A háromnapos rendezvényen az elmúlt két évtized közösségépítésére reflektáltak, egyszersmind stafétaváltás történt, hiszen bejelentették: a fiatal generáció szervezi ezentúl a magyar napokat Felvincen.

Pénteken, az ifjak retróestjével indult a program. Először játékestet szerveztek, amelyen a gyerekkori játékaikat játszották újra (méta, römi, amerikai hetes, Activity, Monopoly), majd DJ Balogh-nak köszönhetően a régi kedvenc slágerekre bulizhattak.

Szombaton a gyerekeknek szánt foglalkozásokkal kezdtek. Népszerűnek bizonyult mindkét kézműves tevékenység, a tányérfestés, ahol még a legkisebb, csupán négyesztendős gyerek is nagy élvezettel dolgozott, és a vászonszatyor-díszítés. A közösségi ház szép, pázsitos udvarára felfújható ugrálóvárat és csúszdát hoztak, amit maximálisan ki is használtak a kis lurkók. Közben előadással is kedveskedtek nekik a szervezők: Gál Orsolya kolozsvári bábművész Az aranyalmafa című bánsági népmesét tárgyjátékként, élő zenei–ritmikai kísérettel adott elő. A mese Jánoska, egy szegény özvegyasszony fia sorsán keresztül mesélt a bőségről, az osztozásról és a döntések következményeiről.

A hivatalos megnyitót több politikus is megtisztelte jelenlétével, illetve jelen voltak magyarországi és szlovákiai testvértelepülések képviselői is. A vendégekre való tekintettel, az egybegyűlteket Lukács György felvinci református lelkipásztor három nyelven köszöntötte (magyarul, románul és németül), a 131. Zsoltár biztató szavai alapján.

Kőrösi Viktor Dávid, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának vezető konzulja kiemelte: a rendezvény jócskán túlmutat egy egyszerű eseményen, mert azt bizonyítja: van párbeszéd a gyülekezet és a lelkipásztorok, a felvinci egyesületek között. „Ez azt jelenti, hogy a felvinci közösség egy életképes közösség (…) van igény arra, hogy az emberek beszéljenek egymással, ez pedig az elsődleges alapja annak, hogy közösséget tudjanak fenntartani, hogy kultúrájukat, anyanyelvüket, vallásukat továbbadják utódaiknak. Nagyon fontos továbbá, hogy az összmagyarság érzését, az összetartozás érzését ápolják (…) és minden nap érezzék sajátjuknak ezt a feladatot. Ha Önök magyarként vannak itt, akkor van tizenöt milliós magyar nemzet” – hangsúlyozta a vezető konzul.

Nicolae Albu, Fehér megye prefektusa és Marius Hațegan, Fehér Megye Tanácsának alelnöke a személyes kapcsolatok, a hagyományápolás és a multikulturalitás fontosságát hangsúlyozták. „Jelenleg Fehér megye gazdaságilag az ország első nyolc megyéje között van, ez pedig a magyar közösség érdeme is” – mondta Hațegan.

Lőrincz Helga, az Országos Tulajdonvisszaszolgáltatási Hatóság elnöke kiemelte: a rendezvény azért jöhetett létre, mert van egy kitartó csapat, amelyik fiatalokkal bővíti sorait, illetve vannak olyan támogatások, amelyek nem véletlenszerűen érkeztek, hanem annak köszönhetően, hogy a csapat bizalmat tudott kelteni. Az államtitkár asszony utalt a Felvinc Napok kulturális gazdagságára is, amelyik évente bemutat olyan értékeket, amelyek túlmutatnak a település határán.

Az esemény konferálója, Lazsádi Laura, megköszönte a támogatók (Fehér Megye Tanácsa, Augustin Bena Kulturális Központ, Communitas Alapítvány, Felvinc Létom Egyesület, valamint a helyi polgármesteri hivatal és a református és római katolikus egyházak) segítségét.

A köszöntők után Lőrincz Helga, a Fehér megyei magyarság nevében, megköszönte Vincze András két évtizedes áldozatos munkáját és díszoklevéllel tüntette ki a fáradhatatlan közösségszervezőt.

