– Ötödik polgármesteri mandátumára készül Sepsiszentgyörgy élén. Ez nagy kihívás, hosszú időszakról kell számot adni, mégsem engedheti meg magának, hogy belefáradjon, belefásuljon, hiszen ezt gyorsan megérzi közösségünk. Mi tartja frissen, mi ösztönzi arra, hogy ezt a feladatot vállalja? 

– Meggyőződésem, hogy nincs szebb feladat egy erdélyi magyar ember számára, mint az, hogy közösségi vezető legyen. Az elmúlt tizenhat év minden percének örültem és hálát adtam érte a Jóistennek. Rengeteget tanultam a városvezetésről, az emberektől. Többek között azt, hogy ami megvan, az már nem számít. Ha valamit elérsz, az természetesnek tűnik, olyan mintha mindig is meglett volna. Ezért újra és újra azzal kell foglalkozni, ami még nincs megoldva. Ez az elején furcsa volt, néha rosszul is esett, de mára már ezt is megtanultam. 

Ha lesz egy ötödik mandátum, és a Jóisten ad nekem erőt és egészséget, én leszek ennek a városnak a leghosszabb ideig polgármestere. Jelenleg ifj. Gödri Ferenc tartja ezt a „rekordot”, ő 18 évig vezette Sepsiszentgyörgyöt. Nyilván, nem az az ambícióm, hogy hosszabb ideig maradjak tisztségben, mint az elődöm, hanem az, hogy minél többet hagyjak magam után. 

–  Ennyi év után, gondolom, tűpontosan ismeri, átlátja a hazai közigazgatás minden ágát-bogát...

– Világosan ki kell mondani, hogy Bukarestben káosz uralkodik, és nekünk úgy kell eredményesen vezetnünk egy települést, egy közösséget, hogy közben a rendszerben fejetlenség uralkodik. Például, folyamatosan változnak a miniszterek. 

Az elmúlt években sok időt töltöttem Bukarestben, Budapesten és Brüsszelben is. Ez az idő nemcsak a családom, hanem a város életéből is hiányzik. Amikor nem vagyok itthon, nem tudok kezet fogni egy sepsiszentgyörgyivel, a szemébe nézni, megoldani egy problémáját. Viszont ahhoz, hogy a városunk így tudjon fejlődni, nekem ott kell lennem Bukarestben, Budapesten és Brüsszelben is. Az a pénz, amit a sepsiszentgyörgyi polgárok befizetnek a város költségvetésébe, legfennebb a város működésére elég. Ahhoz, hogy a város fejlődni tudjon, az RMDSZ-nek és nekem is ott kell lennem, ahol a pénzekről döntenek: ismernem kell a döntéshozókat, és nekik érezniük kell, hogy erő van mögöttem. 

A politikában a kapcsolatok pótolhatatlanok, Bukarestben pedig az erő a kommunikáció nyelve. Ezért is fontos, hány RMDSZ-re leadott szavazat lesz. Minél nagyobb az erőnk, annál több támogatást tudunk hozni a városnak.

– Többször említette, úgy kell dolgoznia, hogy „egyik kezével építkezik, a másikkal védekezik”.  Hatalmas sokk volt, amikor meghurcolta a DNA, többször megbírságolták a szimbólumainkért. Hogyan látja, változott-e a helyzet? 

– Mi, RMDSZ-esek másfél évtizede mondjuk, hogy Dan Tanasă nem egy magányos farkas. Nem egy egyszemélyes intézmény, hanem egy eddig láthatatlan rendszer látható alakja. Emlékezzünk vissza, Madridban élt, mégis korábban értesült arról, hogy mi történik egy székelyföldi faluban, mint a település amúgy jól tájékozott polgármestere. Teljesen egyértelmű, hogy egy egész hálózat állt mögötte. Nekünk azonban nem a románok, nem a román állam az ellenségünk, hanem a román államnak azon részei, amelyek egy homogén, ortodox Romániát szeretnének, és a szemükben mi „kavics vagyunk a gépezetben”. Ők azt szeretnék, hogy mi ne legyünk, vagy legyünk ortodox románok. Ők eddig többnyire láthatatlanok maradtak. Ám, amikor az AUR betört az Úz-völgyébe, majd a román politikába, felszínre kerültek. Erre a legjobb bizonyíték, ha valaki megnézi a sepsiszentgyörgyi AUR-lista jelöltjeit –a többségük a belügyminisztérium tartalékosai, a román mélyállam valamelyik bugyrát kiszolgáló emberek. Vagyis a román mélyállam magyarellenes része az AUR formájában jött felszínre.  Sepsiszentgyörgyön mi megtanultuk, hogy sárkány ellen sárkányfűvel, magyarellenesek ellen magyar szavazattal lehet felvenni a harcot. Éppen ezért, minél több magyar szavazat lesz, annál kisebb lesz az AUR ereje.

– A magyar ellenzékkel hogyan látja az együttműködést? 

 – Tamás Sándorral, a háromszéki önkormányzat és RMDSZ háromszéki elnökével húsz éve azért dolgozunk, hogy a magyar egységet megteremtsük. Nyolc évvel ezelőtt mi vettünk fel egy RMDSZ-en kívüli politikust a szövetség választási listájára. Érezzük, hogy az emberek is az összefogást támogatják, és tudjuk, hogy ott van fejlődés, ott vannak eredmények, ahol összhang van. Ahol vita van, ott nincs haladás – ez ilyen egyszerű. 

