Dégi László Csaba az országos rákellenes tervről: „a szándékok nem rosszak, a szavak üresek, a számok hiányoznak”
Október 19-én jóváhagyta a képviselőház az országos rákellenes tervet. A következő hét évre vonatkozó dokumentum a rákos megbetegedések megelőzésére, illetve leküzdésére irányuló intézkedések alapjául szolgál. A rákellenes terv azonban számos kérdést felvet a daganatos betegségekkel foglalkozó szakemberekben, és kérdés, hogy ez valóban segít-e az érintetteknek és a hozzátartozóknak. Dégi László Csaba egyetemi docenssel, a Nemzetközi Pszichoonkológiai Társaság és az Európai Rákszervezet igazgatójával beszélgettünk egyebek mellett a rákellenes terv célkitűzéseiről és hiányosságairól.
A szakember elmagyarázta, a jóváhagyott dokumentumban kevésbé átlátható, hogy melyek a kulcsfontosságú cselekvési területek. Az európai rákellenes dokumentum kimondja, hogy négy nagy területre kell koncentrálni: a megelőzésre, a daganatos betegségek korai felismerésére, a diagnózis kezelésére, illetve az életminőség és a túlélési esélyek javítására. „Az európai dokumentumban ugyanakkora hangsúlyt fektetnek a négy területre, viszont ez nem mondható el a romániai tervről. Elsősorban meg kell említeni, hogy a Bukarestben elfogadott dokumentumot orvosok dolgozták ki, csupán egyetlen pszichoonkológus vett részt a munkában. A kulcsszavak ugyan megtalálhatók a tervben, de nem kezelik azonos fontosságú témaként az életminőség és a túlélési esélyek javítását” – tette hozzá Dégi László Csaba.
Egy másik probléma az, hogy nem tudjuk, anyagi szempontból életképes-e a terv. A dokumentumban sehol nem említik, hogy pontosan mennyit költenek a finanszírozásra. „Figyeltem a politikusok nyilatkozatait, elképzeléseik szerint a rákellenes terv finanszírozását összekötik az egészségügyi minisztérium és az országos egészségbiztosító pénztár által évente jóváhagyott összeggel, tehát az egészségügyi programok megvalósítására jóváhagyott keretösszeg legalább 20 százalékát fogja kitenni a rákellenes program" - magyarázta a szakértő.
Hozzátette, „igazán beindította a vészvillogót, amikor ugyanebben a nyilatkozatban azt olvastam, hogy a pénzügyminisztérium és az egészségügyi tárca egyfajta innovációs alapot hoz létre, amiből finanszírozzák a programot. Ha nincs költségvetés, akkor a terv működőképessége erősen kérdéses. Jó lett volna konkrétan tisztázni, hogy mennyi pénzt szánnak a megvalósításra”.
A tervezet egyik kezdeményezője, Nicoleta Pauliuc törvényhozó nyilatkozatában úgy fogalmazott: úgy tűnik, sikerült megoldást találni arra, hogy 2023-tól „bizonyos”, a betegek számára nagyon szükséges alapprogramokat finanszírozhassuk. Dégi László Csaba kiemelte, bár január elsején elindul a terv, még semmi nem biztos, miközben évente több mint 100 ezer új daganatos megbetegedést diagnosztizálnak az országban, és körülbelül 60 ezer ember életét nem sikerül megmenteni.
Romániában nem beszélhetünk pszichoonkológiai hálózatról
A dokumentumban kulcsszavak szintjén mindent megtalálunk, amit az európai rákellenes tervben is. Elméletben igazodik az európai irányelvekhez és azokhoz a stratégiákhoz, amelyek jó példaként előttünk állnak, ugyanakkor ha beleássuk magunkat a szöveg tanulmányozásába, csakhamar kiderül, hogy a beteg lelki és társas jóllétével nem sokat foglalkoztak. Ráadásul az sem derül ki, hogyan hozzák létre az országos pszichoonkológiai hálózatot. A rákellenes tervben mégis szerepel, hogy január elsejétől a romániai, illetve az EU-s tagállamokban élő betegeknek hozzáférésük lesz mind az orvosi, mind a pszichológiai és szociális kezeléshez.
„Az országunkban nem is létezik pszichoonkológusi szakma. Felmerül a kérdés, hogy a törvény életbe lépésétől kezdve mégis hová küldik el a daganatos betegeket, ha pszichológiai támogatást szeretnének kérni, hiszen erre nincs hálózat. Kevés olyan szakember van az országban, akinek tapasztalta van a rákos betegséggel küzdők segítésében, akinek pedig van, az leterhelt. Ennél még rosszabb a helyzet a szociális szolgáltatások terén. A dokumentum csak annyit ír, hogy szociális jogokat és juttatásokat biztosítanak majd a betegeknek” – hangsúlyozta Dégi László Csaba.
Hozzáfűzte, Kolozsváron is hatalmas probléma ez, hiszen több ezer magyar beteg van, az onkológiai intézet felnőtt részlegén pedig csak egy román pszichológus dolgozik, pedig a városban az onkológiai ellátás jobb minőségű az ország többi részében találhatókhoz viszonyítva. „Nincs szakma, sem hálózat”, nyomatékosította.