Ezt követően egy hangulatos „házi gyártású” retrospektív filmet vetítettek le, amelyik az elmúlt Felvinc Napok emlékeit idézte fel.

Az idei kiadásból sem hiányozhatott a képzőművészet, hiszen ennek nagy hagyománya van Felvincen. Ezúttal a mostanság feltűnt fiatal alkotó, Seres Zoltán erdélyi templomokat ábrázoló munkái kerültek kiállításra a magyar házban. A földrajz szakot végzett fiatalember, aki szenvedélyből rajzol, olvasóinknak elmagyarázta az általa használt technika mibenlétét. „Mindenik templomot féloldalról és egy kicsit a levegőből rajzoltam le, nem a talaj szintjéről, vagyis úgy, ahogy az ember nem látja. Ez a sajátossága, a kézjegye a munkáimnak. Mindenik rajznál meghúzom kétoldalról a perspektívavonalakat, majd ceruzával meghúzom a templomot, ezt követően szabad kézzel lerajzolom a részleteket. Ez nem egy könnyű technika, csak a kutatás és a vázlatkészítés legalább három órába telik. Mivel egy rajz összesen 20-30 órát vesz igénybe, hetente csak egy rajzot sikerül elkészítenem.”

A képzőművésztől megtudtuk: a Nagyenyedi Református Egyházmegye mintegy negyven templomát szeretné elsőként lerajzolni és egy album formájában kiadni, de felkeltették érdeklődését más templomok, sőt az erdélyi kastélyok is.

A Felvinc Napok következő mozzanata a Márton Áron életéről szóló film levetítése volt. A hegy – Mozaikképek Márton Áron életéből című dokumentumfilm rendezője, Nagy Zoltán, 33 évig tartó kutatómunkája alatt mintegy öt és fél órás anyagot gyűjtött össze, negyvenhét interjúalanytól, amelyből elkészített egy rövidebb változatot a nagyközönség számára.

 A film rokonok, egykori tanítványok, munkatársak visszaemlékezései, korabeli dokumentumok, valamint Márton Áron beszédei és írásai alapján rajzolja meg a püspök alakját. A mű központi gondolata, hogy Márton Áron a 20. századi Erdély egyik legnagyobb erkölcsi tekintélye volt: olyan egyházi vezető, aki a diktatúrák idején is következetesen kiállt az igazság, az emberi méltóság és a vallásszabadság mellett. A film bemutatja bátorságát a zsidóüldözések idején, a kommunista rendszerrel szembeni helytállását, valamint azt a lelki és erkölcsi erőt, amellyel híveit vezette. A cím szimbolikus: amikor 1939-ben püspökké nevezték ki, Márton Áron önmagát szerényen úgy jellemezte, hogy „a hegy lábánál nőtt domb”. Élete és példája nyomán azonban sokak szemében maga lett „a hegy”, a rendíthetetlen hit és jellem jelképe.

A felvinci rendezvényről természetesen nem hiányozhatott a népzene és a néptánc sem. A Pirospántlikás zenekar vonzó programpontnak számított, az egyik résztvevő bevallása szerint Kolozsvárról jött el azért, hogy meghallgathassa a magyarlapádi muzsikusokat. Nagy tapssal jutalmazta a közönség a helyi Létom Néptánccsoportot is, akik megérdemelten kapták az elismerést, hiszen nagyon szépen táncoltak.

A népzene és néptáncbemutatót táncház követte, este pedig a szászrégeni, kétszeres Siculus-díjas DreamFlow teremtett fergeteges hangulatot.

A vasárnapi ünnepi istentiszteleten Lukács György református lelkipásztor lekciója Mózes első könyve alapján történt, az alapige kiválasztása pedig János evangéliuma 1:29-32 volt. Az istentiszteletet követően a neves csombordi népdalénekes, Boros Erzsébet és lánya, Boros Sára Dorottya, népdalzsoltárokkal örvendeztették meg a hallgatóságot.