Heves indulatokat váltott ki a szatmárnémeti főtérfelújítás – Kereskényi Gábort kérdeztük
Hosszas előkészítést követően tavaly ősszel megkezdődött Szatmárnémeti új főterének a felújítása, amelynek tervét évekkel korábban elkészítette a városvezetőség. A munkagépek már javában dolgoztak, amikor – főleg a közösségi médiában – heves indulatokat váltott ki a beruházás. Voltak, akik egyenesen azzal vádolták a vezetőséget, hogy „tönkreteszi a főteret”. A nagy vitát gerjesztett ügy részleteiről Kereskényi Gábort, Szatmárnémeti polgármesterét kérdeztük.
Nem vitás, hogy a szatmárnémeti új főtér megérett az alapos felújításra. De milyen szakmai elvárások alapján kezdődött meg a térfelújítás?
Szatmárnémeti új főtérnek már a kialakítása is igen bonyolult történet, hiszen az 1970-es árvizet követően gyakorlatilag a földig rombolták városunk egyik leglátványosabb részét. Az építészeti örökség elpusztítása mellett sajnos emberi életeket is tönkretettek ezzel, hiszen tulajdonosok tucatjait lakoltatták ki és fosztották meg az ingatlanjaiktól, hogy azt követően kétszobás apartmanokba költöztessék őket.
Közel fél évszázadon keresztül egyáltalán nem újították, így már csak egy nagyon rossz állapotban lévő, szinte semmire sem használható tér lett belőle. Ezért döntöttünk úgy, hogy korszerűsítjük, mindenki számára kikapcsolódást biztosító közösségi teret alakítunk ki. Az utóbbi évtizedekben a városnapi rendezvényeken kívül szinte egyáltalán nem használták, és kijelenthető, hogy nem hivatalos parkolóként üzemelt, amelyet a környéken élők és a közigazgatási palotában dolgozók használtak.
A felújítás ötlete nem új, évekkel ezelőtt felmerült. Honnan indult a történet és hogyan sikerült rá pénzt szerezniük?
Amikor 2016-ban polgármesterré választottak, a városnak egyetlen európai uniós pályázata sem volt, sőt az ehhez szükséges kötelező dokumentumok sem álltak a rendelkezésünkre. Miután ezek elkészültek, pályáztunk a Regionális Operatív Programban. A beruházás célja nemcsak a tér felújítása, hanem annak összekötése a Szamos bal partjával egy gyalogos és kerékpáros híd által, amelynek építése szintén elkezdődik a közeljövőben.
Így európai uniós finanszírozásból fedezzük a tér felújítását, amelynek összértéke 33,3 millió lej. Mint azt a korábban is említettem, a tér gyakorlatilag használhatatlan volt, a sokak által féltett szükőkút szinte soha nem működött. Igaz, már a tervezésekor is problémák adódtak, és az utolsó pillanatban módosítottak rajta, ugyanis az akkori elvtársak észrevették, hogy a teret kereszt alakúra tervezték, és féltek, hogy ez sérti majd a pártvezetés elveit.
Közösségi teret alakítanának ki az új főtéren. Ez milyen szintű átalakítást, átépítést igényel? Hasonlít-e majd az új tér a régihez?
Nagyobb átépítések nem lesznek, ugyanakkor a tervezők arra törekedtek, hogy minden generáció számára használhatóbb, előnyösebb és végül, de nem utolsó sorban szebb legyen. A tervezés során folyamatosan informáltuk a szatmáriakat, a terveket jóváhagyta a helyi tanács is, azt követően, hogy előtte közvitára bocsátottuk, és minden építő jellegű hozzászólást meghallgattunk. A munkálatokat elindítására 2020. október 21-én adtunk engedélyt, a kivitelezés pedig a tervezett ütemben halad.
Az utóbbi napokban attól volt hangos a közélet, hogy egyesek elkezdték félteni a régi teret. Honnan indult ez az aggodalmaskodás, és mi volt ezzel a kezdeményezők célja?
Ebben ez esetben bizonyos üzleti csoportok és a mögéjük beállt politikai ellenfelek támadásairól van szó. Gyakorlatilag minden előírást és határidőt betartottunk, közvitára bocsájtottuk a tervezeteket, és akkor senki semmi kivetnivalót nem talált benne. Aztán, amire egyenesbe fordultak a dolgok, a semmiből előtűntek ezek az emberek, és elkezdtek támadni bennünket. Hol voltak akkor, amikor lehetőségük lett volna valóban segíteni a tervezést? Műemlékké szeretnék nyilvánítani például az új központ három jellegzetes épületét, a Közigazgatási Palotát, a Szakszervezetek Művelődési Házát és a Someşul üzletházat.
Kapcsolódó
Belegondoltak abba azok a Szatmárnémetihez semmivel sem kötődő építészek és művészek, illetve a háttérből őket irányító szatmáriak, hogy ezáltal több száz környékbeli lakos életét bonyolítanák? Hiszen egy egyszerű ablakcsere esetén is műemlékvédelmi engedélyt kellene beszerezniük a környékbeli tömbházakban élő lakosoknak. A központi park esetében is ugyanez a helyzet, mint az új főtér esetén. Szeretnénk szebbé, emberbarátibbá átalakítani, úgy, hogy megőrizze a régi arculatát, de megfeleljen a XXI. századi körülményeknek. Jelen állapotában például a mozgássérültek egyáltalán nem tudják használni, amin például feltétlenül változtatnunk kell.