A jövő évi költségvetés elfogadásáig maradhat a koalíció, mert addig mindkét kormánypárt úgy számol, hogy egy szakítással többet veszít, mint amennyit nyer - véli Pászkán Zsolt politikai elemző. Szerinte az egyetlen dolog, ami egyben tartja még a koalíciót, az a pénz, illetve az ehhez való hozzáférési lehetőség elvesztésétől való félelem. 

A kormánykoalíción belüli feszültséggel kapcsolatban Pászkán Zsolt, a budapesti Magyar Külügyi Intézet Románia-szakértője azt mondta, a pártok most már a 2024-es választási „szuperévre” játszanak, amikor május végétől kezdve fél év alatt zajlik majd le minden lehetséges választás, legalább négy kampányfordulóval. „Ez, valamint a legutóbbi parlamenti választást elbukó Nemzeti Liberális Párt (PNL), Klaus Johannis elnök pártjának vergődése a hatalomban maradásért határozta meg eddig is a kormányzás formáját és minőségét. A jelenlegi cirkusz, és ebbe beleértem a hirtelen túlmozgásossá vált Marcel Ciolacu kormányfő turnéját a különféle hírtelevíziók stúdióiban, inkább szól a pártok kampányokra való készüléséről, mint a cirkusz látszólagos tárgyáról, a költségvetési és EU-s pénzekkel kapcsolatos nehézségekről” - fogalmazott az elemző.

Gumicsonttá változtatott reform  

Pászkán Zsolt szerint miközben úgy tűnik, hogy Marcel Ciolacu a rengeteget emlegetett reformot próbálgatja olyan gumicsonttá változtatni, mellyel a Szociáldemokrata Párt (PSD) nekivághat majd a jövő évnek. „A kisebbik koalíciós pártnak, a PNL-nek egyszerre kell ezt a maga hasznára fordítania - egyelőre nem lévén más eurokonform kampánytémájuk - ugyanakkor a párton belüli hatalmi harcokat is kezelnie anélkül, hogy azok még nagyobb lyukat üssenek a párt amúgy is meglehetősen rozoga lélekvesztőjén” - mondta a nagybányai származású szakértő. Szerinte az egyetlen dolog, ami nemcsak egyben tartja még a koalíciót, hanem éppenséggel ez volt a létrehozója is, az a pénz, illetve a hozzáférési lehetőség elvesztésétől való félelem. 

„Így továbbra is az a valószínűbb, hogy legalább a költségvetés elfogadásáig egyben marad a koalíció, mert addig mindkét kormánypárt úgy számol, hogy egy szakítással többet veszít, mint amennyit nyerhetne. Ezért úgy a PSD, mint ahogy a PNL is megpróbálja a legtöbb bőrt lenyúzni az amúgy egyelőre még valójában csak a mesében létező rókáról. A PSD igyekszik magát az ország utolsó esélyének, a szocialista méltányosságnak beállított reformok egyedüli igazi képviselőjeként elfogadtatni, mely, íme, a párt elnöke, Ciolacu személyében még a legfőbb áldozatra (a lemondásra) is képes ennek érvényesítéséért, míg a PNL a középosztályt és a magánszektort védelmező keresztes lovagként festi le magát, mely ellenáll a retorikájában lassan-lassan újra vörös pestisként emlegetett PSD gazdaságot megfojtó kezdeményezéseinek” - vázolta a helyzetet a politikai elemző. 

Brüsszelnek is üzent Ciolacu?

Megjegyezte: mindezt tovább bonyolítja, hogy a nemzetközi porondon a szolgalelkűség etalonjának számító román politikusoknak sikerült magukat és elsősorban az országot olyan helyzetbe lavírozniuk (az Európai Bizottsággal szembeni felelőtlen és nehezen teljesíthető vállalások a pandémia utáni helyreállítási csomag, a PNRR esetében, a költségvetési tervezések és végrehajtások krónikusan pancser lebonyolítása stb.), hogy szinte egymást kizáró viszony jött létre a külső és a belső erőforrások között. Mint fogalmazott, nem lehet kizárni, hogy Marcel Ciolacu kormányfő a lemondással való fenyegetőzéssel nem elsősorban a PNL-nek akart üzenni, hanem az Európai Bizottság képviselőinek is, hátha egy politikai, gazdasági és társadalmi válság meglebegtetésére az egyik legsimulékonyabbnak tekintett tagállamban az eurokrácia engedékenyebbé válik a kötelezettségek számonkérésében. „Ráadásul a kormánypártok és a teljes jelentéktelenségbe süllyedés elkerülésére már csak néhány hónappal rendelkező Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) rettegve figyelik a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) támogatottságának alakulását, ami szintén tovább bonyolítja a rendszerpártok taktikázását” - mondta az elemző.

Kérdésünkre, miszerint milyen politikai árat fizethet a két koalíciós párt a tervezett  megszorítások miatt, Pászkán Zsolt arra hívta fel a figyelmet, hogy a vita egyelőre a vitáról szól, csak találgatások és állítólagos kiszivárogtatások vannak az úgynevezett reformról, így azt sem lehet tudni, hogy „valóban rókáról van szó, vagy csak egy nyeszlett hörcsögről”. „Persze, a mindig is erősen bulváros román közéletben a politikát egyfajta ritmikus gimnasztikai gyakorlatként szemlélő közvélemény szívesen osztogat pontozásokat a művészi élményre a többé-kevésbé irányított közvélemény-kutatásokban, de ezekből gyakran vagy nem lesz voks, vagy nem úgy alakul, ahogy azt mérők és a pártok remélik (lásd az USR és az AUR teljesítményének alakulását a legutóbbi választásokon)” - fogalmazott.

A kormányfő és a PSD-s erőközpontok

Marcel Ciolacu miniszterelnöki teljesítményére, illetve a politikai jövőjére vonatkozó kérdésünkre a Magyar Külügyi Intézet munkatársa arra emlékeztetett, hogy „a PSD-n belüli politikai réseken keresztüli átszivárgásban tapasztalatot és rutint szerző Ciolacu nem a személyes teljesítményének, hanem a szerencsés csillagállásnak és annak köszönheti a tisztségét, hogy Románia jelenlegi helyzetében a PSD-n belül nem sok még szóba jöhető jelöltnek fűlött a foga a miniszterelnöki tisztséghez”.

„Ezért neki most egy meglehetősen bonyolult politikai helyzetben kellene hátországot építenie, ami a PSD-n belül nála sokkal karizmatikusabb vezetőknek sem sikerült tartósan. Már csak ezért is hiteltelen a mostani lemondással való fenyegetőzése” - mondta az elemző. Szerinte Ciolacu teljesítményének megítéléséhez rendkívül kevés az elmúlt néhány hónap, melynek nagy részét elvitte a tanárok sztrájkja és a politikai „uborkaszezon”. „Ami a jövőjét illeti, az továbbra is attól függ, hogy mennyire tudja kormányzati források és tisztségek biztosításával kordában tartani a párton belüli erőközpontokat. Márpedig jelenleg éppen ez e két elem kerülhet veszélybe” - fogalmazott Pászkán Zsolt.