Nicușor Dan győzelme az elnökválasztás május 18-i második fordulójában nagyon nehezen képzelhető el anélkül, hogy a választási részvétel jelentősen meg ne ugrana – véli Illyés Gergely politológus. A Nemzetpolitikai Kutatóintézet (NPKI) munkatársa szerint eleve necces vállalkozás volt Crin Antonescu személyében egy olyan politikust indítani a kormánykoalíció jelöltjeként, akinek az elmúlt két évtizedben bőven adódtak konfliktusai a két nagy román párttal. Mindazonáltal a második fordulóba jutott George Simion és Nicușor Dan sikerének a kulcsa a rendszerellenesség.

 - Bizonyos értelemben érvényesült a papírforma, hiszen valóban az első helyre várt George Simion kapta a legtöbb szavazatot, de ilyen nagy arányú győzelemre talán mégsem lehetett számítani. Vagy mégis?

- Az első forduló kérdése az volt, hogy a Călin Georgescura szavazók hogyan fognak viselkedni. És azt látjuk, hogy akik novemberben Simionra és Georgescura szavaztak, azok most Simionra voksoltak. Ez mindenképpen meglepő, én ugyanis azt gondoltam, hogy Simion nem fogja tudni összegyűjteni mind ezeket a voksokat. Maga Călin Georgescu sem nyilatkozott a kampányban, bár vasárnap együtt mentek George Simionnal szavazni. Azért ez egy fontos jelzés volt, úgyhogy végül is Simion át tudta venni ezeket a szavazókat, és teljesen a maga javára tudta fordítani azt a hullámot, ami tavaly novemberben megmutatkozott.

- A felmérések ezúttal is jócskán alulmérték Simiont. Miért?

- A felmérések módszertanával nagyon-nagyon nehéz dolguk van most a szociológusoknak. Nézzük csak meg az exit pollokat: az egyikhez képest 10, a másikhoz képest 7 százalékponttal többet kapott Simion. Nyilván ebben benne van az is, hogy a diaszpórát nem mérik, és ott azért néhány százalékpontot hozott Simion a többiekhez képest. Másrészt vasárnap arról szóltak a hírek, hogy az exit poll során megkérdezett emberek több mint fele nem válaszolt a kérdésekre, tehát itt egy nagy adag rejtőzködő szavazó lehetett. Végül is Simion több szavazatot szerzett arányában most, mint a parlamenti választáson a három szélsőséges párt.

- Mi az oka annak, hogy Simion szavazóinak jelentős vállalhatatlannak érzi az általa preferált jelöltet?

- Én nem gondolom, hogy vállalhatatlannak érzik, hanem ők annyira bizalmatlanok bármivel és bárkivel szemben, hogy nem árulják el a politikai opcióikat. Ez a jelenség nemcsak az exit pollnál, hanem a korábbi felméréseknél is jelen volt, és egyébként végigkíséri az AUR egész történetét. Már 2020-ban sem lehetett annyira mérni az AUR-t, ahol éppen tartott. Az AUR-szavazók fősodrában és általában a Simionhoz köthető kommunikációban a rendszerellenesség a legerősebb erő. Simion nagyon épít arra egyébként, hogy tavaly novemberben államcsíny történt, ellopták az emberek szavazatát, és akkor ezt most helyre kell állítani. Ebben a narratívában mindenki, aki mást mond, tulajdonképpen egy összeesküvésnek a tagja. Akik ezt így gondolják, azok nagyon bizalmatlanok mindennel szemben, ami nem az AUR-hoz, Simionhoz vagy Georgescuhoz kötődik. Adott esetben egy felmérést végző kérdezőbiztos az ő szemükben tulajdonképpen a rendszernek a képviselője, és ezért nagyon sokan nem mondják el az opcióikat. Nem azért, mert nem vállalnák fel egyébként, csak egyszerűen bizalmatlanok mindenkivel szemben.

- Mi juttatta Nicușor Dant a második fordulóba, miért nem sikerült Crin Antonescunak több szavazót meggyőznie az őt támogató három párt szavazótáborából?

- Az, hogy melyik pártnak milyen szavazótábora van, 2025-ben irreleváns Romániában, főleg egy elnökválasztási küzdelemben. Ez nagyon fontos. Az is fontos, hogy a hagyományos pártok mobilizációs képessége teljes kudarcot vallott, és azt gondolom, hogy a második fordulóban is ez történik. Úgy tűnik, hogy ebből a szempontból 2024 novembere nem egyszerű kisiklás volt. A parlamenti választás egy picit más volt, de azért legyünk őszinték, hogyha most százezer szavazattal többet kap Crin Antonescu, és ő jut be a második fordulóba, az ugyanolyan kudarc lenne a kormánykoalíciós pártoknak. Ezek a pártok tavaly júniusban az EP-választást toronymagasan megnyerték egy közös listával. Ehhez képest két külön jelöltet indítottak novemberben, és ez a két jelölt együttvéve kapott 26-27 százalékot. Most a közös jelöltjük, amihez még ráadásul az RMDSZ is hozzátette a maga részét, kapott 20 százalékot. Tehát elég egyértelmű, hogy magukat a pártokat utasítják el az emberek. Sőt, nem csak a szavazók utasítják el őket, hanem a saját polgármestereik is elutasítják ezeket az ötleteket, ezeket a jelölteket.

