Mennyire lehet komolyan venni a különböző felméréseket? Jó stratégiát választott-e George Simion, amikor nem vett részt a tévévitákon? Mi különbözteti meg Crin Antonescut és Nicuşor Dant? Mire számíthatunk a bizonytalanoktól? Pászkán Zsolt politikai elemzőt kérdeztük. 

– Milyen volt az elnökjelölti felhozatal, a kampány, a tavaly novemberi, érvénytelenített elnökválasztásokkal összehasonlítva?

– Ha az összképet nézzük, akkor, bár vannak olyanok, akik 2024-ben indultak és most már nem szerepelnek a szavazólapon, illetve új indulók is, de valójában senki sem tanult semmit, sőt inkább visszafejlődött. A „fősodor” pártjai látszólag összefogtak, legalábbis a vezetőség és a retorika szintjén, de – az RMDSZ kivételével – valójában meghasonlottnak és kérdőjeles tekintéllyel rendelkező vezetők irányítása alatt állóknak tűnnek. Szerintem még a Nemzeti Liberális Párt tagjai sem nagyon tudják, ki jelenleg a PNL ügyvivő elnöke, miután az eddigi ideiglenes pártelnök, Ilie Bolojan elment ügyvivő államfőnek. Ez a fajta „tekintélyhiány” párosul egy olyan jelölttel, aki elég sokáig maradt távol a belpolitikától ahhoz, hogy még a saját pártja, a PNL se tartsa egyértelműen a „sajátjának”, de nem elég sokáig ahhoz, hogy a Szociáldemokrata Párt, a PSD szavazói elfelejtsék, hogy PNL-s vezető politikus volt.

De hasonló gondok vannak a másik két nagy táborban is. A lokalista radikális szavazóknak végig kellett nézniük George Simion, Claudiu Târziu és Gigi Becali sokszor már-már komikus cicaharccá silányuló hadakozását, mint ahogy ugyanez a sors jutott a globalista radikálisoknak is, akiknek nemcsak az USR közönség előtt végrehajtott politikai öngyilkosságával kellett szembesülniük, hanem azzal is, hogy gyakorlatilag – és ez különösen e tábor nagyvárosi, neobolsevik hitű részére vonatkozik – úgy kell felruházniuk a saját jelöltjüket, jelöltjeiket a vágyképeikkel, hogy annak semmi, vagy szinte semmilyen visszatükröződése nem jelenik meg a kampányban. Ráadásul úgy, hogy ezúttal nemcsak a woke és a politikai ortodoxia között spárgázó Lasconira kell befogott orral szavazniuk, de a „pótjelöltként” előrángatott Dan is csak az ideológiailag semleges semmitmondásig volt képes eljutni. 

Mindhárom tábor nem túl vonzó és markáns kínálatát tovább szalámizzák többé-kevésbé önjelölt szereplők is, akik még tovább bonyolítják a helyzetet. Ugyanis Victor Ponta szinte egyforma eséllyel szippanthat el szavazókat a „fősodor” és a lokalista radikális táborból, mint ahogy Daniel Funeriu is számít(hat) szavazókra a „fősodor” és a globalista radikális táborból is. És, persze, vannak még a „snecik”, a „csalihalak” is, akik elvileg okozhatnának meglepetést, de egyelőre nem tűnik úgy, hogy megismétlődhetne a tavalyi helyzet, amikor Călin Georgescu ebből a csoportból nőtte ki magát vagy növesztették ki „cápává”.

Kapcsolódó

Minden, amit a vasárnapi elnökválasztásról tudni kell

Több mint 18 millió román állampolgárt várnak vasárnap az urnákhoz, hogy a tizenegy jelölt közül megválasszák Románia új elnökét, írja az Agerpres.  

államfőválasztás 2025 elnökválasztás elnökjelölt Crin Antonescu George Simion Nicușor Dan

– Mennyire lehet komolyan venni a különböző felméréseket, figyelembe véve a tavalyi melléfogásokat, s a mostani, lényeges eltéréseket a különböző cégek adatai között?

– Egyre reménytelenebb kísérlet elválasztani a búzát az ocsútól, a valódi felméréseket a manipulációs eszközöktől. Ezért erre nem is vállalkoznék, mert akkor kénytelenek lennénk a kávézaccból jósolgatók és a különböző „hírcsatornákon” „szakértő” asztrológusok véleményét is beletenni a kalapba, amivel már nemcsak az egész szakmából, hanem saját magunkból is bohócot csinálnánk. Ha az előbbiek „felméréseiből” valami egybeesik majd a valóságos eredményekkel, az inkább lesz a vakszerencsének betudható, akárcsak az utóbbiak esetében, mint bármiféle tudományos munka eredménye. Úgy vélem, elsősorban a részvételi számokat lesz érdemes figyelni, különösen úgy, hogy a diaszpórában megint jóval hosszabb ideig zajlik majd a szavazás. Ha 50 százalékosnál jelentősen kisebb lesz a részvétel, az inkább a lokalista és globalista radikálisoknak lesz kedvező, ha 50 százalék körüli, akkor bármi lehet, ha azt jelentősen meghaladó, akkor az inkább a jobb területi beágyazódottsággal és „megszokásból” szavazó táborral rendelkező „fősodornak” lehet kedvezőbb. A gondot ezúttal az fokozza, hogy, ahogy az előző kérdésre adott válaszomban jeleztem, az egyes táborok belülről is megosztottak és olyan külső kihívóik is vannak, akik eséllyel – bár egyelőre nehezen felmérhető mértékben – képesek elszipkázni tőlük szavazókat.

