Az új házifeladat-rendelet alig hoz érdemi változást – véli Ferencz Salamon Alpár, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke. Úgy látja, az oktatási minisztérium adminisztratív eszközökkel próbál pedagógiai kérdéseket kezelni, csakhogy amíg nem történik valódi tananyag-reform és szemléletváltás, a túlterheltség és a házi feladatok kérdése továbbra is megoldatlan marad. Szerinte bizonyos szinten megvalósítható a házi feladatok mennyiségének szabályozása iskolaszinten, de nem ez az út, hisz még a minőség rovására is mehet.

Mint ismert, Daniel David oktatási miniszter az iskolai házi feladatok szabályozását módosító rendeletet adott ki múlt héten, amely december 10-én életbe is lépett. Ennek értelmében a pedagógusoknak ezentúl differenciált házi feladatokat kell adniuk a diákoknak, azaz kötelező, közepes nehézségű feladatot kap valamennyi tanuló, míg a kiegészítő feladatok nem kötelezőek, és felzárkóztatásra vagy teljesítménynövelésre szolgálnak. Egy tantárgyból nagyobb terjedelmű, összegző feladat tanulási modulonként legfeljebb egyszer adható, a vakációs feladatok pedig nem kötelezőek.

Az időtartamra vonatkozóan nem hozott újat a rendelet: óvodában és az előkészítő osztályban nincs házi feladat, az elemi oktatásban pedig a kötelező feladatokra fordított idő nem haladhatja meg a napi egy órát, a többi oktatási szinten a házi feladatok megoldásának időtartama legtöbb napi két óra lehet. Mindezek betartását, és a visszajelzéseket az osztályfőnököknek és az intézmény igazgatójának kell követnie, lépéseket tennie, hiszen a miniszteri rendelet előírja azt is, hogy a tanév során rendszeresen kérjék a tanulók és a szülők visszajelzéseit a házi feladatok hasznosságáról.

A házi feladatok kérdésével korábban már foglalkoztunk, amikor is kiderült, van olyan iskola, ahol korábban már követték és szabályozták azok mennyiségét, és az is, hogy annyira egyéni a gyermekek tanulási ritmusa, hogy nehéz objektíven megbecsülni a feladatok megoldásának időtartamát.

Egy rendelet nem hoz változást

„Árnyalatnyi változást hoz a korábbihoz képest az új rendelet”, de inkább csak felvet „egy régi és visszavisszatérő problémát”, de nem oldja meg – szögezte le Ferencz Salamon Alpár, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke az új rendelet kapcsán a Maszolnak. Úgy látja, „jogos felvetés”, hogy a diákok túlterheltek, sőt – nem feltétlenül a házi feladatok kapcsán – a pedagógusok is, csakhogy szerinte „a jelenlegi iskolai keretek nem támogatják azt a fajta oktatásszervezést, amelyben valóban kordában tartható lenne a házi feladatok mennyisége”, hisz sok a kötöttség a tanterv, vizsgakövetelmények miatt többek között, és eleve nincs valós lehetőség a differenciált – egy osztályon belül a tanulók különböző igényeihez, tempójához és tudásszintjéhez igazított – oktatásra sem.

Kifogásolja, hogy a rendeletből nem derül ki, csak az írott feladatra vagy a tanulni- és olvasnivalóra is értendő-e a házi feladat, ugyanakkor az sem, hogy miután osztályfőnöktől felfele az igazgatón és tanfelügyelőségen át a minisztériumig jelenteni kell a házi feladatokról, mi történik ezt követően, mi a következménye az esetleges szabályszegésnek.

Úgy látja, adminisztratív kérdésként kezel a minisztérium pedagógiai kérdéseket, miközben önmagukban a szabályok nem hoznak változást. A valós változáshoz egyrészt szükségesnek látja a tananyag reformját és „pedagógiai kultúraváltást”. „Ide tartozik a házi feladatok kezelése, az iskolai erőszak visszaszorítása, a pozitív fegyelmezés alkalmazása – vagyis mindazok a jelenségek, amelyek ma problémát jelentenek az iskolákban, és amelyeket a minisztérium jelenleg különféle rendeletekkel próbál megoldani” – mondta.

Az iskola csak bizonyos mértékig szabályozhat

Ferencz Salamon Alpár szerint a tanintézmények – egy összehangolt iskolai szemlélettel – bizonyos mértékig tudnák befolyásolni a túlterheltséget és a feladatok mennyiségét. „Addig a mértékig, ameddig nem megy például az eredményesség rovására, hiszen míg a szakminisztérium nem lépi meg azokat a reformokat, amelyek nincsenek évek óta meglépve tananyag, oktatásszervezés, differenciálás, csoportbontás tekintetében, addig ez a kérdés, úgy látom, megmarad, hisz nem teremtődnek meg a feltételei annak, hogy a házi feladatot érintő problémacsomagban az iskola is felelősségteljes döntést tudjon vállalni” – fejtette ki.

Példaként felvetette, kivitelezhető, hogy matematikából tízperces legyen a kötelező házi feladat, de a fakultatívakat várhatóan azok végzik el, akik eddig is elvégezték az ilyen gyakorlatokat. Szerinte az is előfordulhat, hogy lesznek, akik végül arra panaszkodnak, hogy nem ad elég begyakorló feladatot a matektanár.

„A hangsúly a tanórán történő mély tanulásra kellene kerüljön, hogy a házi feladatok megtartsák az eredeti funkciójukat: hogy megerősítenek, de nem terhelnek túl. Csakhogy egy túlzsúfolt tananyagból ezt visszaegyszerűsíteni már nagyon nehéz, így ebben a tekintetben, úgy gondolom, hogy tanügyminisztérium részéről összetettebb viszonyulás és oktatáspolitikai beavatkozás kell” – mutatott rá.

Milyen házi feladatot ad?

Ferencz Salamon Alpár arra kérdésre, hogy ő maga tanárként hogyan alkalmazza az új rendeletet, elmondta, mivel történelmet és társadalmi nevelést tanít, a házi feladat nála „mást jelent”. „Régóta úgy szervezem az óráimat, hogy a diák sokat tanuljon már az iskolában, mivel az iskolai tanulás híve vagyok, és ezt a tantárgy jellege is lehetővé teszi. A fordított – flip – módszert használom, azaz előre elkészített oktatóvideókat kell megnézniük a diákoknak, hogy az órán az elmélyítés és a megbeszélés kapjon teret. A házi feladatok inkább időszakos projektek, amelyekhez sok időt, előkészítést és támogatást nyújtok. Ezenkívül – ha házi feladatnak számít ez is – a tízperces, oktatóvideó megnézése a diák ritmustától függően hetente 15–30 percet vesz igénybe, mivel interaktív videóról van szó” – fejtette ki a módszerét.