- Ebből azt kell érteni, hogy Crin Antonescu indítása eleve vesztes csata volt? Hiszen a polgármesterek jelentik a mozgósítás kulcsát a pártokban.

- Nem, nem gondolom ezt. Látszik is amúgy, hogy szoros volt a küzdelem. Ellenben azt gondolom, hogyha Crin Antonescu be is jut a második fordulóba, az nem oldja meg ezeknek a pártoknak a problémáját. Az, hogy a társadalom nagy többsége elutasítja az elmúlt éveknek a politikáját, mert egy kalap alá veszi ezeket a pártokat, Klaus Johannist, Marcel Ciolacut, Liviu Dragneát, Florin Cîţut, Nicolae Ciucát. Ez egy olyan történet, amiből az embereknek elegük van. Crin Antonescu kampánya nagyon igyekezett hangsúlyozni, hogy ő nem köthető ehhez az irányvonalhoz – és hát ez tényszerűen igaz is -, de nem sikerült róla elhitetni, hogy ettől a pártrendszertől független jelölt lenne. Ezzel szemben Nicușor Dannak pont az volt az ajánlata, hogy ő egyébként nyugati orientációjú, a szélsőjobboldali gondolatokat elutasító jelölt, de elutasítja azt a fősodorbeli román pártrendszert is, amivel amúgy már sok éve küzd Bukarest főpolgármestereként, vagy küzdött azelőtt aktivistaként.

- Nyilván az a hajó már elment, de egy más jelölttel a koalíció elérhetett volna jobb eredményt? Mondjuk, ha Bolojan beszáll?

- Ilie Bolojan népszerűsége minden mérés szerint magas. A tavalyi elnökválasztás és a parlamenti választás közötti egy hétben már a PNL eredményét visszatornázta 14 százalékra. Minden felmérés szerint 30 százalék fölötti közbizalmat élvezett, ami a mostani politikai mezőnyben egy nagyon magas szám, a George Simioné körül volt. Az jó kérdés nyilván, hogy a PSD szavazótábora mit szólt volna hozzá, de hát Antonescut sem fogadták nagy lelkesedéssel, és nagyon úgy tűnik, hogy sokan inkább Victor Pontát választották. Úgyhogy ilyen szempontból Ilie Bolojan nyilvánvalóan más eredményt hozott volna. Az más kérdés, hogy nem biztos, hogy mindenki akarta volna őt az államfői székben.

- Úgy tűnt, hogy mindenekelőtt ő maga nem akart beszállni a versenybe.

- Persze, de ennek ellenére a Nemzeti Liberális Párt a tavaly novemberi első forduló után néhány nap alatt végrehajtott egy elitcserét. Nicolae Ciucáról azóta nem hallunk, Rareș Bogdanról nem hallunk, és folytathatnánk a sort. Másfelől Ilie Bolojan most ideigenes államfő, és nem foglalkozik a párttal, ami egyrészt érthető, másrészt viszont politikailag nem nagyon hagyott a pártjának más utat.

- Kelemen Hunor szerint azoknak a magyaroknak a 70 százaléka, akik elmentek szavazni, meghallgatta az RMDSZ javaslatát és Crin Antonescut választotta. Ez sok vagy kevés?

- Szerintem ez sok, de attól is függ, hogy mihez hasonlítunk. Nyilvánvalóan nem fognak ugyanolyan arányban szavazni az emberek egy román jelöltre, mint egy magyarra, még akkor is, ha azt mondja az RMDSZ. Másrészt láttunk arra példát a korábbi években, amikor az RMDSZ egy másik politikust ajánlott a magyarok figyelmébe, és akkor még ilyen arányban sem vettek részt a választáson. Úgyhogy én ezt nem tartom egyáltalán rossz eredménynek, nem ezen ment el ez a történet. Azért legyünk őszinték, ha az Antonescu szavazatai közül kivesszük a magyar voksokat, a két nagy román párt 17 százalék, 18 százalékot hozott? Azért az elég siralmas.

- És úgy tűnik, mintha a Szociáldemokrata Párt hozott volna kevesebbet, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy majdnem kétmillióval kevesebb voksot adtak le vidéken.

