Minden évben a Szatmárnémeti Református Gimnázium tizedikes diákjai emlékeznek a Batiz településen található Diákdombon a hősi halált halt fiatalokra. (A képekre kattintva galéria nyílik. A fotók a szerző felvételei.)

A refis diákok hagyományosan a batizi református templomban gyűlnek össze a megemlékezést megelőzően. Ez így volt most vasárnap is, ahol házigazdaként Király Lajos esperes köszöntötte a résztvevőket, majd Varga Szilárd Csaba iskolalelkész hirdetett igét. A diákok rövid műsorral készültek, Póti Eduárd iskolaigazgató, történelemtanár pedig batizi diákok történetét elevenítette fel beszédében.

„Olyan világot idéz meg a batizi hős diákok története, amikor a 17. század utolsó harmadában az volt a természetes, ha egyeseket hite, meggyőződése vagy éppen magyarsága miatt üldöztettek, amikor börtönbe lehetett vetni, extra adót lehetett kivetni az egyszerű emberre. Olyan időszak volt ez, amikor sokaknak már csak az életük maradt, és ilyenkor az ember kész feláldozni azt is, hogy az utódainak jobb legyen. Magyarságot megváltó gondolatokkal szerveződtek bujdosó csapatok, az események pedig, amelyben a batizi diákok is érintettek, 1672 szeptemberében játszódtak. A bujdosók, később kurucok, egyesülésre készültek, ezt tervezte Teleki Mihály kapitány 1500 fős csapata is, akik Batizvasvárinál állomásoztak rövid ideig, ám arra nem számítottak, hogy a szatmári várból kicsapnak a császári csapatok. Az osztrákok ágyútüze káoszt okozott a kuruc seregben, menekülőre fogták. A gyalogosok egy része, a hozzájuk csatlakozó református diákokkal bevették magukat Batizvasvári településre, és az utolsó emberig védekeztek. A diákok emlékét őrzi a Diákdombon elhelyezett obeliszk” – ismertette Póti Eduárd.

A szintén felszólaló Magyar Lóránd parlamenti képviselő elmondta: az obeliszk olyan fiatalok tetteit őrzi, akik bár tudták, hogy az esélyek nem nekik kedveznek, ezzel mit sem törődve elébe mentek a náluk nagyobb, tapasztaltabb és ami a legfontosabb, harcokban edzettebb ellenfélnek. Fiatalságuk ereje hajtotta őket előre és szent meggyőződésem, hogy szívük tele volt félelemmel, azt mégis képes volt kiszorítani az a vágy, hogy szabadok legyenek.

„Sokuk elnyerte a végső szabadságot a hősi halála által, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy erőt adnak nekünk minden évben ahhoz, hogy mi is legyőzzük a saját ellenfeleinket. A történelmünk telis-tele van a legnagyszerűbb példákkal, s Szatmár megye minden települése olyan emberek emlékét őrzi, akiknek a lábnyomain lehet és érdemes is haladni – ilyenek a hősi halált hat diákok is” – mondta Magyar Lóránd.

A megemlékezés résztvevői ezt követően a templomkertbe vonultak, ahol koszorút helyeztek el Batizi András reformátor mellszobránál, megkoszorúzták a parókia falán található Szilágyi Domokos-emléktáblát, majd a batizi temetőben található Diákdombon, kuruc dalik kíséretében megkoszorúzták az obeliszket.