Tudatosan készült az érettségire, hiszen álma megvalósítása volt a tét annak a lánynak, aki a magyar tagozatokon tanulók között – Maros megyében – a legjobb eredményt érte el a 2025-ös érettségi vizsgán. Az óvások előtti adatok szerint a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum társadalomtudomány szakán végzett Moldovan Aurora-Timea 9,85-ös átlagával Maros megye legsikeresebb érettségizője lett. A vizsgákról, felkészülésről, céljairól és a nehéz pillanatokról kérdeztük. 

– Számítottál rá, hogy ilyen jól sikerül az érettségi?

– Őszintén, annyira nem. Nagyon sokat készültem, de ettől még váratlanul ért.

– Az előző évfolyamokhoz képest az idén érettségizők teljesen más tételt kaptak románból. Egyszerűbb vagy nehezebb volt így?

– Én úgy érzem, könnyebb volt, mert mi már hatodik osztály óta megszoktuk, hogy teljesen más rendszerben tanulunk, és szerintem a románon nagyon sokat könnyítettek, és úgy gondolom, hogy ez előnyére vált minden diáknak.

– Melyik tantárgy okozta a legnagyobb nehézséget?

– Talán a történelem vagy a magyar, ami nehézséget okozott, de leginkább azért, mert nagyon-nagyon sok volt a tananyag.

– Hogyan készültél ezekre a vizsgákra? Milyen módszer segített?

– Magántanárhoz csak románból jártam, de ami nagyon jó módszerem volt, az az, hogy nem hagytam mindent az utolsó pillanatra. Már év eleje óta tudatosan készültem az érettségire, tehát fokozatosan, hétről hétre minden egyes leckét megtanultam, és a végén tényleg nem volt – úgy érzem – sok dolgom, az utolsó két hétben nem kellett annyit kínlódni.

– Mi volt a motivációd azon túl, hogy átmenj a vizsgán?

– Tizedik osztályban eldöntöttem, hogy mi szeretnék lenni, és ez egy olyan cél, amiért nagyon-nagyon sokat küzdök, de ez motivál is, és segít abban, hogy minden nap akarjak tenni érte.

– Megkérdezhetem, hogy mi az álmod?

Pszichológus szeretnék lenni.

– Minek/kinek a hatására döntötted el, hogy erre a pályára szeretnél lépni?

– 10. osztályban fogalmazódott meg bennem igazán, akkor kezdtem el tanulni a pszichológiát mint tantárgyat. Azóta aktívan olvasok olyan könyveket, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a pszichológiához. Úgy gondolom, érzékem is van hozzá, sok barátom fordul hozzám tanácsért. Szeretem meghallgatni az embereket, éreztetni velük, hogy meg vannak értve.

– Ki segített neked a legtöbbet ebben a nehéz időszakban?

– A családom és a szüleim nagyon-nagyon sok támogatást nyújtottak, és mindig, mikor – nem tudom – hisztis voltam itthon, vagy nyűgösebb, akkor nagyon kedvesek voltak, és ugye a magánóráimat is fizették, szóval nagyon sokat segítettek.

– A barátaid mennyire voltak megértőek? Ha esetleg hívtak téged valahova ki, és mondtad, hogy most nem, mert tanulnod kell.

– Nagyon megértőek voltak mindig. Főleg a legjobb barátnőm – vele nagyon sokat találkozom –, mondta is, hogy támogat, az utolsó egy héten alig beszéltünk, csak egy pár üzenetet váltottunk. Az osztálytársaimmal nagyon sokat jártam ki ebben az időszakban, tanultunk együtt, és átbeszéltük a leckéket, szóval az is segített.

– Volt olyan pillanat, amikor érezted, hogy megfutamodsz?

– Igen, nagyon-nagyon sokszor. Olyankor általában ki is hagytam egy-egy napot az iskolából. Amikor tényleg úgy éreztem, hogy újra kell töltődnöm, hagytam az egészet, és nem tanultam. Sorozatoztam, és csak a paplan alatt voltam.

– Egyébként a ti iskolátokban az már egy bevett rendszer, hogy a 12. osztályosoknak csak azokon az órákon kell jelen lenniük, amiből érettségiznek. Ez segít?

– Igen, szerintem sokat segített. Főleg azért, mert ballagás után azonnal belecsöppentünk az érettségibe, és akkor szükséges volt az a pár nap, hogy legyen időnk a tanulás mellett pihenni is.

– Ez az egész év nagyjából az érettségiről szólt. Más-más periódusban voltak vizsgák, felmérések. Nem megterhelő ez?

– Elég megterhelő volt. Sok volt ez az év, tényleg, de szerintem túl lehet rajta jutni.

– Melyik egyetemre jelentkezel?

– A Babeș–Bolyai Tudományegyetem a cél Kolozsváron, azon belül pedig a pszichológia szak. B-tervem még nincsen.

– Eszedbe jutott esetleg az, hogy külföldön tanulj tovább?

– Igen, gondolkodtam rajta, de szerintem ez most egy olyan álom, ami nem elérhető – leginkább pénzügyileg –, és nem is akarom megterhelni a családomat sem, magamat sem. Szóval marad Románia, Kolozsvár.

– Mit tanácsolnál egy 11. osztályos diáknak? Szerinted mi a siker kulcsa?

– Én a siker kulcsát mindig abban láttam, hogy meg kell találni az egyensúlyt a magánélet és a tanulás között. Ez az egyensúly nálam sincs sokszor meg, szóval annyira én sem tudom, mi a siker kulcsa, de én ebben látom a kiteljesedést.

– Mit csináltál először, amikor megtudtad az eredményt?

– Éppen fogat mostam, amikor írt az osztálytársam a csoportban, hogy megvannak az eredmények, közben zenét hallgattam. Kiszaladtam a konyhába, és amikor láttam az eredményeimet, még a zenét is lehalkítottam hirtelen. Azonnal kiszaladtam az udvarra a szüleimhez, hogy elmondjam nekik: 9,85 lett az érettségi vizsgám átlaga.

– Melyik tantárgyból lett a legmagasabb jegyed?

– Magyarból: 9,95.

– Ettől tartottál ...

– Igen. Ebből számítottam a legkisebbre is. Úgy éreztem, hogy 9,10 és 8,70 között lesz a jegyem. Nem tudom, meglepett nagyon.

– Hogyan ünnepeltétek az eredményeket?

– Aznap este volt a bankettünk, nagyon jól szórakoztunk, felszabadultnak éreztük magunkat.

– Milyen terveid vannak a nyárra?

– Tervben van egy olaszországi kirándulás a testvéremmel és az unokatestvéremmel, és nagyon-nagyon sokat szeretnék olvasni. Rengeteg elolvasásra váró könyv felgyűlt, mert nem volt időm. Ezt be szeretném pótolni.

– Mit mondanál el magadról?

– Csendes ember vagyok, hobbim az olvasás, sorozatnézés, csak a nagyon közeli barátaimmal vagyok igazán felszabadult. Pókai származású vagyok – ez egy nagyon kis falu, Marossárpatak községhez tartozik. Az 5–8. osztályt a marossárpataki Adorjáni Károly Általános Iskolában végeztem el, a középiskolai tanulmányaimat pedig a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban.