Erre is van példa: egyre jobbak az életkörülmények Nagyenyed romanegyedében
Kihelyezett játszótérrel, rajzfelszerelésekkel, édességgel kedveskedtek augusztus 26-án a periférián élő, főként roma származású gyerekeknek. A helyi szeretetszolgálat elnöke szerint javulóban vannak az életkörülmények a környéken.
A Maros parti kisváros peremén, a hivatalosan Határ (Hotar), a helyiek által csak Bufaként emlegetett negyedben szervezett kedden egésznapos foglalkozásokat a gyerekek számára a Nagyenyedi Máltai Szeretetszolgálat.
Az akció partnerségben zajlott a helyi önkormányzattal, amelyikkel a szeretetszolgálat gyakran együttműködik különböző projektekben. Ezúttal az önkormányzat szociális részlege biztosította a helyszínt, az alkalmazottak sátrakat és asztalokat vittek a helyszínre és besegítettek a tevékenységekbe.
Kulcsszerepet vállalt az alpolgármester tanácsosa, Tamási Ildikó, aki jó ismerője az ottani helyzetnek és aki máltais tag is. Az országos szeretetszolgálattól kölcsönkérték a játszó ugrálót, csúszdát, felfújható gumivárat. Ezenkívül színes ceruzát, rajzkészleteket meg minden szükséges kelléket vásároltak ahhoz, hogy a gyerekek örüljenek, jól érezzék magukat és hasznosan tevékenykedjenek.
„Megpróbáltuk ilyen formában szórakoztatni az ottani gyerekeket, ami nem mindennapos számukra. Úgy gondoltuk, hogy mielőtt a tanév megkezdődne, legyen egy ilyen nap, amikor – ha nem is felkészítőt tartunk –, de egy kicsit hangulatba hozhatjuk a gyerekeket, emlékeztetjük őket a sulikezdésre, ugyanakkor örömöt szerzünk nekik. A szeretetszolgálat édességgel is kedveskedni akart nekik és boldoggá akartuk tenni őket, hiszen ők is a város gyerekei, ők is megérdemlik azt, hogy legyen egy felhőtlen napjuk” – nyilatkozta a Maszolnak Lőrincz Helga, a Nagyenyedi Máltai Szeretetszolgálat elnöke, akitől azt is megtudtuk: a kezdeményezésre már volt egy korábbi példa, akkor is eljött a játszóvár és akkor is óriási nagy örömmel fogadták azt a gyerekek és a szüleik egyaránt.
A kezdeményezés ezúttal is elérte célját. Amint az ilyen negyedekben lenni szokott, a hír futótűzként terjedt szájról-szájra az emberek között. Érdekes volt látni, amint reggel, a máltais játszóbusz láttán, minden házból előbújtak a gyermekek, egyesek pizsamában, papucsban, mások már felöltözve és szaladtak is vissza, hangos kiáltással hívták barátaikat is, majd együtt játszadoztak vidáman.
A Nagyenyedi Máltai Szeretetszolgálat elnökét az úgynevezett Határ negyedben levő körülményekről is kérdeztük. Lőrincz Helga szerint – a közhiedelemmel ellentétben – nem feltétlenül ez a város legkevésbé biztonságos negyede. Itt eredetileg egy romanegyed volt, ahová az önkormányzat néhány évvel ezelőtt egy kisebb lakóháznegyedet épített, ahol az államosított házakból kilakoltatott személyek kaphattak lakást. Itt mindenféle nemzetiségűek laknak, de elsősorban romák.
„Nagyon érdekes látni azt, hogy egyre inkább megpróbálnak vigyázni a házaikra és ezek környezetére. Ez egy elég jó eredmény, sok munka van benne. Az önkormányzattal többször kint jártunk a helyszínen, a helyi rendőrség, a szociális osztály, és a negyed kezd egyre rendezettebb lenni. Ma, amikor már jöttünk volna el, az egyik háznál három ember állingált, szóba elegyedtünk velük, megdicsértük őket, hogy rendben tartják a házat, ők pedig nagyon büszkék voltak rá. Az egyik fiatal roma férfi boldogan hívott, hogy nézzük be, mutassa meg, hogy milyen szép rend van bent is és feleségestől nagyon büszkék voltak erre. Azt tanácsoltuk nekik, hogy próbáljanak közösségben gondolkodni, és együtt létrehozni egy olyan környezetet, amelyben a gyermekeik megfelelő körülmények között nőhetnek fel. Jó érzés volt látni, hogy nyitottak erre és tesznek is valamit érte” – mondta Lőrincz Helga.
A Határ negyedben lakók mai attitűdje mindenképp hatalmas fejlődés ahhoz képest, hogy a legelején arra is volt példa, hogy eladták az új felszereléseket, bútordarabokat, csapokat, mosdókagylókat.
„Alkalomadtán szerintem ez most is előfordul, de saját magukhoz képest sokat fejlődtek. Ha mi nekik civilizált körülményeket biztosítunk, akkor van esély a fejlődésre. Egy lakás, az a minimum egy családnak ahhoz, hogy normális körülmények között tudjon élni és attól, hogy most számukra adottak a feltételek, sokkal többet lehet tőlük el is várni, de kapni is. Ez az igazság” – vonta le a következtetést Lőrincz Helga.
CSAK SAJÁT