Ijesztőek a kommunizmus iránti nosztalgiáról készült felmérés adatai, különösen annak fényében, hogy két évvel ezelőtt is készült hasonló közvélemény-kutatás, amikor valamivel moderáltabb, de akkor sem túl megnyugtató eredmény született, szögezte le a Maszol megkeresésére Fodor János történész a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem oktatója.

„Ez azt jelzi, hogy növekvő tendencia érhető tetten, ami nem vezet jóra sem a nosztalgia, sem a kommunista rendszer megítélése szempontjából” – összegezte a szakértő.

Hozzátette, a felmérés értelmezése ugyanakkor rendkívül összetett, hiszen a különböző generációk valószínű más és más megközelítésből, vagy okok miatt jutottak arra a meglátásra, hogy pozitívan értékelik a kommunizmust.

Mint megírtuk, a Kommunizmus Bűneit és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) kérésére az INSCOP Research végezte el a kommunizmus iránti nosztalgiáról szóló felmérést, amelynek eredményei alapján többek között az derült ki, hogy a megkérdezettek 48,4 százaléka úgy gondolja, hogy jobban éltünk a kommunizmus idején, a 66,4 százalék szerint az állam jobban törődött a polgárokkal, a 66,2 százalékuk pedig jó vezetőnek tartja Nicolae Ceaușescut.

Kapcsolódó

A kommunizmus iránti nosztalgia nemzetbiztonsági probléma – Törvényi tiltást kér az IICCMER

A kommunizmus elleni nosztalgia nemzetbiztonsági probléma – jelentette ki Daniel Șandru, az IICCMER ügyvezető elnöke, amikor kedden bemutatták a legfrissebb közvélemény-kutatás aggasztó eredményeit.

közvéleménykutatás nosztalgia kommunizmus IICCMER INSCOP felmérés

„Abból a szempontból talán érthető, hogy sokan hajlamosak nosztalgiával, pozitívan tekinteni az 1989 előtti időszakra, mert a rendszerváltást követően beütött a gazdasági katasztrófa, sokan elveszítették a munkahelyüket, kénytelenek voltak beletanulni egy olyan piacgazdaságba, amit nem értettek, mert nem az volt a megszokott. Ez egy sokkot eredményezett, az emiatt bekövetkezett kiábrándulás tartós lehet, évtizedekre is befolyásolhatta egy család, egy mikroközösség sorsát. Összességében azonban még ilyen körülmények között sem lehet pozitívan nyilatkozni egy olyan rendszerről, amely nagyon sok millió ember halálát, bebörtönzését, kényszermunkára ítélését, kitelepítését, gazdasági kiszolgáltatottságát okozta” – összegezte Fodor János.

A megszépítő emlékezet és a torzító emlékezet-átadás

Ismert jelenség a nosztalgia, az emlékezet időbeli megszépülése, mutatott rá az egyetemi oktató. Kifejtette, a rendszerváltás óta már több mint 35 esztendő telt el, ami jelentős idő ahhoz, hogy még a rossz tapasztalatok is megszépült emlékké váljanak.

Akinek a gyerekkora a kommunizmus éveiben telt, még ha tudatában is van annak, mennyire szörnyű volt a rendszer, talál kis fogódzókat, kedves emlékeket, melyekre összpontosíthat. Különösen igaz ez azokra, akik azokban az időkben nem szenvedtek lelki-testi atrocitásokat, bár azok a kommunizmusban egyébként széles körben jellemzőek voltak, hívta fel a figyelmet Fodor János.

Ugyanakkor teljes más lehet az indíttatása egy mai huszonéves fiatal felnőttnek, amikor pozitívan látja a kommunizmust. Ők csak a tanórákon, múzeumokban, vagy a felmenőik elbeszéléseiből szerezhetnek tudomást azokról az évekről. kommunizmusról. Ez utóbbi esetében az emlékezet továbbéléséről beszélhetünk, de életbe lép a torzító hatás is, mutatott rá a történész.

