Nem a legdurvább eseteknél kezdődik a zaklatás. Sokszor már akkor, amikor valaki leül melléd, és hirtelen összeszorul a gyomrod. Amikor már nem a koncertet élvezed, hanem azt figyeled, merre van az az ember, akitől kellemetlenül érzed magad. A VIBE Fesztiválon Csép Éva Andrea parlamenti képviselő arról beszélt, hogyan ismerhetjük fel időben ezeket a helyzeteket, miért kell komolyan venni a nemet, hogyan működik az Angel Shot és a segélykérő kézjel, és miért lenne szükség a fesztiválokon olyan pontokra, ahol segítséget lehet kérni.

Van egy pillanat, amikor már érzed, hogy valami nincs rendben. Nem történt semmi látványos. Senki nem kiabált, senki nem rántott meg, senki nem bántott nyíltan. Csak belép valaki az ajtón, odajön az asztalodhoz, leül melléd, és te onnantól már nem vagy ugyanaz. Már nem a barátaidra figyelsz, nem a koncertre, nem arra, hogy jól érezd magad. Ha meglátod, a gyomrod összeszorul, és azon gondolkodsz, hogyan kerülhetnéd el. A legtöbben ezt még nem nevezik zaklatásnak. Pedig Csép Éva Andrea szerint nagyon sokszor itt kezdődik.

A Maros megyei parlamenti képviselő, aki évek óta foglalkozik a nők elleni erőszak megelőzésével, a VIBE Fesztivál első napján, a VIBE x Zbor Koli Oázis sátorban arról beszélt, hogy a biztonság nem ott kezdődik, amikor már rendőrt kell hívni, hanem jóval korábban: annál a pillanatnál, amikor valaki már nem érzi jól magát egy másik ember jelenlétében.

A Nem egy fesztiválon is Nem! – Erőszakmentes kapcsolatok a fesztiválokon és a hétköznapokban  című beszélgetés nem ijesztgetni akarta a fesztiválozókat. Inkább arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy a kellemetlen helyzeteket nem kell eltűrniük, és segítséget kérni nem gyengeség.

A hétköznapokban ösztönösen tartunk távolságot azoktól, akiket nem akarunk közel engedni magunkhoz. Van személyes terünk, van lehetőségünk arrébb állni, átsétálni egy másik asztalhoz, hazamenni. Egy fesztivál azonban más világ. A koncert első sorában több ezer ember áll egymás mellett. Egy esti buliban egymáshoz préselődik a tömeg. Ilyenkor a személyes tér szinte megszűnik létezni, és sokszor nehéz eldönteni, mi az, ami véletlen érintés, és mi az, ami már tudatos közeledés.

Ha valaki nemet mond, az nem alku tárgya 

Nem azt jelenti, hogy még jobban kell udvarolni. Nem azt, hogy „csak kéreti magát”. Nem azt, hogy egy óra múlva majd biztos meggondolja magát. A nem egyszerűen nemet jelent – hangsúlyozta az előadó.

Csép Éva Andrea szerint még mindig él az a téves elképzelés, hogy a visszautasítás csak része az ismerkedésnek, és a kitartó próbálkozás végül meghozza az eredményt. Ez azonban nem romantika, hanem a másik ember határainak figyelmen kívül hagyása. Ha valaki egyszer kimondta, hogy nem szeretné, ha megérintenék, ha vele táncolnának, vagy ha folytatódna az ismerkedés, akkor ezt tiszteletben kell tartani. Ha pedig később változik a véleménye, azt majd ő fogja jelezni.

Az előadó közölte, sok fiatal lány azért nem áll ki magáért, mert fél attól, hogy a társaság kiközösíti. Attól, hogy nem akar annyit inni mint a többiek, nem nevet a nőellenes vicceken, nem vállal be egy egyéjszakás kalandot, vagy egyszerűen csak kimondja: ez nekem nem fér bele.

Pedig éppen ezek azok a helyzetek, amikor a környezet támogatása a legtöbbet számít. Ha egy társaságban már egy-két ember ki meri mondani, hogy valami nincs rendben, sokkal könnyebbé válik másoknak is meghúzni a saját határaikat.

A zaklatás nem mindig érintéssel kezdődik

Sokszor elég az, ha valaki folyamatosan fényképez. Videóz. Akkor is, amikor többször elmondjuk, hogy ezt nem szeretnénk. Lehet, hogy mosolyog hozzá, bókol, azt mondja, csak azért készít felvételt, mert jól nézünk ki. De ha a másik ember ezt nem akarja, akkor az sem fér bele. Csép Éva Andrea szerint ma már a személyes adataink és a rólunk készült képek védelme ugyanúgy része a biztonságnak, mint az, hogy senki ne fogdosson meg bennünket. Hiszen senki sem tudhatja, hová kerül egy videó, ki látja majd, vagy mire használják fel.

A parlamenti képviselő szerint a fesztiválokon szükség lenne olyan segítőpontokra, ahol pszichológusok vagy más felkészült szakemberek fogadják azokat, akik zaklatást vagy bántalmazást éltek át. Nem minden helyzetben a rendőrség az első lépés. Sokszor előbb arra van szükség, hogy valaki meghallgassa az áldozatot, segítsen megérteni, mi történt, és elmondja, milyen lehetőségei vannak.

Ugyanilyen fontosnak tartja, hogy a szervezők jól láthatók legyenek, és minden fesztiválozó tudja: baj esetén hozzájuk bármikor oda lehet fordulni.

Anghel shotot kérni a bárpultnál

A fiatalok közül sokan hallottak róla, sőt némely helyeken már értékét is vesztette az Angel Shot. Ez valójában nem koktél. Egy nemzetközi kód, amelyet egy bárban lehet használni, ha valaki veszélyben érzi magát, de a zaklató ott áll mellette, ezért nem tud nyíltan segítséget kérni. A személyzet ilyenkor tudja, hogy közbe kell avatkoznia.

Csakhogy az Angel Shot mára részben elvesztette értékét. Ezért érdemes új megoldásokon is gondolkodni – hívták fel a figyelmet.

Hasonló a helyzet a nemzetközi segélykérő kézjellel is. A mozdulat egyszerű: a hüvelykujjat a tenyérbe hajtjuk, majd ráhajtjuk a négy ujjunkat. Ez azt jelenti: segítségre van szükségem. A probléma nem a jelzéssel van. Hanem a külvilággal. Sokszor nem figyelünk egymásra.

Elmegyünk egymás mellett, és a telefonunkat nézzük. Vagy látjuk ugyan, hogy valami nincs rendben, de nem merünk közbelépni, mert félünk, hogy nekünk is bajunk esik, vagy attól tartunk, hogy később tanúskodni kell.

A beszélgetés végén Csép Éva Andrea arra biztatott mindenkit, hogy ne féljen segítséget kérni, ha kellemetlen helyzetbe kerül. Egy fesztiválon sokszor elég odalépni egy megbízhatónak tűnő emberhez, és őszintén kimondani: „Kérlek, maradj mellettem, mert ez a fiú folyamatosan zaklat.” 

Ugyanilyen fontos szerepe van azoknak is, akik kívülállóként észreveszik, hogy valaki nincs biztonságban. Ilyenkor nem kell hősnek lenni, sokszor elég odalépni, és megkérdezni: „Jól vagy?” vagy „Tudok valamiben segíteni?” A legfontosabb az, hogy ne az áldozatot hibáztassuk, ne azt firtassuk, mit viselt vagy miért került abba a helyzetbe.