Hosszú, fáradalmakkal teli felkészülés után kezdhetik meg a vizsgákat az érettségizők. Sokévnyi tapasztalattal rendelkező pedagógust, jelenlegi végzőst és Háromszék tavalyi legeredményesebb diákját is megkérdeztük arról, szerintük hogyan lehet a legtöbbet kihozni tesztekből, és valójában mennyire van meghatározó szerepük a jövő szempontjából.

Szabó Adrienn tavaly 9,76-os átlaggal lett Háromszék legjobb érettségizője. Útja a Sepsiszentgyörgyi Református Kollégium padjából a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára vezetett. Közel egy év elteltével többek között arról is beszélt nekünk, mit ajánlana a közeljövőben érettségizőknek, és mi alapján döntötte el, milyen irányba szeretne tovább menni.

Édesanyja már első osztálytól megtanította neki, hogy jobb mindig előre készülni, ezért az érettségi esetében sem volt olyan konkrét pont, amikortól kezdve tudatosította, hogy erre fog koncentrálni, a felkészülés nála inkább egy nagyon hosszú folyamat része volt.

„Mentálisan azért nehéz ez a folyamat, mert tizenkettedik előtt is gyakran hallani lehet a tanároktól, hogy ez az anyag kell majd érettségire, ezért már korán elkezd lebegni a szemünk előtt. Nehezítést jelentett az is, hogy időközben a tanterv és az érettségi tételek is változtak, a tavalyi évfolyamból szerintem mindannyian vakon tapogatóztunk egy ideig, mert kevés információt kaptunk” – tért ki az egyik legnagyobb stresszfaktorra, hozzátéve, hogy ő személyesen nem izgult nagyon a megpróbáltatás előtt.

Havonta változó tervek

Ami az egyetemmel kapcsolatos elképzeléseit illeti, volt olyan időszak, amikor havonta változtatta terveit, mert sok képzésnek utánanézett. A tizenkettedik osztály vége felé kezdett egyre inkább tudatosulni benne, hogy a bölcsészkar fedi le azt a három területet, amely őt a legjobban érdekli. Ezek a filmipar, a színház és az irodalom. Végül határozott döntést hozott, máshová nem is adta be jelentkezését.

„Nagyon hasznos volt, hogy a romántanárnőnkkel és az oszinkkal is több felmérést végeztünk arról, hogy milyen tanulási típus illik hozzánk. Próbáltuk körbejárni a témát, bennem például tudatosult, hogy auditív típusként nagyon sokat megjegyzek a tananyagból, ha figyelmesen meghallgatom” – árulta el saját módszereivel kapcsolatban a háromszéki lány. A jelenleg és a jövőben érettségiző diákoknak azt tanácsolná, kezdjék el időben a felkészülést, fogadják meg a tanárok tanácsát, és bízzanak a saját képességeikben.

Szabó Adrienn úgy érzi, a mostani középiskolás generációt nagyon gyakran ijesztgetik a nehéz érvényesülés és a szakmák megszűnésének veszélyével. Ő korábban a színházi rendezésről mondott le azért, mert azt mondták neki, nőként kevés esélye lesz boldogulni a jövőben. Sokak szerint az orvosi, a jogi és a mérnöki szakma számít biztosnak. Ezzel kapcsolatban úgy gondolja, hogy senki sem tudja elképzelni, milyen szakirányok lesznek a jövőben, emiatt mindenkiben megvan ez a bizonytalanság.

Kifejezetten szomorú dolognak tartja, hogy sok esetben a diákok öntudata nem engedi meg a kockáztatást, és nem mernek arra az útra lépni, amelyről korábban álmodtak. Saját választását azért tartja biztonságosnak, mert ez lefedi azokat a területeket, amelyek iránt érdeklődik.

A fáradtság könnyen megjelenhet

A sepsiszentgyörgyi Vas Tekla a teljes eddigi évét az érettségire áldozta, igyekezett magából a legtöbbet kihozni már a próbavizsgákon. Miután az elsőn sikerült megnyugtató eredményeket elérnie, a rá nehezedő nyomás is enyhülni látszott, a másodikon viszont a számára legnehezebbnek számító matekből két jeggyel kisebbet írt, mint az elsőn, ez pedig ijesztőnek tűnt számára.

„Mivel nekem az egyetemi felvételire ötven százalékot számít az érettségi eredményem, a legjobb lenne kilences feletti átlagot elérni, de 8.80 az alsó határ. Az alá nem szeretnék menni, de egyik tantárgyból sincs konkrét jegy, amit el szeretnék érni, csak ez az átlag jöjjön ki, az a fontos” – tért ki céljaira az érettségi előtt álló diák, aki jövőjét Kolozsváron, a BBTE jogi karán képzeli el.

Mivel a tanév végén a ballagással is foglalkoznia kell, úgy érzi, még nem ütött be nála az az érettségi előtti stressz, amelynek a megjelenésére sokan számítanak, de tudat alatt már él benne a gondolat, hogy hamarosan az az időszak is eljön.

Hétköznaponként matekkel és románnal, hétvégenként magyarral és biológiával is foglalkozott. Úgy érzi, a fáradtság befolyásoló tényező tud lenni néha, mert délutánonként sokszor már több tanulásra nem marad energiája.