Fodor János saját tapasztalatai alapján számolt be arról, hogy amikor a történelmet tanítják, a fiataloknak ugyanolyan távolinak tűnik a kommunizmus, mint a napóleoni időszak.

A fiatalabb generációkban esetében sok esetben bekapcsol a téves információáramlás, különösen ha a megszépült emléket átadó szülő, nagyszülő a „bezzeg az én időmben” típusú szöveget sulykolja.

A „Régen minden jobb volt” típusú, leegyszerűsítő narratívák az interneten

Ugyanakkor az interneten rengeteg egyszerűsítő narratíva, egymondatos világmagyarázat kering. A „Régen jobb volt, mert…” típusú kijelentésekbe bármit be lehet magyarázni, az ország akkori világelsőségétől kezdve, az összes olyan képtelenségig, amit ugyan tételesen cáfolni lehet, de az ilyen információátadás során az érvelés nem történik meg, emiatt a kijelentések tévesen rögzülnek, taglalta az egyetemi oktató.

Hozzátette, a felmérésből egyértelműen kiderül, hogy tulajdonképpen a megkérdezetteket nem érdekelte a kommunizmus története, a rendszer ismerete, viszont meg vannak győződve, hogy rendelkeznek annyi tapasztalattal, hogy erről témáról nyilatkozni tudjanak, közben sok esetben valószínű a tárgyismeretük torzított, vagy téves.

Mindehhez még hozzáadódik, hogy a jelenlegi állapotában a mesterséges intelligencia, és az ezzel egyre inkább összefonódó internet sem biztos, hogy megfelelő szilárd tudásalapú válaszokat generál ebben a témában.

Egy fiatal legkönnyebben megkérdezi a ChatGTP-t, mit kell gondolni, tudni például a kommunizmusról, de tapasztalat szerint megtörténhet, hogy a válasz egy része „hasduma, kitaláció”, még akkor is ha visszaellenőrizhető adatokat kérünk. Ha rámutatunk a tévedésre, jobbik esetben elnézések közepette korrigálja, de az is előfordulhat, hogy nem, mutatott rá Fodor János.

Kapcsolódó

Paleologu: ha valóban ennyien imádják Ceaușescut, ez a társadalom elveszett

Theodor Paleologu szerint, ha valós az INSCOP közvélemény-kutatásának eredménye és valóban ennyien rajonganak Nicolae Ceașescuért, akkor ez a társadalom elveszett.

kommunizmus nosztalgia Nicolae Ceaușescu történész Theodor Paleologu

Az információk hitelességének visszakereshetősége helyett pedig gyakran vonzóbbnak tűnik, ha az internet kényelmesen elénk tár egy képet, vagy egyszerű üzenetet, az ilyen magyarázatokat könnyebb elfogadni, mint azt, hogy a világ ennél bonyolultabb folyamatok összessége, a kommunizmust, a totalitárius rendszereket is ilyen megközelítésből kellene megérteni.

Lehet egybites információkat közölni, például hogy a kommunizmusban „mindenkinek volt munkahelye”, „lakáshoz is hozzájutott”, csakhogy elmarad a „de”, hogy mindezek mellett mekkora áldozatokat kellett meghozni akár a személyes szabadság, az alapvető emberi jogok terén is, hívta fel a figyelmet a történész.

A kommunizmusban az emberiesség ellen elkövetett bűnök lajstroma kimeríthetetlen

A kommunizmus, ez a típusú totalitárius rendszer ideológiai alapon hordozott kellemesnek mondható hívószavakat is, mint a vagyon megosztása, az egyenlőség, de valójában egyáltalán nem ezekre épült, mutatott rá a történész.

„Ha politikai ideológiai szempontból közelítjük meg, nem is hívhatnánk kommunizmusnak, vagy államszocializmusnak, mindössze azért tesszük, mert maga a rendszer ekként hivatkozott magára, de az eredeti a marxi, vagy még a lenini ideológiától is teljes mértékben eltávolodott, a megvalósítása során eltorzult” – részletezte Fodor János.