- Ez így van. A Szociáldemokrata Párt egyébként már régóta vezetési válságban van, bár Marcel Ciolacunak a tavalyi novemberi elnökválasztásig elég jól sikerült ezeket a dolgokat tompítania. Ők is tudták, hogy nem ő a húzónév, nem miatta lelkesednek a Szociáldemokrata Pártra szavazó emberek. Helyi szinten elég sok helyen népszerű polgármesterei vannak a pártnak, ráadásul a helyi önkormányzatokban óriási szociáldemokrata túlsúly van. Mi több, a tavalyi helyhatósági választásokon még növekedett is ez a túlsúly a Nemzeti Liberális Párt kárára. A párt országos vezetése és a kormány viszont egész egyszerűen annyira népszerűtlen az emberek körében, hogy ez nem elég. A mégoly népszerű polgármesterek is feladják egy idő után, ha elutasításba ütköznek, ők se fognak teljesen szembe menni a szavazóikkal. És nem akkor, ha ráadásul van egy olyan jelölt, Victor Ponta, aki a párt hivatalos jelöltjénél sokkal közelebb áll adott esetben az emberekhez. Egyébként Ponta is valami hasonló stratégiát követett, mint Nicușor Dan: tehát egy pici Georgescut egy picit Ciolacuval vegyített. És úgy tűnik, hogy ez az ajánlat sokkal jobb volt, mint az a Crin Antonescu, aki soha nem volt szociáldemokrata párti, sőt ádáz ellensége volt a pártnak. A másik oldalon a Nemzeti Liberális Párt a mai formájában a Traian Băsescu volt pártjából és a korábbi PNL-ből áll, tehát Antonescu tulajdonképpen a mostani PNL-nek egy részével is harcban állt 15-20 évvel ezelőtt. Úgyhogy ezért is volt ez egy nagyon necces vállalkozás, és hát úgy tűnik, hogy ez most ennyire volt elég.

- A második fordulóban melyik kieső jelölt szavazói találják meg könnyebben az utat a versenyben maradt Simion és Dan felé?

- Nagyon nehéz megmondani, hogy a szavazók milyen arányban sorolnak be az egyik vagy a másik oldalra. Egyrészt mondják azt, hogy a Victor Pontára szavazók természetes módon fognak átmenni George Simionhoz.

- A Ponta százalékai elegendők is lennének a győzelemhez amúgy.

- Igen, ha az első fordulóbeli sokaságra gondolunk. Még emlékszünk, hogy 2014-ben Victor Ponta jócskán legyőzte Klaus Johannist az első fordulóban, majd Johannis úgy tudott fordítani, hogy a választási részvétel 53 százalékról talán 64-re ugrott. Most lehet, hogy nem pontosan idéztem a számokat. Dan akkor tud ő győzni, ha az első fordulóhoz képest körülbelül másfél millióval több ember megy el szavazni két hét múlva, és az mind őrá szavaz. Ehhez egy nagy társadalmi, érzelmi reakcióra van szükség. Persze az is lehet, hogy Simion „kimaxolta” a saját lehetőségeit, de én azt gondolom, hogy neki is van még tartaléka. Egyrészt Victor Pontánál, másrészt látjuk, hogy a PSD-ben készülődik egy vezetőváltás. Ha ők azt a politikai stratégiát követik, hogy semmit nem mondanak a szavazóiknak a második forduló előtt, mert úgy gondolják, hogy egyrészt hiába is mondanának, másrészt nem akarnak kockázatot vállalni. Azt mondják a szavazóknak, hogy döntsenek a saját belátásuk szerint, aztán majd fel fog állni egy olyan kormány, ami megfelel a következő elnöknek. Ez még inkább csökkenti annak az esélyét, hogy az Antonescura leadott szavazatok mind átmenjenek Nicușor Danhoz. Szóval nagyon nehéz ezeket a mozgásokat előrelátni, de azt gondolom, hogy a győzelemhez Dannak mindenképpen szüksége van arra, hogy a választási részvétel érdemben növekedjen.

- Az eddigi ismereteink alapján milyen elnöknek ígérkezik Simion, illetve Dan?

- Mindkét politikusról azt gondolom, hogy pragmatikusabb annál, mint amit mutat magáról. George Simion lehet, hogy nem gondolta volna mondjuk tavaly nyáron, hogy ilyen helyzetbe kerül, és bármire hajlandó egyébként, akármilyen ideológiai váltásra. Vasárnap este már Georgescu utánzásával tűnt fel, amikor videóban szólt az emberekhez, nem élőben. Tehát pontosan azt fogja most adni, amit az emberek elvárnak. Hogy aztán milyen elnök lesz, és ez igaz Nicușor Danra is, azt sokkal nehezebben tudnánk megmondani, mint azt, hogy milyen elnök lett volna mondjuk Crin Antonescu. Mindkettő esetében bármire fel lehetünk készülve, negatív és pozitív előjellel is.