„Voltak karriernapok az iskolában, és többször egyetemet is látogattunk. Ezek sokak esetében nagyban hozzájárultak a pályaválasztáshoz, de én már nyolcadik óta tudtam, hogy jogra szeretnék menni, ezért a többi lehetőségre már nem is igazán figyeltem” – tette hozzá Vas Tekla.

Önmagát olyan típusnak tartja, aki az utolsó percben elkezd azon izgulni, mi van akkor, ha nem jön össze, amit nagyon szeretne elérni. Úgy érzi, ez az év mentálisan és egészségileg is megviselte, most már igazán várja, hogy ennek a folyamatnak a végére jusson, és túl lehessen a teszteken.

„Jelentősen könnyebbek a tételek a néhány évvel ezelőtti érettségikhez képest. A román most már eléggé banális szintre van téve. A magyartól kicsit tartok, ott eléggé kiszámíthatatlan a vers, a harmadik tételre pedig nagyon jól fel kell készülni. A minisztérium által kiállított tételeket matekből szinte mind megoldottam, azok nem voltak olyan nehezek, csak sokat kell belőlük gyakorolni. Nem tartok különösen a biosztól sem, ott könnyen megközelíthető feladatok vannak” – összegezte a tételekkel kapcsolatos elvárásait.

Későn tudatosítják a tétet?

A nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum matek–infós tanára hosszú ideje készít fel diákokat a megpróbáltatásra. Szerinte általános következtetéseket nehéz levonni a diákok érettségihez való hozzáállásáról, viszont személyes tapasztalatai alapján úgy látja, néhány végzős kivételével a többiek általában fél évvel a vizsgák előtt tudatosítják magukban, hogy érettségizni kell, ezért válik számukra megterhelővé.

Úgy véli, többségükre az jellemző, hogy a hétköznapokban is egy-két nappal a felmérők előtt készülnek fel a tesztekre. Ez nem maradandó, hanem hirtelen jött tudás, az érettségihez pedig négyéves átfogó tudás kellene, amit így nincs honnan meríteni.

„Matekből általában olyan érettségi feladatokat kapnak, aminél a suliban sokkal nehezebbeket csinálnak, a tétel pedig nem bonyolult. Ha viszont nincs meg a képlet, vagy valami nem ugrik be a feladatnál számukra, akkor megoldhatatlan. Ahhoz, hogy ez a tudás meglegyen, a négy évnek másképp kellene eltelnie. Sokaknál azt látom problémának, hogy nem oldják meg napi szinten a házi feladatokat. Ez olyan, mintha egy sportoló edzés nélkül akarna versenyen indulni” – hívta fel a figyelmet a felkészülés egyik leggyakoribb problémájára.

A tételek összeállításával kapcsolatban elmondta, szerinte az lenne az ideális, ha a diákok általános tudása lenne a mérce, és egy átlagos tudással rendelkező érettségiző is nyugodtan meg tudna írni egy nyolcas-kilences jegyet. Azt viszont pozitívumnak tartja, hogy az évek során könnyen ki lehetett tapasztalni, hogy melyik tételnél milyen típusú feladatra számíthatnak, ez a felkészülést is jelentősen megkönnyíti.

„Vannak olyan feladattípusok, amelyekről tudjuk, hogy lesznek. Ha valaki tanácsot kér tőlem, elmondom neki, ezeket jól gyakorolja be, akkor a 6-os, 7-es jegy elérése szinte biztos lesz. Azonfelül nagyobb eredményt is el lehet érni ezek ismeretében, attól függően, hogy mennyi munkát fektetnek bele” – részletezte a pedagógus.

Vad Zoltán úgy érzi, a félévi dolgozatok megszüntetése rosszul jött a diákoknak, mert így kevesebb lehetőségük van megtapasztalni, milyen egy éles vizsgaszituáció. A próbaérettségiket ezzel ellentétben nagyon hasznosnak tartja, mert a diákok ráébredhetnek arra, mit tudnak, és mit nem.

Az elmúlt években azt érzékelte, a próbán általában nehezebb tételeket adnak, mint a nyári vizsgán, idén azonban matekből könnyű feladatokat kaptak, amit nem feltétlenül tart jónak, mert benne van a pakliban, hogy az érettségi nagyobb kihívást jelenthet számukra. Szerinte egyre kevesebb a céljait tudatosan megfogalmazó diák, sokan éppen csak túl akarnak lenni az érettségin, mert számos egyetemi képzésre nem nehéz bejutni. Ennek a felfogásnak viszont az lehet a hátulütője, hogy az egyetem elvégzése és a következő évek nehezebbek lesznek számukra.

„Bárhová kerül bármelyik diák, ma már nem lehet az életben ugyanazon a helyen ütni a vasat. Csapatban kell tudni dolgozni, kommunikálni kell tudni, új helyzetekben nem szabad összeroppanni. Ilyen helyzetekre nem készít fel az iskola, az érettségi pedig pláne nem. Már ideje korán behatárolják magukat a gyerekek, és csak a számukra fontos tárgyakra koncentrálnak, pedig lehet a többiből is szerezhetnek olyan tudást, amelyre később szükségük lehet” – összegezte gondolatait Vad Zoltán.