A szülők általában azt várják el, hogy a szakemberek elmondják, konkrétan milyen jeleket keressenek, hogy megbizonyosodjanak arról, ha a gyermekük kábítószert fogyaszt. Pedig ezeket a jeleket nem a gyermek viselkedésében és az iskolatáskájában kell keresni – világított rá dr. Dégi László Csaba, akivel egyebek mellett a kiskorúak drogfogyasztásának problémájáról, a hatékony megelőzésről, és a drogprevenciós rendszer hiányosságairól is beszélgettünk. A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem pszichológia és szociológia karának oktatójától megtudtuk azt is, már ötödik osztályban érdemes lenne drogprevencióval foglalkozni.

Tavaly az Országos Kábítószerellenes Ügynökség (ANA) munkatársai 35 ezer drogprevenciós tevékenységet végeztek iskolákban, családokban és közösségekben, emellett nevelő, tájékoztató és tudatosító kampányokat tartottak a pszichoaktív anyagok fogyasztásának kockázatairól, összesen több mint 760 ezer személynek. Mindezek ellenére ijesztően megugrott a kábítószer-fogyasztás miatt kórházban kezelt gyermekek száma. A bukaresti Obregia pszichiátriai kórház orvosai szerint a 2021-es 30-ról tavaly több mint 250-re emelkedett a sürgősségi osztályukra ebből az okból bevitt kiskorúak száma. A legfiatalabb gyermek, aki kábítószer-túladagolás után kórházba került, 11 éves volt.

Romániában már évek óta probléma, hogy nagyon korán elkezdnek kábítószert fogyasztani a gyermekek. Megdöbbentő adat például, hogy a heroinfogyasztók átlagéletkora mindig is Romániában volt a legalacsonyabb az EU-s tagállamok közül. Az ország 2001-től éves jelentéseket küld a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjának (EMCDDA) a romániai helyzetről, és bár kezdetben ezek az adatok kevésbé voltak megbízhatóak, manapság egyre jobban tükrözik a valóságot: ha visszamegyünk az időben, azt látjuk, hogy más európai országokat is sokként érte az, hogy nálunk mennyire jellemző a nagyon korai szerhasználat és nagyon korai a belépési határ” – fejtette ki dr. Dégi László Csaba.

A szakember szerint ezzel több probléma is van. Egyrészt a kiskorúaknál nem lehet ugyanazt a jogi eljárást alkalmazni, emiatt nemcsak a jogi felelősségre vonást ússzák meg, hanem legtöbbször – és ez súlyos gond – segítséget sem kapnak, maximum a családtagok próbálják megmenteni az érintettet és elérni, hogy többé ne drogozzon. Másrészt azt is figyelembe kell venni, hogy a kiskorú szerhasználók még fejlődésben vannak, fejlődik a központi idegrendszerük is, így a lelki és testi kockázat is teljesen más. „A harmadik probléma az, hogy lényegében minél korábban kezdik el a szerhasználatot, annál valószínűbb, hogy szerhasználati zavar is kialakul a kiskorúaknál. A korai kezdés egy kockázati tényező a további fogyasztási mintázat szempontjából” – fejtette ki dr. Dégi L. Csaba, hozzáfűzve: az első kipróbáláshoz a kíváncsiság, az unalom, a drogokhoz való könnyű hozzáférés is mind hozzájárul.

Már nagyon korán el kellene kezdeni a drogprevenciót

A szakember szerint súlyos probléma az is, hogy az egyetemi alapképzésen a pszichológiát, a gyógypedagógiát, a pedagógiát tanuló hallgatóknak nincs drogprevenciós tantárgyuk. „Még az orvosi egyetemen is többet tanulnak a diákok erről, mint a pszichológia szakon, és ez elfogadhatatlan”. Minden iskolában, óvodában szükség lenne arra, hogy az ott tanító pedagógusok felkészültek legyenek ebben a témában.

„Külföldön rájöttek arra, hogy nem tudnak mást kitalálni, minthogy egyre kisebb korban kezdjék el bevezetni a drogprevenciót, hiszen állandóan új, olcsóbb szerek jelennek meg, ezzel pedig nagyon nehéz felvenni a harcot. Németországban ötödik osztályban elkezdik a drogprevenciót, de már ezt is későinek tartják. Külföldön egyfajta személyiségfejlesztésként gondolnak rá, ez az típusú oktatás pedig 12. osztályig tart” – példázódott a szakember.

Úgy véli, Romániában a pedagógusok nagy része csak a szakmai továbbképzéseken kap valamilyen gyors felkészítést, de általában csak azt tanulják meg, hogy milyen típusú drogok léteznek. Ez sajnos a legkevésbé fontos tudás a témában, mert a drog a droghasználóról és a környezetéről szól.

Már arra is vannak módszerek, hogy az óvodában hogyan lehet elkezdeni a kicsik oktatását. Dégi L. Csaba kiemelte, például tanulni arról, hogy milyen kémiai szerekkel lehet otthon takarítani, mi az, amivel szabad, és mi az, ami káros az egészségünkre. Ezzel már a kicsi rájön, hogy léteznek veszélyes és nem veszélyes kémiai szerek. Ugyanakkor a mesék is alkalmasak erre, például a Hófehérke és a hét törpe. „Abban a mesében is mindenféle tudatmódosulást láthatunk, és ezekbe be lehet csempészni a drogprevenciót. Sok olyan mese és történet van, amelyekben furcsa dolgok történnek, ezeket alapul lehet venni, viszont ehhez az is kell, hogy megfelelő felkészülésben részesüljenek azok, akik a gyermekek nevelésével foglalkoznak az óvodákban és az iskolákban” – hangsúlyozta a szakértő. Természetesen a szülőknek is van felelősségük, de a valóság az, hogy a kicsik az óvodában és az iskolában is ugyanannyi – ha nem több – aktív időt töltenek el, mint otthon, így a pedagógusok felkészítését nem szabadna megkerülni.

