az ezredfordulón, a PayPal online fizetési szolgáltatás indulásakor a cég óriási veszteségeket szenvedett el szervezett, nemzetközi csalási hálózatok miatt. A hatástalan, hagyományos banki szűrők helyett a PayPal mérnökei házon belül kifejlesztettek egy új típusú rendszert, amely több adatforrást fésült össze, hálózatokat rajzolt fel, és viselkedési minták alapján azonosította a csalókat. Thiel ekkor fogalmazta meg a gondolatot: ha a rendszer működik a pénzügyi csalások ellen, működhet a terrorizmus ellen is. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után úgy látta: az amerikai hírszerzés kudarcát nem az információk hiánya okozta, hanem az, hogy „nem tudták összerakni a kirakóst”. A Palantir azzal a céllal jött létre, hogy ezt a képességet megteremtse.

Thiel akkor még egyszerre akarta megerősíteni a nemzetbiztonságot, és megakadályozni, hogy a kormány visszaéljen az adatokkal. A cég filozófiája az volt, hogy a rendszer segítse a nyomozókat, de ne adjon automatikus döntési jogot, és legyen auditálható, hogy ne lehessen titokban visszaélni vele.

Az erős polgári kontrollal párosuló erős biztonság gondolata azóta sokat veszített a vonzerejéből az alapítók szemében. Hogy ebben mennyi szerepe volt annak, hogy a Palantir egyik korai befektetője a CIA kockázati alapja, az In‑Q‑Tel volt, csak találgatni lehet. Mindenestre a Palantir rendesen eltávolodott a „libertárius kompromisszumtól” – Thiel szavaival.

Az ezredfordulón Thiel még hitt abban, hogy a technológia felszabadítja az egyént, és a politika csak akadályozza az innovációt. A PayPal célja egy államtól független globális pénzrendszer létrehozása volt. Ezt a filozófiát mára az illiberális technokrata világkép váltotta fel. Egy tavaly nyári interjúban Thiel a modern „Antikrisztust” úgy határozta meg, aki a „technológiai félelmekre” építve akadályozná a tudományos haladást. Meglátása szerint a világ 1970 óta lelassult, és a digitális fejlődés nem pótolja a fizikai világban tapasztalható megtorpanást, például az energia, a közlekedés és biotechnológia terén. A stagnálás okát abban látja, hogy a nyugati politikai rendszer nem képes nagy döntésekre, ezért a technológiai elitnek kell átvennie a vezető szerepet. Elmondta, hogy 2016-ban nem azért támogatta Donald Trumpot, mert hitt a programjában, hanem mert abban reménykedett, hogy „felrázza a rendszert”.

Ezek a gondolatok visszaköszönnek abban a kiáltványban, amelyet április végén tettek közzé „közkívánatra” a Palantir X-odalán A technológiai köztársaság: kemény hatalom, szoft meggyőződés és a Nyugat jövője című kötet alapján. Ebben a vállalat CEO-ja és jogásza, Alex Karp és Nicholas W. Zamiska lényegében egy politikai doktrínát vázol fel. Abból indulnak ki, hogy az amerikai, illetve a nyugati kultúra felsőbbrendűbb, a Szilícium‑völgy mérnökeinek pedig morális kötelessége aktívan részt venni a nemzet védelmében. A dokumentum szerint a „soft power” kora lejárt, az AI‑fegyverkezés elkerülhetetlen, a kérdés csak az, ki építi meg, és milyen célra használja majd. A kiáltvány végkövetkeztetése szerint a technológiai elitnek és az államnak közösen kell újradefiniálnia a Nyugat jövőjét.

A Palantir mindössze a csúcsa annak a vállalati‑állami megfigyelőkomplexumnak, amely az Egyesült Államokban az utóbbi két és fél évtizedben kiépült. Ennek gyökerei 9/11-re nyúlnak vissza. Akkor született meg John Poindexter nemzetbiztonsági tanácsadó javaslatára a Total Information Awareness (TIA) nevű nagyszabású megfigyelési és adatbányászati kutatási program. Célja a teljes lakosság kommunikációs, pénzügyi, egészségügyi, utazási stb. adatainak összegyűjtése volt egy központosított adatbázisban, a terrorizmus megelőzése érdekében. Amikor kitudódott, a program közfelháborodást váltott ki, sokan az orwelli „Nagy Testvérrel” azonosították. 2003 végén hivatalosan leállították, de civil jogi szervezetek szerint valójában csupán „privatizálták”: a mögöttes technológiák és módszerek más hírszerzési és belbiztonsági programokba olvadtak be.

Whitney Webb amerikai oknyomozó újságíró szerint ebből nőtt ki a Palantir is, a CIA közvetlen támogatásával. A cég éveken át kizárólag a CIA-nak dolgozott, és mára az amerikai hírszerzés, a belbiztonsági szolgálat (DHS) és a bevándorlási hivatal (ICE) egyik legfontosabb adatplatformja lett. Webb szerint mindez egy olyan jövő felé mutat, ahol a vállalati és állami hatalom összeolvad, a média néhány milliárdos kezében összpontosul, és a megfigyelés, valamint az algoritmikus döntéshozatal a politikai ellenfelek kriminalizálásának eszközévé válhat.

Az évek során jogvédő szervezetek számos visszaéléssel összefüggésbe hozták a Palantirt, például a Trump-kormányzat által célba vett bevándorlók elleni fellépéssel, vagy civilek tömeges lemészárlásával Gázában. Julie Lythcott‑Haims, Thiel egyik egyetemi évfolyamtársa 2016‑ban arról írt, hogy a későbbi milliárdos annak idején védelmébe vette a dél-afrikai apartheidot, amiről úgy tartotta, hogy „egy jól működő gazdasági rendszer, az erkölcsi kérdések pedig irrelevánsak.”

A képviselőház által hallgatólagosan elfogadott törvényszöveg eléggé homályos ahhoz, hogy ne lehessen előre megjósolni, mekkora hatalomhoz jutnak a megfigyelőállam kiépítésében résztvevő vállalatok. (Például a javaslat mindössze az adatkezelést szabályozza, az adatgyűjtést elegánsan kikerüli.) A PressOne mindenesetre figyelmeztet: ha Románia olyan mesterséges intelligenciára építi a nemzetbiztonságát, amelyet szélsőséges nézeteket terjesztő személyek irányítanak vagy befolyásolnak, akkor a technológia nem a demokráciát fogja védeni, hanem akár veszélyeztetheti is azt.