A sepsiszentgyörgyi testületben abszolút többsége van az RMDSZ-nek, erőből bármilyen határozatot átvihettünk volna, de nem söpörtük le az ellenzéket, nem éltünk vissza a többséggel, hanem odafigyeltünk az igényeikre. 

– Érte-e az elmúlt években kudarc? Mit tart az elmúlt évek legnagyobb megvalósításainak?

– Tizenöt éves közös munkánk sikere, hogy Sepsiszentgyörgyön megváltozott a közhangulat, ma már nem egy poros megyeszékhely, hanem kisugárzása van. Büszke vagyok arra, hogy ma úgy tekintenek a székelyföldiek Sepsiszentgyörgyre, mint ahogy tizenöt évvel ezelőtt mi tekintettünk Székelyudvarhelyre. Megváltozott a hozzáállásunk, például Brassóra sem úgy tekintünk, mint egy vetélytársra, hanem mint egy lehetőségre, és ennek az eredménye többek között a repülőtér. Nem azt néztük, hova húzzunk kerítést, hanem azt, hogy hogyan kössük össze a két várost úgy, hogy abból a szentgyörgyiek nyerjenek. 

A kudarc, hogy olyan országban kell eredményt elérni, ahol káosz uralkodik. A Szakszervezetek Művelődési Háza, a katonai lőtér még nem a városé, lassabban lehet haladni mindennel, mint ahogy szeretnénk. De akinek az életében nincs kudarc, az nem tudja értékelni az eredményeket. Én maximalista vagyok, amit beveszek a fejembe, szeretem megvalósítani, ám amit mi nem tudtunk elérni, azt más sem tudta volna. 

– Milyen Európát, Romániát és Sepsiszentgyörgyöt szeretne? 

– Sok elvárásunk van az Európai Uniótól. Miközben Bukarest folyamatosan kettős mércét alkalmaz az erdélyi magyarokkal szemben, Brüsszel is ugyanazt teszi. Nincs az rendben, hogy Dél-Tirolnak lehet autonómiája, a székelyföldi autonómiát azonban az unió nem tűzi a zászlójára. Ez egy csalódás. Viszont azt is látni kell, hogy rengeteg uniós forrást sikerült idehozni, ami nélkül sokkal szegényebb lenne Sepsiszentgyörgy, sokkal rosszabb körülmények között élnénk. 

És azt is látni kell, hogy nemcsak mi, magyarok, vagy az RMDSZ mondja azt, hogy az Európai Uniónak változnia kell. Márciusban tartották az európai városok és régiók vezetőinek csúcstalálkozóját, ahol elfogadtunk egy nyilatkozatot: ugyanazt mondtuk mindannyian, hogy az Európai Unió vezetői nem érzik a valóságot. Ha kivesszük abból a nyilatkozatból a diplomáciai tompítást, az egy nagyon erős üzenet az Unió vezetőinek, hogy valami elcsúszott, nem jó az irány, az európai közpolitikákat a helyi igények alapján kell megformálni. 

Az a kérdés, hogy sikerül-e úgy újratervezni az EU-t, ami számunkra is jó. Erre viszont csak akkor lehetünk hatással, ha mi is ott vagyunk...

Ma Európában a föderalista és szuveranista nézetek ütköznek. Mivel mi transzilvanisták vagyunk, inkább egy regionalista megközelítést akarunk érvényesíteni. A régiók Európáját akarjuk megépíteni.

– Milyen eredményre számít a június 9-ei választásokon? 

–  Sepsiszentgyörgyön van választási lehetőség: hat polgármesterjelölt közül választhatnak a város polgárai. Arra kérem a sepsiszentgyörgyi embereket, ha valaki elégedetlen velem, és nem érzi úgy, hogy szavazatával nekem erőt szeretne adni, amit a városunk érdekében Bukarestben felmutathatok, akkor is vegyen részt a választáson, és mindenképp szavazzon az RMDSZ európai parlamenti listájára. Ha nem lesz meg az 5 százalék, nem lesz képviseletünk. Ha nem lesz képviseletünk, nem lesz hangunk. Ha nem lesz hangunk, annyi, mintha nem is léteznénk.

Az jut eszembe, hogy az angol népköltés milyen jól szemlélteti, hogy apró dolgok, milyen fontossággal bírnak: „Egy szög miatt a patkó elveszett/A patkó miatt a ló elveszett./A ló miatt a lovas elveszett./A lovas miatt a csata elveszett./A csata miatt az ország elveszett.”

Minden erdélyi magyar ember szavazata egy ilyen patkószeg, ami a csata, a haza, az egész erdélyi magyar közösség szempontjából fontos.

Ezért kérek mindenkit, hogy vegyen részt a választáson, és vigyen magával még legalább egy embert, mert mindenkire szükség van, aki óvni és építeni akarja Sepsiszentgyörgyöt, aki óvni és építeni akarja Erdélyt. 

(Támogatott tartalom)

Comandat de UDMR, Realizat de Fundatia Progress | Cod AEP 23240001