– George Simion nem vett részt a tévévitákon. Jó stratégia ez?

– A taktika eléggé átlátszó: a közvetlen vagy kiélezett vita kerülésével, a „stratégiai semmitmondás” eszközeivel igyekezve minél többet megőrizni a Georgescu-szektából, ugyanakkor nyitva hagyni az ajtót nemcsak az AUR-os szavazók előtt, valamint olyan szavazók számára is, akik vagy a saját táboruk jelöltjével elégedetlenek, vagy egyszerűen csak „vért akarnak látni a falra fröccsenve”. Ennek érdekében George Simion egyszerre akarja eljátszani a „messiás” leghűségesebb tanítványa, követője, Donald Trump legszolgalelkűbb híve és ugyanakkor a „szuverenizmus” romániai apostola és a romániai Bardella szerepet. Csakhogy ezek egyrészt sok tekintetben kizárják vagy legalábbis gyengítik egymást, másrészt kérdéses, hogy Simion rendelkezik-e akkora politikai karizmával és tehetséggel, hogy hitelesen el tudja mindezeket játszani. Az, hogy saját kezdeményezésre vagy a tanácsadóinak engedve teljesen elutasította a közvetlen politikai ütközéseket és a nem ellenőrzött környezetben zajló vitákat, inkább arra enged következtetni, hogy ő maga vagy a tanácsadói sem biztosak ezen képességében és azt tartotta, tartották biztonságosabbnak, ha nem kockáztatnak meg egy esetleges kudarcot.

Politika, mint szapanopera

A Digi24 által szervezett vitán előadott műsorszám, amelynek keretében, miután látszólag elfogadta a vitát és az egész stábját beültette a támogatókból álló helyszíni nézők közé, végül csak egy virágcsokrot adott át a 2024-es második helyezett Elena Lasconinak, és előadott egy zavaros szöveget arról, hogy valójában Georgescunak kellene itt lennie, hogy majd visszacsinálja a 2024-es választást, de azért elindul az ismétlésen és bejelentette, nem áll le vitázni a többiekkel, inkább kelthette a nem szektatag vagy elkötelezett szavazókban a gyáva megfutamodás benyomását, mint egy érett, a kihívásokkal szembenézni képes államfőjéét. Ugyanakkor a politikát szappanoperaként fogyasztó romániai szavazóközönség nehezen kiszámítható, így vasárnap este, hétfő reggel meglátjuk, hogy képes volt-e Simion megőrizni vagy akár növelni a Georgescuval együtt 2024. novemberében elért kb. 3,4 milliós szavazótábort, vagy sem. Ugyanis Simion esetében egy ennél kisebb szavazatszám akkor is kudarcnak számít majd, ha esetleg mégis bejut a második fordulóba.

Paradox módon, míg Crin Antonescunak inkább azért kell izgulnia, hogy bekerüljön a második fordulóba, mert akkor már sokkal nagyobb esélyei lennének a végső győzelemre, Simion esetében pont fordítva van: ha nem szerzi meg az első fordulóban a leadott szavazatok felét, plusz egy szavazatot, akkor meglehetősen nehéz helyzetből vág majd neki a második fordulónak. Ehhez viszont – jelen állás szerint – nagyon alacsony részvételi arányra lenne szüksége. Ez is magyarázhatja a jelenlegi, konfliktuskerülő taktikáját.

– Mi különbözteti meg Antonescut és Nicuşor Dant, ha politikai múltjukat, illetve a jelenlegi kampányüzeneteiket vesszük alapul?

