Dr. Nagy Nándor az elmúlt évtizedben Közép-Európa egyik meghatározó gerinces embriológiai kutatócsoportját hozta létre. Kutatási területe az őssejtek embrionális és születés utáni fejlődése, ezen belül a vastagbél idegrendszerének és a nyirokszervek kialakulásának molekuláris szintű megismerése.

A professzori kinevezését követően Dr. Nagy Nándor a Maszolnak kifejtette, hatalmas megtiszteltetés erdővidéki magyarként képviselni az erdélyi magyarságot a tudományos életben.

– Pályafutása Barótról indult. A tudatos építkezés vagy véletlenek sodorták önt erre az útra?

– Ez egy sarkalatos kérdés, hogy az ember mikor kerül egy ilyen pályára. Az én esetemben is az iskola elvégzése után kellett eldönteni, hogy továbbtanulok vagy munkába állok, harmadik opció nem volt. Eleinte a Székelyföldön maradás fogalmazódott meg bennem, megpróbáltam otthon maradni és megtalálni azt a területet, ahol boldog lehetnék. A szüleim ilyen szempontból nagyon jó minták voltak és ezt a mintát én is próbálom átadni a gyermekeimnek. A legfontosabb a munkához való jó viszonyulás volt, ami arra ösztönzött engem is, hogy tovább képezzem magam, ne álljak meg egy adott szinten. Az egyetemi tanulmányaim elkezdésekor a világ megnyílt számomra és számtalan lehetőséget sodort elém, amit igyekeztem megfelelően gyümölcsöztetni.

– Mindig érdekelte önt a kutatás, a felfedezés, a válaszok keresése?

– Alapvetően mindig is kíváncsi voltam, a természet szeretete és az erre való rácsodálkozás lekötött, ugyanakkor nem voltak modellek számomra, ezért a saját utamat kellett kitaposnom.

A természettudományok először állatorvosi irányba sodortak, de hamar rájöttem, hogy engem az összetettebb biológiai tudományok érdekelnek igazán. A mindenre való rácsodálkozás és kíváncsiság gondolom feltűnt az oktatóknak is, hiszen már az egyetem első évében is rengeteg támogatást kaptam a tanároktól, így a nyári időszakban Magyarországon tudtam magam képezni ösztöndíjjal.

– Hogyan alakult ki az ön kutatási területe, konkrét élményhez kötődik vagy teljesen véletlen?

– Teljesen véletlen, a magyarországi ELTE egyik kutatója keresett magának egy erdélyi fiatalt, és azt szerette volna, hogyha az általa kínált szakmát az érintett hallgató elsajátítja, továbbfejleszti. Így kerültem én a magyar felsőoktatás látókörébe. Az említett oktató az embrionális fejlődéssel foglalkozott, ezen belül is az őssejtekkel, ami annak idején nem volt egy széles körben kutatott terület. A szakmaisága magával ragadott és egyre jobban elmerültem a kutatási terület kérdéseiben, kihívásaiban.

Dr. Nagy Nándor jelenleg a Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézete tudományos igazgatóhelyettese, az Embriológia, klinikai és kísérleti fejlődésbiológia PhD-program vezetője, a fejlődésbiológia/őssejtbiológia tantárgy felelőse. 2014–2017 között vendégoktató a Harvardon, 2009-ben és 2021-ben a Semmelweis Egyetem Kiváló TDK-oktatója. Apáthy-, Lenhossék-, Bolyai-, Flerkó-Bárdos- és Semmelweis Merit díjas kutató. Számos hazai és külföldi doktorandusz, illetve diákköri hallgató tudományos témavezetője. Publikációs tevékenységébe közel száz tudományos szakmai írás, közlemény, könyvfejezet tartozik.

A betanulással, inassággal, illetve a mentor segítségével elindultam ezen a pályán, és minden nyáron, illetve télen képeztem magam az egyetemi évek alatt. A budapesti, úgymond ugródeszka után elkezdtem keresgélni azokat az egyetemi műhelyeket, tudományos központokat, ahol tovább tudtam fejleszteni, csiszolni tudásomat. Ennek köszönhetően eljutottam a németországi Freiburgba, az orvosi egyetem anatómiai intézetébe, ahol Bodo Christ kutató vett a szárnyai alá. Ott ismerkedtem meg az embrió sebészeti módszereivel, ami lenyűgözött. Ezt követően a doktori egyetem elvégzése után tanársegéd lettem Magyarországon, a Semmelweis Egyetemen, ahol Oláh Imre segítette a fejlődésemet az őssejtek kutatásának területén. Neki köszönhetem azt is, hogy eljutottam Ausztráliába, Kanadába, majd az Amerikai Egyesült Államokba is, ahol több tudományos konferencián is részt vehettem. Később a sors Allan Goldstein amerikai gyermeksebésszel hozott össze, aki vendégoktatóként, kutatóként meghívott maga mellé a Harvard Egyetemre.

– Ma már ön is több fiatal tehetséges kutatónak a mentora. Mit jelent ez ön számára?

– Mindig arra figyeltem, hogy a körülöttem levő fiatalok fejlődni tudjanak, és ne nyomjam el őket, hanem inkább segítsem abban, hogy úgymond kinyíljanak. Rájöttem arra, hogy csapatban jobban, hatékonyabban lehet kutatni, és eszerint dolgozom most is. Már több mint negyven tanítványom volt, ebből öten már mellettem dolgoznak, ugyanakkor erdélyi hallgatókat is felkaroltam, hiszen küldetésként élem meg azt, hogy a tehetséges erdélyi kutatók is teret és lehetőséget kapjanak a szakmán belül.

– Mi jelenleg az ön tevékenységi területe az egyetemen belül?

– Az intézetben a tudományos igazgatóhelyettes pozíciót töltöm be jelenleg, egyetemi oktatóként a magzatfejlődés biológiai alapjait tanítom az orvostanhallgatóknak és a doktorandusz hallgatóknak is. Emellett a Nemzeti Tudós program egyik mentoraként is tevékenykedem.

– Ön nemrég akadémiai nagydoktor lett, aminek köszönhetően a professzori kinevezést a Sándor palotában vehette át a magyar államfőtől. Mit jelent ez ön számára és milyen célok fogalmazódtak meg önben?

– Ez egy hosszas folyamat volt, több szűrőrendszeren keresztül került a kulturális miniszter elé az ajánlott személyek listája, majd az általa ajánlott kutatók, oktatók a Sándor palota Tükörtermében ünnepélyes keretek között átvehették Novák Katalin magyar köztársasági elnöktől a kinevezést, többek között jómagam is. Ez a tudományos egyetemi életnek az egyik legkiemelkedőbb elismerése, ami arra késztet, hogy tovább építkezzek a tudományos életben, ugyanakkor egy újabb édes teher, mivel növeli a felelősségtudatomat, hiszen iránymutató kell, hogy legyen az a tevékenység, amit végzek az új tudós generációk számára. Számomra az is fontos, hogy a professzori tevékenységemmel méltóan képviseljem az egyetemet, építsek fel egy új tudományterületet, valamint egy új oktatási irányt is.

A tudomány amúgy gyakran kudarcokkal jár, de a természet megértésének alaptörvénye átsegíthet ezeken a kudarcokon, és lépésről lépésre tovább lehet építkezni. A távoli vízióim között egy nagyobb munkacsoport létrehozása a célom, az iskolateremtés, ennek a szétterjesztése, továbbadása a feltörekvő generációk számára.