A Securitate hatalmas titkosügynök-hálózatot használt a romániai társadalom megfigyelésére. A kommunizmus utolsó tíz évében – 1980-1989 között, a román politikai rendőrség több mint 200 000 személyt szervezett be, az 1948-1990 közötti időszak besúgóinak egyharmadát, derül ki a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) által közzétett statisztikákból.

A CNSAS Facebook bejegyzése szerint 1980 és 1989 között a kommunista Románia egész történetében a legtöbb besúgót szervezték be, csak 1989-ben több mint 25 000-et. A tanács azt állítja, hogy ezt a becslést az 1989 decemberében megsemmisített vagy ellopott akták figyelembevételével készítette.
A Securitate 1948-as megalakulásától az 1989. decemberi romániai forradalomig összesen legalább 650 ezer embert szervezett be, vagyis a rendszer utolsó, legnehezebb éveiben a kollaboránsok mintegy 30 százalékát toborozták.

„Az embereknek nagyon nehéz életük volt az »aranykorszakban«, de ez nem jelentette azt, hogy a Román Kommunista Párt megpróbált volna bármi konkrétumot tenni az élelmiszer-, villany- és fűtéshiány, illetve a lecsúszó gazdaság orvoslására. A bukaresti kommunista rezsim válasza a növekvő társadalmi feszültségekre az elnyomás fokozása volt” – mutat rá a CNSAS.

„A Securitate azt a feladatot kapta, hogy a kemény intézkedésekre összpontosítson az elégedetlenkedők üldözése érdekében, akik egyre hangosabbak voltak, és akiknek a száma az életkörülmények fokozatos romlásával egyre nőtt” – teszik hozzá.
A CNSAS szerint a beszervezettek 650.000 fős összlétszámához hozzá kell adni a Securitate által használt, az információs hálózat nyilvántartásában nem szereplő forráskategóriákat,
például a hivatalos és alkalmi forrásokat, a támogatókat.

A 650.000 kollaboránsból körülbelül 23.000 esetében van nyilvántartás arról, hogy megtagadták az együttműködést. Nagyon kevesen kezdettől fogva nemet mondtak, a legtöbben hosszabb-rövidebb ideig tartó együttműködés után utasították vissza az együttműködést, közli a CNSAS.
Mintegy százezer beszervezettet „ejtettek”, mert kibújtak az együttműködés alól, vagy egyszerűen megváltoztatták lakóhelyüket, munkahelyüket és abban a környezetben már nem voltak felhasználhatók.