Hozzátette, a kommunista ideológia gyakorlatba ültetése távol állt mindattól, amit ma társadalmi normának hiszünk, és amiben élünk: a demokratikus értékek, a személyi szabadság, amelyek most magától értetődőek, a kommunizmusban nem voltak adottak.

A valóság az, hogy a kommunizmusban az emberiesség, emberek ellen elkövetett bűnök, atrocitások lajstroma gyakorlatilag szinte kimeríthetetlen. Ennek ellenére a nosztalgia szépnek láttatja a múltat, még akkor is ha valóság árnyaltabb, sokkal sötétebb volt.

Nyilván a mindennapokat nem befolyásolta mindenki esetében olyan mértékben, mint ahogy a történészek leírják, ám a szakmának felelőssége van ennek a tudatosításában, szögezte le az egyetemi oktató.

Tudatosítani kell a huszadik század elrettentő példáit

Szükség van emlékezetpedagógiára, el is indult egy folyamat, a holokauszttal kapcsolatos tantárgyat már tanítják, és a tervek szerint kötelező tantárgyként fogják oktatni a romániai kommunizmus történetét is a 2025–2026-os tanévtől.

„Történnek lépések ebbe az irányba, ám ezt úgy kell megvalósítani, hogy a diákok ne egy újabb terhet lássanak benne, annál is inkább, hogy ettől a tananyag nem lesz sem könnyebb, sem szellősebb. Mégis felelősen tudatosítani kell már az iskolapadokban a huszadik század elrettentő példáit” – mutatott rá a történész.

Meglátása szerint más eszközöket, például a múzeumpedagógiát is be lehet vetni a kommunizmus visszásságainak megértetésére, hogy a fiatalokhoz ne csak a nosztalgia prizmáján át jussanak el az információk. Múzeum már van Máramarosszigeten, Sepsiszentgyörgyön is készül a kommunizmus múzeuma, ezek jó célt szolgálnak, remélhetőleg a mai múzeumi technológia bevetésével tudják látványossá, tanulságossá tenni az üzenetet, amit megfogalmazódik ugyan a tantermekben, könyvtárakban, de a szélesebb társadalom számára is érdekes kellene legyen.

Arról is beszélt, az emlékezet, a nosztalgia minden téren működik, elrettentő példák sorával szembesülhetünk, például kocsmákban, különböző helyszíneken idézik meg a kommunizmus szimbólumait, anélkül hogy felhívnák arra a figyelmet, hogy ez mindössze egy geg, nem az a cél, hogy dicsőítsék a rendszert, annak a körülményeit.

A közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy a tudatosítás, a tájékoztatás felpörgetése nagyon is időszerű.

A totalitárius visszarendeződés nem veszélyeztet ugyan közvetlenül, de katasztrofális lenne

„Remélem, hogy messze állunk attól, hogy fennálljon a totalitárius visszarendeződésének kockázata, nem is látom ennek jelen pillanatban a lehetőségét. Ami ijesztő, hogy sokan nem látják a kommunizmus deficitjét, hogy a demokratikus értékek, a szabadság, az emberi jogok szavatolása nélkül jött létre és működött, és hogy egy ilyen visszarendeződésnek milyen katasztrofális hatása lenne” – szögezte le Fodor János. Hozzátette, a huszadik században a válságokban számtalanszor felbukkanó „erőskezű vezető” sem egy kívánatos példa.

„Ez a megközelítés történelmietlen, a mitikus visszatekintés még akkor is káros, ha a jelenlegi gazdasági kilátások nem a legfényesebbek. Elemeket kiragadva meg lehet akár úgy konstruálni, hogy a kommunizmus kívánatosnak tűnjön, de ha az összképet nézzük, az elrettentő: nem volt mozgástér, lehetőség a kiteljesedésre. Ma sem könnyű, de megvan a választás lehetősége, a szabadság, és azok a korlátozó típusú eszközök vannak érvényben, melyek akkor voltak jellemzőek” – összegezte Fodor János.