Az átkos nosztalgiája

A kutatás eredményei hatalmas szakadékot mutatnak a valóság és a román társadalom kommunizmusról alkotott képe között | Fotó: MaszolKeserűen konstatálom, hogy fiammal való vitámban, nekem lett igazam. Fiam ugyanis megjegyezte, hogy kár volt feltüzelnem magam a Beach, Please fesztiválon Ceaușescut éltető fiatalok miatt, mert a tinédzserek csak poénkodtak, ugyan már, ki nosztalgiázna viccen kívül letűnt korszak talmi fénye után. Akkor – más érvem nem lévén – azt mondtam, minden viccnek fele való. Most már megkockáztatom, hogy egészen valóságos a fiatal nemzedék vágyódása a szabadság nélküli rend korszaka iránt. Mentségükre szolgáljon, hogy vonzódásukat a rend nélküli szabadság megtapasztalása táplálta.

Íme, ami a vitában a javamra szól: Az INSCOP legutóbbi – a Kommunizmus Bűncselekményeinek Vizsgálatáért és a Román Száműzetés Emlékezetéért Intézet megbízásából készített – felmérésének válaszadói több mint 55 százaléka úgy véli, hogy a kommunista rendszer inkább jó volt Romániának, 44,8 százalék pedig azt állítja, hogy „régen jobb volt az élet”. A lakosság kommunista rezsimről alkotott véleménye A nosztalgia mérföldkövei című felmérés válaszadóinak több mint 70 százaléka úgy véli, hogy Románia akkor gazdagabb ország volt, mint ma. Ugyanakkor a románok több mint 50 százaléka tartja a kommunista rendszert jó dolognak. 66,2 százalék válaszolta, hogy Nicolae Ceaușescu jó vezetője volt a román népnek.

A kutatási adatok – amelyeket idén júliusban gyűjtötték, 1500 válaszadó bevonásával, +/-2,5% hibahatárral – igazolják, hogy nem poénkodtak a costinești-i fesztiválozók. Így gondolják.

Oly mértékű a kommunizmus iránti nosztalgia Romániában, hogy az már nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet – állítja Daniel Șandru egyetemi tanár, aki felhívja a figyelmet arra, hogy jelenleg már nem véleménykérdésről vagy kulturális sebezhetőségről van szó, és Románia csak „egy lépésre van a katasztrofális forgatókönyvtől”. Ez a forgatókönyv így szól: „a propaganda és a hibrid háború sikere, amely nemcsak külföldről érkezik, hanem belülről is támogatják; a demokratikus állam intézményeibe vetett bizalom összeomlását és antidemokratikus, Európa-ellenes politikai erők döntéshozói pozíciókba kerülését eredményezhetik”.

A kommunizmus iránti nosztalgia, amelyet egy friss közvélemény-kutatás adatai is tükröz, aggodalomra ad okot. Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi geopolitikai helyzetben Románia ki van téve a hibrid háborúnak, amelynek következményei a közintézményekbe vetett bizalom eróziójáig és a retrográd politikai erők kulcsfontosságú pozíciókba kerüléséig terjedhetnek.

Ennek a feltevésnek a szépséghibája csak az, hogy maguk az européer pártok és a közintézmények is mindent megtesznek azért, hogy irántuk a bizalom csökkenjen. Kommunizmusból átörökített reflexek érhetők tetten működésükben, s egyre inkább tetten érhetők, mintha csak maguk is az átkos rendszer iránti nosztalgiától lennének áthatva.

Olyannyira, hogy Remus Ștefureac azon rágódik: vajon a románok nagy része még mindig értékeli-e a szabadságot. Vagy annyira vágynak a teljes mértékben megvalósíthatatlan igazságosságra és rendre, hogy szívesen lemondanának arról, amiért az apák akár életüket is áldozták.

A felmérésre utalva, megszólalt az államfő is: „Az a tény, hogy a románok kétharmada Nicolae Ceaușescut jó vezetőnek tartja, megmutatja, milyen törékeny a kollektív emlékezetünk, és milyen könnyen manipulálhatók a percepciók, amikor az állam elfeledkezik a történelmi és állampolgári oktatás szükségességéről, valamint a polgárokkal való őszinte párbeszédről” – véli Nicușor Dan.

Az államfő kijelentette: „Románia nem építhet szilárd jövőt, ha illúziókkal tekint vissza a múltra. Kötelességünk tanulni a múltból, nem pedig újraéleszteni azt!”

Amikor a remények évekig csalódásokba fulladnak, a nosztalgia természetes reakcióvá válik, még akkor is, ha torz képet fest a múltról és eltorzítja a jövőt. Régen a nosztalgia is szebb volt – poénkodhatjuk el a felmérés eredményeit. De tudjuk, hogy a nosztalgia a régi szép időkben sem volt jobb, sőt a 17. században konkrétan betegségnek tartották, és többek között sokkterápiával gyógyították.

A francia orvos, Jourdan Le Cointe fájdalom kiváltásával és terrorral kezelte nosztalgiázó betegeit. S bár nem gondolok kedvezően vissza Le Cointe eszközeire, félek, hogy a kommunizmus iránti nosztalgiából csak egy hatalmas sokk gyógyíthatja ki a társadalmat: a szabadság eltűnése.

Boldog, aki nem éri meg...

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kapcsolódók

Kimaradt?