A jól működő drogprevencióba pénzt kell fektetni

Amikor Románia 2007-ben belépett az Európai Unióba, kialakult egy országos hálózat, létrejöttek a Drogmegelőző, Felmérő és Tanácsadó Központok. A szakember szerint egy nagyon jól kitalált rendszerről van szó, ugyanakkor probléma, hogy kevesen vannak, közben pedig nagyon szerteágazó a munkájuk, és minden aktív eset hozzájuk jut el. „Ezek a központok lényegében megoldják az átvezetést a szolgálatások felé. A helyzet az, hogy a rendszer alulfinanszírozott, és nincsenek elegen, ezért nem működőképesek. Ezzel tisztában vannak azok is, akik ezen a területen dolgoznak, viszont nekik nincs mit tenniük az ügy érdekében” – tette hozzá.

Valójában a belügyminisztériumnak, a tanügyminisztériumnak, az egészségügyi minisztériumnak, valamint az Országos Drogellenes Ügynökségnek összefogva, közösen kellene megoldania a problémát. „Ezeknek a központoknak valójában csak annyi pénzük van, amelyből a fizetéseket kifizethetik, és nagyon keveset, körülbelül 2-4 százalékot tudnak prevencióra költeni.”

A szakember elmondta, vannak más prevenciós próbálkozások is, főleg civil és egyházi kezdeményezések. „Legtöbbször igyekeznek olyan embereket felkérni, akik tudás vagy tapasztalat szintjén kapcsolatban vannak a drogkérdéssel. Fontos azonban, hogy a drogprevenciónak is megvan a maga „bizonyítékrendszere”, és legtöbbször olyan prevenciós formákat használnak, amelyek bizonyítottan nem működnek. Például a sok embernek (ötven, akár száz fő) tartott előadások nem hatékonyak, és több eredményt lehetne elérni a személyiségfejlesztő foglalkozásokkal. Ugyanakkor Dégi L. Csaba szerint az is probléma, hogy néha az iskola csak olyan formában engedi meg a megelőzési tevékenység bevezetését, amely egyáltalán nem a hatásos módszerek közé tartozik.

Kapcsolódó

Drogprevenció az iskolában: egyre több a megrázó történet díler osztálytársakról, letartóztatásokról, tönkrement családokról

Arra is kíváncsiak voltunk, miért tűnik úgy, hogy a hagyományos megközelítések nem elégségesek, és milyen új irányokra van szükség a drogprevenció hatékonyabbá tételéhez.

megelőzés drogprevenció kiskorúak drogfogyasztás kábítószer-fogyasztás

A szülőket is fel kell készíteni

Dégi László Csaba kiemelte, a szülők jellemzően azt várják, hogy a szakemberek elmondják nekik, hogy konkrétan milyen jeleket kell keresniük. Azonban az a baj, hogy nem léteznek olyan jelek, amelyek teljesen megbízhatóak és amelyek alapján a szülő megbizonyosodhat arról, hogy a gyermeke kábítószert fogyaszt. „Ha a szülő a jeleket keresi, akkor azt nem a gyermek táskájában találja meg, hanem a környezetében, a baráti körében, de a legtöbbször erre nincs rálátása a felnőtteknek”.

Fontos lenne azonban, hogy a szülői egyesületek szervezzenek olyan tevékenységeket, amelyek által fejlődhetnek az érintettek és megmutathatják, hogy ez a téma nekik igazán fontos, kifejezve, hogy nem szeretnék, ha gyermekek élete tönkremenne.

A prevenció tehát pénz kérdése is, de szükség lenne az összefogásra is, hogy a társadalom megmutassa azoknak, akik problémával küzdenek, hogy fontosak, és nincsenek egyedül – összegezte a szakember.

A Maszolon korábban foglalkoztunk már a fiatalok droghasználatának témájával. Egyebek mellett arra voltunk kíváncsiak, mit tegyenek a szülők, ha rájönnek, hogy gyermekük kábítószert fogyaszt. Kalóz János György pszichológus és addiktológus szerint az a legfontosabb, hogy gyanakvás esetén a szülők ne kérdezzenek rá egyenesen a lényegre, mivel ez tagadáshoz vezethet, a gyermek pedig úgy érezheti, hogy folyamatosan megfigyelik, közben megtalálja a kiskapukat és továbbra is használni fogja a kábítószereket. Ugyanakkor arról is írtunk, hogy milyen egyszerűen juthatnak hozzá a drogokhoz a diákok az iskolában, két fiatal őszintén vallott a tapasztalatairól.  

Kapcsolódó

Fiatalkori drogfogyasztás: „nem mondhatom, hogy valaha is nehézséget okozott a kábítószerek beszerzése”

Megkerestünk két, a húszas éveik elején járó fiatalt, akik felidézték, hogyan lehetett kábítószert vásárolni az iskolában, továbbá azt is megosztották, ők hogyan kerültek közel a droghasználat témájához.

kábítószer-kereskedelem kábítószer-fogyasztás iskolások drogfogyasztás bódulat