Október 1-jén, az idősek világnapján ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját a marosvásárhelyi Kálvin Ház. Ez alkalommal egyházi és világi méltóságok látogatták meg az otthon lakóit, köztük nyugalmazott lelkipásztorokat is.

Tárkányi Márton, a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézetének igazgatója elmondta, hogy a Kálvin Ház létrehozásának célja az volt, hogy választ adjon a zsoltáros imádságra: „Ne vess el engem az én vénségemnek idején”.

A kettős ünnep alkalmából szervezett rendezvényen Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, a 71. zsoltár 14. versét idézte, majd hozzátette, hogy gyakran elhanyagoljuk az időseket, és nem figyelünk rájuk. Van egyfajta kettősség ebben a korban – mondta a püspök. Sokan mondják, hogy szeretnének megöregedni, de nem szeretik az öregséget. Ebben az életkorban van öröm, amit az unokák, dédunokák érkezése és a megszerzett élettapasztalat jelent, másfelől ott van a rideg valóság: a tükörből visszanéző, megtört, ráncos arc. Az egyházi méltóság hangsúlyozta, hogy az időskor ajándéka a csend, amely felváltja az egykori rohanást. Ez az időszak kiveszi az erőt a kézből, de megerősíti a másokért való imádkozásban – tette hozzá Kató Béla.

Az idős emberek jobban vágynak a szeretetre, mint a gazdagságra

Ft. Kató Béla közölte, hogy a Kálvin Ház a gondoskodás intézményesített formája. Tíz év alatt hét idősotthont alapítottak azért, hogy a rászorulók tudják, akkor sem lesznek elhagyatottak, ha egyetlen hozzátartozó vérrokonuk sincs. A püspök kijelentette, hogy az Istenben bízó ember nem fél, mert az élet nem mögénk került, a java még hátra van.

Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke is a 71. zsoltárt idézte, hangsúlyozva, hogy az öregkor nem csupán a nehéz napok sorozata, hanem a hit és a remény ideje is.

Jakab István, a Kálvin Ház igazgatója visszatekintett az otthon elmúlt 10 évére, mondván, nem volt könnyű dolguk, de Isten megerősítette őket. „Egyéni és közösségi történetek fonódtak össze a ma már csak Kálvin Házként emlegetett otthonban. Az intézmény 2014-ben 4 lakóval és 12 munkatárssal indult. Tíz év alatt 271 lakó és 75 munkatárs fordult meg itt” – mondta Jakab. Hangsúlyozta, hogy az idő során ez a ház valódi otthonná vált. „Mindennek története van: a festményeknek a falon, a virágoknak, a tárgyaknak. A történetek összekötnek, a Kálvin Ház összeköt” – nyomatékosította az igazgató.

Az ünnepségen Jakab Tibor, a Kálvin Ház lakója, felolvasta az otthonba érkezése első napján írt versét. Jakab úr éppen október elsején ünnepelte 91. születésnapját.

„Az öregség nem az élet vége, hanem annak koronája”

A rendezvényen Soós Zoltán polgármester is jelen volt, aki a nagyszülei példáját említette az öregedéssel kapcsolatban. Mint mondta, azt látta, hogy nagyszülei mindvégig dolgoztak. Még 80 éves koruk betöltése után is szorgoskodtak, és szerettek hasznára lenni környezetüknek. „Ahogy mondani szokták, addig dolgoztak, amíg az eszköz kiesett a kezükből” – tette hozzá a polgármester.

A rendezvény keretében fellépett a Református Lelkész Kórus, Bíró Jenő lelkipásztor vezényletével. Az otthon lakói is készültek egy rövid műsorral.

A Kálvin Ház vezetősége köszönetképpen ajándékokat adott át az intézmény működtetésében kulcsszerepet játszó személyeknek és mézespogácsával bocsátotta útjára a redezvényen jelen lévőket. 

Ferenczi Melinda főnővér üzenete az volt, hogy „az öregség nem az élet vége, hanem annak koronája.”

(Nyitókép forrás: Soós Zoltán Facebook oldala)