Évszázados sztereotípiákat és kirekesztő impulzusokat aktivál a Fehér Ház Kína-politikája. Több államban is betiltani készülnek a kínai állampolgárok tulajdonszerzését, ahogy a múlt század elején tették a „sárga veszedelemre” hivatkozva.

Több amerikai állam korlátozná a „külföldi ellenségnek” minősített országok állampolgárainak termőföld vásárlását az Egyesült Államokban. Glenn Youngkin, Virginia kormányzója várhatóan aláírja az erre irányuló jogszabályt, és hasonló törvénykezdeményezés indult Montanában, Wyomingban és Észak-Dakotában is – írja a CNN hozzátéve, hogy a washingtoni külügyminisztérium „külföldi ellenségek” listáján jelenleg Kína, Oroszország, Észak-Korea és Irán szerepel. Texasban egy átfogóbb javaslat van napirenden, amely megtiltaná bármilyen ingatlan birtoklását a „külföldi ellenségeknek”. Sőt a tilalom – amelyet Greg Abbott kormányzó támogat – feltehetően az Egyesült Államokban élő legális bevándorlókra is kiterjedne.

Az időzítés nem is lehetne szerencsétlenebb. Az Egyesült Államokban minden év februárjában emlékeznek a hírhedt 9066-os elnöki rendeletre, amely nyolc évtizede ázsiai bevándorlók tízezreinek sorsát pecsételte meg. A történelem ismétli önmagát – figyelmeztet a CNN.

Koncentrációs táborok

Dzsecuko Szagucsi és ikertestvére, Kaz Tanaka mindössze hároméves volt, amikor a családnak egyik napról a másikra el kellett hagynia kaliforniai otthonát. Azt az utasítást kapták, hogy csak annyi holmit vigyenek magukkal, amennyit kézben elbírnak. Kezdetben egy versenypálya lóistállóiban laktak, majd barakkokban helyezték el őket az arkansasi Rohwerben.

Az 1941. december 7-ei, Pearl Harbor elleni sikeres japán támadás után az amerikai katonai és polgári hatóságok úgy tartották, hogy az Egyesült Államok teljes nyugati partját invázió fenyegeti. A többnyire kompakt közösségekben élő japánok hirtelen biztonsági kockázattá váltak annak ellenére, hogy semmiféle szabotázs vagy más, hazaárulásnak minősíthető akció nem történt. Az előző évtizedekben azonban annyira elterjedt a” sárga veszedelemmel” kapcsolatos hisztéria, hogy Franklin D. Roosevelt elnök –katonai tanácsadói ellenvetései ellenére – 1942. február 19-én aláírta 9066-os számú rendeletét, és felhatalmazta az Egyesült Államok hadügyminiszterét „katonai területek” kijelölésére, „ahonnan bármely személy eltávolítható, ha szükségesnek vagy kívánatosnak ítéltetik”. Egy hónappal később a 9102. számú rendelettel létrehozta a „háborús áthelyezési hatóságot” és vele a koncentrációs táborokat.

Több mint 120 ezer felnőtt és gyermek szögesdrótok mögött vészelte át a második világháborút. Az internáltak egyharmada külföldön született isszei, azaz első generációs bevándorló volt, aki a korabeli törvények alapján nem lehetett amerikai állampolgár. A fennmaradó kétharmad többnyire 21 év alatti, Amerikában született állampolgár, nisszei volt. A státusuktól függetlenül, mindössze a faji származásuk alapján internálták őket tíz táborba szerte az Egyesült Államokban, megfosztva őket az otthonuktól és az egzisztenciájukat biztosító tulajdonuktól.

Az ügy a háború alatt két alkalommal is a legfelsőbb bíróságig jutott, de a testület mindkét alkalommal fenntartotta a kényszerintézkedések alapjául szolgáló rendeletet. Évtizedekkel a háború után, 1988-ban Ronald Reagan elnök bocsánatot kért a kormány nevében az egykori internáltaktól és leszármazottaiktól, illetve engedélyezte számukra kárpótlás kifizetését.

„Japán invázió”

Az USA történelmének egyik legszégyenletesebb fejezetére emlékezve a politikusok évről évre pátosszal értekeznek arról, hogy a fájó múlt megismerése megóv az elkövetett hibák megismétlésétől, de az emlékezés nem több annál, amit a neve is mutat – írja Lynda Lin Grigsby polgárjogi aktivista rámutatva, hogy ma is érvényben van a japánok második világháborús bebörtönzéséhez használt jogi keret, így a visszaélések megismétlődhetnek bármely más embercsoporttal. Egy 1971-es törvény megtiltja ugyan amerikai állampolgárok katonai fogva tartását, de megfogalmaz egy kivételt is: ha a kongresszus törvényt fogad el erről. Ez előrelépésnek tűnik 1942-höz képest, amikor az elnök saját hatáskörben dönthetett a japánok internálásáról, de a lényeg ugyanaz: a szövetségi kormánynak továbbra is hatalmában áll utasítani a hadsereget amerikai állampolgárok tömeges fogva tartására. Az, hogy ilyesmire végül sor kerül-e, lényegében most is – ahogy a második világháború idején – a közhangulattól függ.

Ami a japán-amerikaiakkal történt a második világháború alatt – amikor állampolgárságuktól, születésüktől függetlenül, faji alapon ellenséges idegennek minősítették őket – egyenes következménye a „sárga veszedelemmel” való riogatásnak. A „japán inváziótól” való félelmek rövid úton a nem fehérek tulajdonszerzését – végső soron a letelepedésüket – korlátozó törvénykezésben materializálódtak.

A múlt század fordulóján az amerikai kongresszus megtiltotta az ázsiaiaknak az állampolgárság megszerzését – a földtulajdon korlátozása mellett. A tilalom az 1880-as évektől 1965-ig állt fenn, és elsősorban a japánokat érintette. A lokális diszkrimináció aztán visszahatott a Japán és az Egyesült Államok közötti növekvő ellenségeskedésre – mutat rá Brent Campney, a Texasi Egyetem professzora, a téma szakértője.

A régi sztereotípiák és kirekesztő impulzusok nyilvánulnak meg manapság a kínaiak viszonylatában, csakhogy a pekingi kormány ellen irányuló erőfeszítések leszivárognak az amerikai mindennapokba. Sok Egyesült Államokban élő kínai úgy érzi, hogy céltáblával a hátán jár-kel. Lynda Lin Grigsby rámutat: ahhoz, hogy ne ismétlődjenek meg a múltbeli visszaélések, végérvényesen fel kellene számolni a kollektív büntetés jogi alapját. 2017 óta létezik egy törvényjavaslat, amely egyértelműen megtiltaná amerikaiak bebörtönzését faji, vallási és nemzetiségi alapon, de eddig nem sikerült köré többséget kovácsolni a kongresszusban.

Hogy mennyire szükség volna rá, azt bizonyítja többek között Donald Trump volt elnök 2017-es muszlimellenes rendelete. A beutazási tilalmat egy jogi csavarral úgy valósította meg, hogy nem bizonyos vallású személyeket, hanem származási országokat listázott. Ugyanezzel a technikával operál a texasi törvényjavaslat, felsorolva országokat, amelyeknek az összes állampolgára veszélyt jelenthet az Egyesült Államokra.