Megyeri Tamás Róbertet a Szatmár megyei Kaplonyban nagy többséggel választották meg polgármesternek szeptemberben. Az RMDSZ színeiben elindult jelölt a helyi közéletben különlegesnek nevezhető kampányt vitt végig, melynek középpontjában az őszinteség ígérete szerepelt és az, hogy folytonosan kommunikál a lakossággal. Az újságíróból lett közösségi vezetőnek talán könnyebb dolga lesz ezen a téren, de az is biztos, hogy komoly kihívások előtt áll a Nagykároly melletti település és a vezetősége.

Újságíróból lett polgármester. Miért döntött úgy, hogy átáll a barikád egyik oldaláról a másikra?

Nem tudatos döntés volt, hanem, ha lehet így fogalmazni, átsodródtam. Firkász koromban mondta egy polgármester, hogy ne okoskodjak, hiszen nem értem, miért kellett az adott kérdésben úgy döntenie, és miért is volt az a helyes döntés, annak ellenére, hogy nagyon is helytelennek tűnt. Az csak természetes, hogy egy ilyen „invitálásnak” nem tudtam ellenállni, és tovább kérdezgettem. A válaszok nyomán idővel kezdtem átlátni a másik oldalra. Utána a nagykárolyi hivatalban vállaltam munkát, és azzal tulajdonképpen át is kerültem a nevezetes másik oldalra, noha még aktívan írogattam.

Maga az előválasztáson való indulásom egy tavalyi meddő vita hevében született meg, bár annak előtte is valahol motoszkálhatott bennem késztetés. A lényeg: utána sodródtam az eseményekkel és a helyhatósági választás eredményeként most itt ülök a polgármesteri irodában. Talán ország-világ egyetlen olyan irodája ez, amelyben a polgármester egy úgynevezett gamer székben ül egy gamer számítógép előtt. Miután beiktattak, elhoztam otthonról a számítógépemet, mert ugye most jó ideig nem lesz időm a virtuális valósággal foglalkozni. Sokkal nagyobb kihívás a partiumi valóság.

Kampányában az egyenes beszédre és az együttműködésre fektette a hangsúlyt. Ezek azok a kitörési pontok, amelyek sikereket hozhatnak?

Igen. Talán. Majd kiderül. A beiktatás alkalmával hallgattam egy beszélgetést, amelyben már sokadik mandátumukat elkezdő polgármesterek sztorizgattak arról, hogy esélye sincs egy újnak, hiszen olyan nagyon bonyolult a rendszer, annyi mindenhez kell érteni stb. Nos, bizonyára igazuk van. Nekem viszont szerencsém van, hiszen olyanoktól tanulhattam, mint a nagykárolyi polgármester. És ő is elmondta egyszer, hogy annak idején ő is volt új, kezdő, és akkoriban sem volt könnyű beilleszkedni... Így talán nekem is sikerülhet, és pár év múlva én is adomázgathatok.

Köztudott, hogy a kisebb közösségekben igenis számít a származás, azt tartják, az jobb a közösségnek, ha egy helybéli kezébe adják a vezetést. Nagyváradi születésű, ezért sokan támadták, mégis nagyarányú győzelmet aratott. Mi volt a sikerének a titka?

Sokan mondták, hogy a kaplonyiak különösképpen nem fognak egy nem kaplonyira szavazni, aki ráadásul református. Sőt nem is vagyok az az ember, aki átkiabál az utca másik oldalára, hogy köszönjön. Még a nejem is pökhendinek tart néha... Kérem, ne vegyék nagyképűségnek, de ez az egész egy kampánystratégiai kérdés volt. Annak idején leültem és a lap egyik oldalára felírtam azt, amivel én magamat „támadnám” a kampány során. Nos, a származásom volt az egyik ilyen terület, így rögvest – ha szóba került, ha nem – erről kezdtem el beszélni, illetve írni, én ugyanis főként írásban, a közösségi felületen voltam aktív. Így, mire az ellenfeleim szóba hozták ezt a témát, már nem tudtak nóvumot mondani.

Választási ígéretei között szerepelt, hogy polgármesteri jövedelme egy részét közösségi programokra, illetve településfejlesztésre fordítja. Hogyan fogadták ezt a kaplonyiak és melyek voltak az első lépések?

Hitetlenkedve fogadták, politikai szempontból többet ártott. Ugyan ki szavazna egy nem normális emberre? Éppen ezért azt kellett bebizonyítanom, hogy nem ment el az eszem. Ugyanakkor – valljuk be – haszonnal is járt. Nekem az volt a fő üzenetem, hogy azért kell új polgármestere legyen a községnek, mert a korábbi talán megszokásból akar az lenni, netán a pénzért. Hogy ez az állítás igaz-e vagy sem, most nem foglalnék állást. De az én felajánlásomnak mindenképpen lehetett egy ilyen üzenete. Összességében azért el lehet mondani, hogy az egy felettébb demagóg, népszerűséghajhász kezdeményezés volt. Ami el is érte a célját annak idején: minden kaplonyi portán szót ejtettek róla.

No, de a puding próbája az evés. Ennek megfelelően a decemberben megkapott fizetésem egy részéből falinaptárt vásároltam a falu minden portája számára. A napokban pedig a kaplonyi római katolikus egyházi közösség számára ajánlottam fel készpénzes adományként 3000 lejt, ez már a januárban megkapott bérem egy része. Az elő-Mikulás-kezdeményezés kapcsán a figyelmességek egy részét biztosítottam, továbbá folyamatban van egy, a tanulók számára meghirdetett emlékverseny, videokészítési pályázat, annak a díját is én ajánlottam fel. Nem dicsekvés a célom. Egész egyszerűen úgy érzem, be kell számolnom erről is. Már csak annak okán is, hogy tanácsülés keretében is felmerült ez a téma. De egyébként is: úgy tisztességes, ha a vállalások teljesítésére törekszem. Hosszabb távú céljai vannak ugyanis mindennek: Kaplony esetében (is) nagyszabású beavatkozások kellenének. Azokat pedig csak egy kellő támogatottsággal rendelkező csapat végezheti el. Értelemszerűen azt a csapatot kell nekem létrehoznom. Ezen ügyködöm.

Mennyire lehetett belelátni kívülről a helyhatóság működésébe és hogyan látja most Kaplony ügyeit?

Mivel dolgoztam a nagykárolyi hivatalban, halvány fogalmam volt arról, miként működik egy ilyen intézmény. Persze, ez egész más, hiszen az alapvető kérdéseket nekem kell megfogalmaznom a döntéseket meghozók számára. És nem mindegy, milyen tálalásban jutnak hozzá azokhoz... Kaplonyban gondos, szorgos emberek laknak, a helyhatósági szolgáltatások is fel kell nőjenek erre a szintre. Elég például a mezőgazdasági területek rendezetlenségére gondolni. Megyei szinten itt lehetnek talán a legnagyobb bajok. Nos, én a földügyekhez végképp nem értek, ellenben ha lesz szavam, akkor lassan hozzákezdhetünk a rendezéshez. Ez közös érdek, de semmiképpen sem lehet kapkodni.

Mi volt az, amiről elsőként döntött beiktatása után?

A döntés tulajdonképpen még előtte született meg, de akkor tudattam a döntéshozókkal: a beiktatást nem követte koccintás, megbeszélés. Az év végén már felengedtünk picit, sőt volt egy kisebb, titokban megtartott koccintás is az utolsó tanácsülést követően. De tudatosan törekedünk arra, hogy a falusi tanácsosság ne járjon együtt holmi flancolással, bulizgatással.

A településfejlesztés rendszerint összetett kérdés. Melyek lehetnek Kaplony lehetőségei?

Csalódást kell okoznom: még nem tudom. Amíg rálelünk a válaszra, igyekszünk egyszerűen, becsülettel végezni a mindennapi teendőinket, azaz működtetni a községet. Nagykároly vidékén ez a leginkább élhetőnek mondható település. Itt még vannak gyerekek. Sőt a fiatalok egy része helyben képzeli el a jövőjét. A mai világban lehet ennél jobb jövőkép? A kérdés lényegével kapcsolatban elmondanám, hogy célkitűzésem rálelni a csodamódszerre. A második világháború előtt a kaplonyiak tejáruit a szatmárnémeti piacon is vásárolták, és ebből sokan megéltek itt. Jó lenne kifundálni valamit, ami révén egyfajta 21. századi faluközösségként működhetne a település, és a lakosok jelentős részének állandó és biztos jövedelmet tudnánk biztosítani. Azonban meglehetősen csekély az esélye annak, hogy erre a közeljövőben rálelünk, éppen ezért a feladat az, hogy éljünk a lehetőséggel. Nagykároly jól fejlődik, mi közel vagyunk hozzá, az itteni fiatalok aránylag nem akarnak elköltözni. Azaz kevésbé apadunk, mint a többi szomszédos település. Hátha kitartunk a csodamódszer kialakulásáig...

Projektekben gondolkodik, ezek szerint hosszú távra tervez, ami szükséges is ahhoz, hogy a nagyobb elképzeléseit megvalósítsa. Sikerül kellő támogatottságot szereznie a mélyebb lélegzetvételű kezdeményezéseihez?

Politikai értelemben nagyon kényelmes helyzetben vagyok: a tizenhárom fős testületben kilencen RMDSZ-esek. Jó az együttműködésem a frakcióval. Kimondatlanul közösek a céljaink: élhetőbbé tenni a mindennapokat, az, hogy a lakossághoz felnőjön a hivatal.

Hogyan látja Kaplonyt, mondjuk négy vagy nyolc év múlva?

Ha szerencsénk lesz, akkor a károlyiak elkerülő útja befejeződik. Akkor mi is nekikezdhetünk a mi saját kicsi elkerülő utunknak. Akkor a nehézgépjármű-forgalom egy része elkerülheti Kaplonyt. Ez alapvetően fontos. Időközben – remélem – lesz játszóterünk, mindahány utcánk jó állagú aszfaltburkolttal fog rendelkezni, lesz iskolánk stb. Kaplonyról elmondhatom: ez a település nyolc év múlva is élni fog.