Még csak 21 éves, de már megtalálta igazi szenvedélyét: segíteni másokon és életeket menteni. Ez hajtja Pál Annamáriát, aki a Bihar megyei rohammentő-szolgálat (SMURD) önkéntese. A fiatal lány Nagyváradon az asszisztensképzőn tanul, a későbbiekben is a pályán képzeli el az életét. Szabadidejében a bulizás helyett inkább az önkénteskedést választja, mert a segítségnyújtás motiválja a mindennapjaiban.

Pál Annamária már gyermekkorában tudta, hogy az egészségügyben szeretne dolgozni, valamilyen „egyenruhás” állást vállalni. Elmondása szerint ez mindig vonzotta, na meg az adrenalin. Érettségi előtt az egyik tanárnője hívta fel a figyelmét az önkéntességre. „Hazamentem és kijelentettem a szüleimnek, hogy megyünk és leadjuk a szükséges iratokat. Ez két éve volt” – magyarázta.

Nem telt el sok idő, értesítették a következő lépésekről. Először is két egymást követő hétvége azzal telt, hogy behívták a felügyelőségre, ahol bemutatták a rendszert, ismertették az általános tudnivalókat, hogy milyen járművekkel dolgoznak, egyáltalán mit jelent a SMURD. A következő hétvégén az eszközökkel és a védőfelszerelésekkel ismerkedett meg, majd ezt követte a gyakorlati kiképzés. A Bihar megyei Körösvidéki Katasztrófavédelmi Felügyelőség központjában egy hétig elsősegélynyújtást tanult, aztán egy 120 órás kurzuson vett részt, ahol minden szükséges gyakorlati tudást elsajátított, végül egy 1 hónapos képzés következett. A záróvizsga egy írásbeli tesztből és gyakorlatból áll. Tulajdonképpen az oktatók és orvosok előtt kellett megoldani egy adott sürgősségi helyzetet. „Ha sikerül jól dolgozni a csapattal, akkor könnyen teljesíthető, viszont komoly felkészülés szükséges” – emlékezett vissza a fiatal lány.

A sikeres vizsga után már élesben kell helytállni. „Eleinte nehéz, hozzá kell szokni, mert már valós emberi életekről van szó a mentések során. Viszont a csapat tapasztalt tagjai segítenek és elmagyarázzák a megfelelő lépéseket”.

Az önkéntesek feladatai közé tartozik például a beteg vagy sérült életfunkcióinak ellenőrzése, a sebek kötözése, a megfelelő eszközök és műszerek előkészítése. Reggelente átnézik a járműveket, pótolják a hiányzó eszközöket, gyakorlatokon, nyílt napokon vesznek részt. „Helyzettől függ, hogy éppen milyen feladatokat látunk el, de majdhogynem ugyanazt csináljuk, mint a mentős kollégáink” – fejtette ki Pál Annamária. Elmondása szerint rengeteg típusú bevetésen vett már részt. Tűzesettől kezdve, autóbaleseten át, agyvérzéses esetekig. Sajnos ezek során több halálesettel is találkozott. „Megtörtént az is, hogy a tűzoltókkal szálltunk ki a helyszínre, hiszen amikor az áldozatok nem reagálnak, szükséges betörni a lakás ajtaját, és ez elég gyakori eset”.

„Amikor szabadidőm engedi, az első dolgom, hogy megyek önkénteskedni”

Elmondása szerint a legtöbb szabadidejét önkénteskedéssel tölti, ez a prioritásai között az első helyen szerepel. Általában az önkéntesek beírják egy táblázatba, hogy mikor érnek rá, de sokszor megesik az is, hogy behívnak, főleg ha egy sűrű napról van szó.

Van egy pozitív és negatív része is a történetnek. „Két olyan bevetésen vettem részt, amikor nem sikerült megmenteni az áldozat életét. El sem tudtam képzelni, hogy hogyan reagálnék le egy ilyen helyzetet, de szerintem jól helytálltam, persze megérintett. Hiába küzdünk, nem minden eset zárul jól. A második halálesetnél a hozzátartozók is jelen voltak, nem egyszerű kezelni egy ilyeneseteket” – mesélte az önkéntes. Mégis a legnehezebb szituáció az, amikor egy ismerős életét kell megmenteni. Visszaemlékezett, többször előfordult, hogy borzalmas, szörnyű körülmények között találtak rá a segítségre szoruló betegre, ezt pedig nehéz feldolgozni.

„Minden bevetés megmaradt bennem, hiszen mindegyikből tanultam. Számomra is van néhány kiemelkedő eset. Akárhányszor elmegyek egy bizonyos helyszín előtt, mindig eszembe jut, hogy éppen milyen bevetésen vettem részt és hogyan kellett segíteni a betegnek”– a legnehezebb része az egésznek az, amikor nagyon rossz körülmények között élőkkel találkoznak.

Ugyanakkor sok pozitívumot hozott a fiatal lány életébe az önkéntesség. „Elképesztő érzés az, amikor egy nagyon rossz állapotban lévő beteg életét sikerül megmenteni.” Többször előfordult, hogy az emberek megköszönték a munkájukat, elmondása szerint ennél nincs felemelőbb érzés. „Egyik alkalommal egy kisgyerek jött oda hozzánk és megköszönte, hogy megmentettük az idős néni életét. Nagyon jó érzéssel tölt el, amikor tudom, hogy én is részese voltam annak, hogy valaki életben maradt” – tette hozzá Pál Annamária.

„A legfontosabb, hogy minél több életet meg tudjunk menteni”

Mindig is tudta, hogy életeket akar menteni, segíteni másokon, jót tenni a világért. Ugyanakkor át is adhatja a tudását, emellett vannak olyan személyek az életében, akiket arra ösztönzött, hogy próbálják ki, milyen csodálatos dolog SMURD-önkéntesnek lenni.

„Az egyik ismerősöm azt mondta, nekem a sürgősségin kell majd dolgoznom, mert az nekem való. Az adrenalin, hogy folyton úton legyek, hogy újabb és újabb bevetésen vegyek részt. Buli helyett inkább elmegyek mentőzni, mert ez a szenvedélyem” – emelte ki Pál Annamária, aki majd a tanulmányai elvégzése után mindenképp a szakmában maradna.

„Már nem tudok nélküle élni. Persze voltak olyan esetek, amikor elbizonytalanodtam, hogy jól végeztem-e a dolgom, vagy hibáztam-e, de végül rengeteg olyan visszajelzést kaptam, ami rádöbbentett, hogy ez az a hivatás, ami valóban nekem való.

Ugyanakkor a sikerhez szükséges egy jó csapat is, ahol egymás munkáját kiegészítve dolgozhatnak a szakemberek. „Hiába esik az eső, hiába van éjszaka és hiába vagyunk hullafáradtak. Ha menni kell, hát menni kell. Van, hogy többször is egymás után. Lehet este vagy reggel, rengeteg sürgősségi esethez avatkozunk be. Megtörténik az is, hogy 10–12-szer egy nap alatt. „Tudom, hogy egy remek csapattal dolgozom, nagyon összetartóak vagyunk, biztonságban érzem magam velük” – magyarázta.

„Szeretem, amit csinálok, nem maradhatok közömbös, ha valakinek segítségre van szüksége” – összegezte Pál Annamária.