Igazán szép szándék az, hogy elérhetővé tegyék a lelki és szociális segítségnyújtást, de ameddig nincs megfelelő háttér a rendszer működéséhez, addig veszélyes dolog a szavakkal dobálózni – véli Dégi László Csaba. „Olyat ígérünk a betegeknek, ami nem megvalósítható. Nem lehet a reménnyel játszani. Ráadásul nem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt években folyamatosan nőtt a daganatos megbetegedések száma és valószínűleg folyamatosan nőni fog. Feltehetően 850 ezer daganatos betegnek lesz szüksége segítségre”, magyarázta.
Nem határozták meg konkrét számokban a kitűzött célokat
A franciaországi és európai rákellenes tervben is meghatározták, hogy mit szeretnének elérni. A diagnózis és a kezelés kapcsán az európai dokumentumban szerepel, hogy 2023-ra a jogosult betegek 90 százalékának hozzáférést kell biztosítani az átfogó onkológiai központokhoz. Ez azt jelenti, hogy a beteg csomagban megkapja az orvosi, pszichológiai és társas ellátást, valamint a túléléshez való segítséget, beleértve a munkahelyre való visszatéréshez is. Ilyen célkitűzések a romániai dokumentumban nem szerepelnek.
Dégi László Csaba szerint emellett baj van a rákregiszter kialakításával is. „Azért nincsenek konkrét számok megjelölve, mert nincs egy nyilvántartási rendszerünk. A daganatos betegségek kapcsán tulajdonképpen az onkológiai program dossziészámaiból becsülhetők meg a megbetegedésre és a mortalitásra vonatkozó számok is. A becslésekre alapozva azonban megjelölhették volna a dokumentum összeállítói, hogy számok szintjén milyen eredményt szeretnének elérni” – magyarázta a pszichoonkológus.
Kevés pénzt költenek a megelőzésre
Az Európai Unió országai közül Romániában a legmagasabb a megelőzhető rákbetegségekben elhunytak aránya. 2019-ben összesen 100 milliárd eurót költöttek onkológiai kezelésre, és ennek csupán három százalékát szánták megelőzésre. „A prevenció a kulcsszó, nagyon sokan úgy gondolják, hogy a megelőzésben van a megoldás, mégsem adnak erre pénzt. Elsősorban korcsoportok szerinti megelőzési stratégiákat kéne alkalmazni”, emelte ki.
Dégi László Csaba ismertette, a 2021-es adatok szerint Romániában a lakosság 30 százaléka dohányzik, az európai átlag 23 százalék. Az elmúlt években azonban nőtt a dohányosok száma. Románia az egyetlen ország az Unióból, ahol 2017-hez képest két százalékkal nőtt a dohányzók aránya. „Az országos rákellenes tervben mégsem írták le, hogy pontosan hány százalékra szeretnék csökkenteni a dohányzók számát 2030-ig. Akkor lenne számonkérhető ez a terv, ha számokban is meghatároznák a célkitűzéseket” – magyarázta.
A dokumentumban leírják ugyan, hogy hány gyereket tájékoztattak a káros szokás hatásairól, és hogy hány televíziós szereplés, televíziós reklám szólt a megelőzésről. „A most felnövő generáció már rég nem néz televíziót. A fiatalok az internet, az Instagram, a TikTok világában élnek, emiatt életkori sajátosságokhoz kellene igazítani a prevenciót” – hívta fel a figyelmet a szakember.
Sokszor hetekig kell várni a diagnózisra
Problémás a diagnosztizálás is. Ha valakiben felmerül a rákgyanú, akkor elkezdődik a nagyon hosszú úgynevezett onkoturizmus. Sokszor hetekig kell várnia a betegnek, amíg megerősítik a diagnózist, és ez rendkívül nehéz időszak minden érintettnek” – mutatott rá az onkopszichológus.
Az európai rákellenes tervben a vállalások között szerepel, hogy minden 2,5 millió emberre átfogó kezelést nyújtó onkológiai központot hoznak létre. Lakosságarányosan Romániában hat ilyen központra lenne szükség, most csak négy van. Ennek része az is, hogy csak szórványosan elérhető az ingyenes pszichoterápiás kezelés, magyar nyelven beszélő szakembert találni pedig még nehezebb.
A magánklinikák szolgáltatásainak is megvannak a hátrányai, azonban a betegek többsége előbb-utóbb elmegy magánonkológiákra. Ezek előnye, hogy úgy működnek, mint az oncoteamek: a szolgáltatási csomagban benne van a pszichológussal és a szociális munkással folytatott konzultáció is. „Ott, ahol kevés pszichológus van az állami onkológián, várólisták vannak. Viszont a magánellátásra jellemző, hogy felkínálják a lehetőséget annak, aki náluk kezelteti magát. Azt gondolom, hogy az országos rákellenes terv következményeképpen pár év múlva megjelenik az innovációs terv is, ezért várható, hogy a magánonkológiák egyre inkább szélesítik a szolgáltatási körüket” – jegyezte meg.
Dégi László Csaba kiemelte Nicoleta Pauliuc törvényhozó nyilatkozatát is, mely szerint a 2022-es év a daganatos betegek számára a reménység éve volt. „Én azt mondom, ha ez így marad, ahogyan feketén-fehéren áll a papíron, akkor a 2023-as év a csalódás éve lesz”. A pszichoonkológus szerint nem kell nagy dolgokat kitalálni, csak meghallgatni a betegeket, foglalkozni velük és segíteni őket. „A szándékok nem rosszak, a szavak üresek, a számok hiányoznak” – zárta a beszélgetést.
CSAK SAJÁT
.jpg)