– Ideológiailag annyira „se hús, se hal” mindkét jelölt, hogy nagyon nehéz valamiféle markáns különbséget találnunk, ha figyelmen kívül hagyjuk a rájuk húzott „mezt”. Gyakorlatilag retorikai paneleket, sémákat hangoztattak a kampányban és ezen a téren Antonescunak az a legfőbb előnye, hogy ennek hitelesnek tűnő eljátszásához nem kellett „meghasonulnia”. A bizonytalan politikai identitású helyi, bukaresti aktivistából némi szerencsével és a politikai ellenfelek, elsősorban a PSD katasztrofális káderpolitikájának betudhatóan főpolgármesterré lett és ott gyakorlatilag ideológiailag „nemtelen” politikusi képet felépítő Nicuşor Dannak gyakorlatilag semmi mondanivalója nem maradt, amivel ne riasztaná el magától a „belbukarestieken” kívüli szavazókat. Antonescu a témák sokkal nagyobb palettájáról válogathatott, ráadásul sokkal nagyobb rutinnal, mint a sokszor megszeppent iskolásfiú benyomását keltő Dan. Ráadásul úgy tűnt, hogy a kampány végére gyakorlatilag mindenki elfáradt, nemcsak a jelöltek, de a média és – szinte biztosan – a választók is. Így, miközben a 2024 októberében mindenki úgy kampányolt, mintha miniszterelnöknek készülne, most gyakorlatilag a megsemmisített elnökválasztás körülményei és eljárási kérdések uralták a közbeszédet és a kampányt, ami szinte teljesen érdektelenné tette – a média és ezáltal a szavazók számára is –, hogy a jelölteknek milyen elképzelései vannak az elnöki tevékenységükről.

– Okozhat meglepetést Ponta vagy Lasconi?

– Röviden: igen. De nagyobb valószínűséggel a táborbeli „párjuknak”, azaz Simionnak, Ponta esetében, illetve Dannak, Lasconi esetében. Úgy vélem, Lasconi ismertebb, elfogadottabb a diaszpórában, mint Dan, Ponta esetében ez pont fordítva van, azaz a diaszpóra előreláthatólag inkább Simion mellett dönt majd a „szuverenisták” közül. Szokványos részvételi adatok mellett a második helyhez legalább 1,7-1,8 millió szavazatra lenne szükség és ez elég nehezen elérhető küszöbnek tűnhet, különösen Ponta számára. Lasconinak valamivel nagyobb esélye van erre, de a már említett USR-s harakiri mellett ez kétségessé vált.

Kapcsolódó

Ki tudná Románia érdekeit képviselni Trumppal, Macronnal vagy Ursula von der Leyennel tárgyalva?

A szakértő szerint a választás kimenetele azon, a mintegy harminc százalékos, „láthatatlan” választói rétegen múlik, amely még nem döntötte el, kire szavaz.

államfőválasztás 2025 Crin Antonescu Nicușor Dan George Simion

– Mindig sok szó esik a bizonytalanokról, akik jelenleg is nagy létszámban vannak. Mire lehet számítani részükről?

– Előző válaszaimban már említettem, hogy a részvételi arányt tartom kulcstényezőnek ezen a megismételt választáson. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy mindenki már teljesen elfáradt (a pártok is, a média is és a szavazók is). Ez inkább a radikálisoknak rossz, hiszen nekik pont ellenkezőleg, pattanásig feszített idegzetű szavazók kellenek. Úgy vélem, azonban, hogy ez az évek során felhalmozódott, a 2024. júniusában tartott szavazások kampányában és a koalíciós pártok azt követő ostobaságai – együttes, majd külön indulás, összevont,  előrehozott, majd végső határidőre tolt, nemzeti ünneppel összekötött választások, alacsony színvonalú, sőt arcátlan kampányok, gyenge és alkalmatlan jelöltek állítása stb. – által maximális szintre fokozott feszültség a novemberi elnökválasztás első fordulójában kisült.

A széles nyilvánosság előtt addig jórészt ismeretlen, a Georgescu-szekta médiakatakombákban szerveződött hívei által okozott meglepetés és rövid ideig tartó euforikus állapot nagyrészt ki is engedte a gőzt a kuktából. Az elnökválasztás megsemmisítését követő időszakban egyesek - elsősorban a lokalista radikálisok - arra számítottak, hogy a számos gyanús elemmel és jogsértések vélelmezésével terhelt hatósági eljárások növelni fogják a „bosszúra vágyók” táborát. Csakhogy a különböző kulcsmomentumokhoz - Călin Georgescu őrizetbe vétele, kizárása a megismételt elnökválasztásból - kapcsolódó tüntetések összességében vérszegények voltak, gyorsan ellaposodtak. Úgy vélem, hogy a Ploieşti-i Ítélőtáblán hozott döntés a tavaly decemberi alkotmánybírósági határozat hatályon kívül helyezésére a lokalista radikálisok támogatóinak utolsó próbálkozása volt a leülni látszó kampány felpörgetésére. Arra, hogy ez tényleg hatékony volt-e, vagy a romániai közvélemény reakciója az eddigi hatósági eljárásokra a mélyben lappangó feszültségre, vagy inkább a beletörődésre utal, majd szintén a hétvégén fogjuk megkapni a választ.

Kelemen Hunor RMDSZ-elnök választásokkal kapcsolatos interjúját itt láthatják: