Miközben az amerikai közvélemény a kínai kémballonokra és a legújabb tömeges lövöldözésre fókuszál, nem csitul a tavaly augusztus óta húzódó államtitokbotrány sem, amely arról árulkodik, hogy a világ legnagyobb katonai hatalmának csúcsvezetői megengedhetetlenül lazán kezelik az államtitkokat.

A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) újabb titkos dokumentumot talált Mike Pence volt alelnök indianai otthonában egy önkéntes, nem bíróság által elrendelt házkutatás során. A múlt pénteken tett felfedezésről beszámoló tengeren túli sajtó nem felejti el hozzátenni, hogy a konzervatív politikus fontolgatja az indulást a 2024-es elnökválasztáson, illetve még azelőtt a republikánus előválasztáson.

Az „önkéntes házkutatás” előtt nem sokkal beidézték tanúskodni abban a vizsgálatban, amely egykori főnöke, Donald Trump volt amerikai elnök ellen van folyamatban a 2020-as elnökválasztás eredményének megváltoztatására tett kísérlet miatt. Nem sokkal korábban maga Pence értesítette a Nemzeti Levéltárat (National Archives), hogy négydoboznyi kormányzati iratra bukkant, amelyeket alelnöksége lejártával „nem szándékosan szállítottak” az otthonába. Ügyvédje szerint két dobozban „kisszámú titkosított iratot” találtak.

Botrány hátán botrány

1984. január 19-én egy iskolai prezentáció részeként egész bőröndnyi titkosított dokumentumot mutatott be az akkor 13 éves Kristin Preble. Az iratokat az apa, Alan Preble üzletember találta egy clevelandi hotelszobában, 1980 októberében, két nappal Jimmy Carter demokrata elnök és republikánus kihívója, Ronald Reagan elnökjelölti vitáját követően. Az iratokat gyaníthatóan Carter sajtótitkára, Jody Powell hagyhatta hátra. Preble-ék belelapoztak a „szuvenírként” hazavitt iratokba, de Kristin anyjának korabeli nyilatkozata szerint „nem találták fontosnak”, és a titkos minősítés sem hatotta meg őket különösebben. Évekkel később viszont a kislány úgy gondolta, hogy a társadalomtudományok órán „érdekes lehet”.

A Debategate (magyarul: vitaaffér) néven elhíresült ügyet az AP elevenítette fel a friss leleplezések kapcsán. Mike Pence ugyanis a harmadik amerikai csúcsvezető, akiről kiderül, hogy hivatali ideje lejártával minimum gondatlanul bánt bizalmas kormányzati iratokkal. Tavaly augusztusban bombaként robbant a hír, hogy az FBI átkutatja Donald Trump egykori elnök floridai birtokát jogtalanul tárolt kormányzati iratok után. A hivatalából 2021 januárjában távozott Donald Trump nagyjából 300 különböző minősítésű – köztük néhány szigorúan titkos – dokumentumot őrzött Mar-a-Lagóban. Összességében azonban hozzávetőleg 11 ezer iratot foglalt le az FBI.

Az Egyesült Államokban külön törvény rendelkezik az elnök – és az alelnök – iratainak kezeléséről. A jogszabály előírja, hogy az amerikai kormány tulajdonát képezi minden olyan dokumentum, amelyet az elnök hivatali ideje alatt kapott vagy előállított, ezért azokat a kormányzati ciklus végén le kell adni a Nemzeti Levéltárban. Az „érzékenységet” illetően nyilván lehet különbség az egyes iratok között, viszont a leadási kötelezettség mindegyikre egyformán vonatkozik – egy hírszerzési jelentésre éppúgy, mint az elnök vagy alelnök által kézzel írott feljegyzésre. A logika egyszerű: utóbbiak is tartalmazhatnak bizalmas információkat, még ha nincs is rajtuk „szigorúan titkos” pecsét.

Újraértelmezett kampánycsend

Minden jel arra utal, hogy a floridai házkutatás hírére megszólalt a vészcsengő a Biden-csapatnál. Mint kiderült, nem ok nélkül, ugyanis a jelenlegi demokrata elnök házában és korábbi irodájában is számos titkosított dokumentumot találtak. Richard Sauber, a Fehér Ház jogtanácsosa szerint 2022. novemberben 2-án „kisszámú minősített jelölésű dokumentumot” találtak egy washingtoni irodában, amelyet Biden azután használt, hogy 2017 elején befejezte alelnöki megbízatását. Január másodikán újabb, állítása szerint szintén „kisszámú” iratra bukkantak az amerikai elnök wilmingtoni magánrezidenciájának garázsában. Ugyanott hatoldalnyi bizalmas dokumentum is előkerült Biden magánkönyvtárából. Röviddel később az FBI az elnök hozzájárulásával átkutatta a wilmingtoni otthont, és további hat titkosított dokumentumot talált, valamint lefoglalt néhány kézzel írott jegyzetet is.

Fontos részlet ugyanakkor, hogy noha Biden jogászai azonnal értesítették a levéltárat az elnök korábbi irodájában talált dokumentumokról, a nagyközönség csak jóval később szerzett tudomást erről. Ha a botrány idejében kipattan, alighanem befolyásolja a november 8-án tartott félidős választásokat, különösen azután, hogy a demokraták hevesen támadták Trumpot a titkosított iratok gondatlan kezelése miatt.

„Őrült rendszer”

Jelenleg mindhárom ügyben különleges ügyész vizsgálja, hogy történt-e bűncselekmény. E tekintetben fontos tényező a szándékosság, következésképp megfigyelők szerint egyedül Trumpot fenyegeti bírósági eljárás, mivel egyértelműen szándékosan tartotta vissza a kormányzati iratokat. (A vizsgálat mellesleg tovább bonyolíthatja az újrázni óhajtó volt republikánus elnök politikai terveit.) Ezzel szemben Biden és Pence együttműködött az FBI-jal és a Nemzeti Levéltárral, ami arra utal, hogy jóhiszeműen jártak el, és valóban nem tudtak a birtokukban lévő iratokról. Hogy ez előfordulhat az Egyesült Államok elnökével és volt alelnökével, nos, egyes megfigyelők szerint igazán aggasztó.

Az amerikai kormányzat olyan iramban gyártja a titkos iratokat, hogy képtelen kezelni a rendszert. 2004-ben 7,5 milliárdra tették az összes létező minősített irat számát, viszont 2012 körül már úgy becsülték, hogy másodpercenként három – évente 95 millió – titkos dokumentum „születik”, sorolja az ijesztő adatokat Fareed Zakaria a Washington Postban közölt cikkében. A titkosítások jelenlegi üteme nem ismert, azt viszont tudni, hogy 2019-ben több mint négymillió személynek volt hozzáférése államtitkokhoz, ezeknek körülbelül harmada rendelkezett a legmagasabb szintű besorolással. Hozzájuk képest elenyésző azoknak a bürokratáknak a száma, akik a minősítések felülvizsgálatával foglalkoznak. „Az igazi botrány az, hogy az amerikai kormány elveszítette az ellenőrzést a titokrendszere fölött, amely valódi veszélyt jelent a demokratikus kormányzás minőségére” – írja Zakaria, hozzátéve, hogy „az őrült titkosítási rendszer” mellett az a csoda, hogy nem hevernek szigorúan titkos dokumentumok szétszórva mindenfelé a kormánytisztviselők házaiban.