Szatmárnémetiben találkoztak az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökei és a szeretetszolgálat terén dolgozó munkatársaik, hogy rendkívüli tanácskozás után összehangolt segítséget nyújthassanak az ukrán–orosz háború menekültjeinek, valamint a Kárpátalján élő magyaroknak.

A találkozó a püspökök és munkatársaik közös imádságával kezdődött a római katolikus püspöki palotában, majd a himnusz eléneklése után a konferenciateremben köszöntötte a vendégeket Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök.

A találkozón részt vett Popovicsné Palojtay Márta, a Munkácsi Egyházmegye pasztorális tanácsának munkatársa, aki az új, háborús helyzetre való tekintettel jelenleg a válságstáb koordinátoraként osztotta meg tapasztalatait.

A tanácskozáson, valamint az azt követő sajtótájékoztatón a kárpátaljai helyzetről elmondta, a helyieket is teljesen váratlanul érte a háborús helyzet, szinte az első tizenkét órában rengeteg család hagyta el az országot. „Minthogyha felrobbant volna egy bomba, ami az eddigi megszokott világunkat szétvetette volna, és még mindig nem látjuk, hogy hol vannak a darabkái. Attól tartunk, hogy ezt már soha nem lehet úgy összerakni, ahogy volt” – mondta.

Hozzátette: rendkívüli segítőkészséget tapasztaltak a környező országokból, és felemelő volt látniuk, hogy a helyiek mennyire szolidárisak egymással. Sok a szétszakadt család, és azok a férfiak, akik azon a bizonyos első tizenkét órában nem jutottak át a határon, ott ragadtak és fel kell készülniük, hogy ha eddig nem vitték el őket katonának, akkor előbb utóbb ez megtörténik. Az Ukrajnában, Kárpátalján élő emberek hirtelen menekültek, otthagyták otthonaikat, a jószágaikat és sajnos többször idős hozzátartozóikat is.

A válságstáb koordinátora elhúzódó humanitárius válságot lát előre: rengeteg nincstelen menekült érkezik Belső-Ukrajnából, a háborús helyekről, vannak köztük, akik Nyugatra utaznak tovább, de vannak, akik Kárpátalján maradnak sorsukra várva. Közben egyre kevesebb az élelmiszer, akadozik az üzemanyagellátás.

A helyi egyházak egyedül az üdvösség perspektíváját kínálhatják a híveknek, hogy a remény töltse be életük mindennapját. Mindemellett azonban az anyagi segítségnyújtást sem szabad elhanyagolni, Popovicsné Palojtay Márta kiemelte, hogy mindent megtesznek, ami tőlük telik. Lehetővé vált a segélyszállítmányok elindítása, melyre korábban nem volt lehetőség, azonban külön kiemelte és kérte, hogy senki ne induljon neki Ukrajnának segélyszállítmánnyal, hanem először vegye fel a kapcsolatot egy szervezettel, és feltétlen olvassák az egyházmegyei Szent Márton Karitász honlapján található információkat.

A sajtó kérdésére Palojtay Márta „a béke szigetének” nevezte Kárpátalját, hozzátéve, hogy azért az a régió sem mentes a háborús hangulattól. Rengeteg menekült érkezik a vidékre, ezért szinte már telítettek a szálláshelyek, fogytán a készletek, ugyanakkor a boltok nagy része bezárt, a tanítás szünetel, nem, vagy nagyon szakadozottan működik a bankrendszer is.

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke úgy nyilatkozott, hogy az összejövetel célja nem más, mint megválaszolni a kérdést: „hogyan lehet jól segíteni?”. Véleménye szerint az egyházi vezetők feladata, hogy koordinálják a segítségnyújtást. A négy történelmi egyház püspökeinek találkozója során konkrét kérdésekről esett szó, melyeket megvitatva közösen tudnak segítséget nyújtani a rászorulóknak. Úgy látta, hogy most érett meg igazán az idő arra, hogy a kezdeti fellelkesülést összehangolt segítségnyújtás kövesse.

Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke kiemelte, hogy egyházkerülete szinte az első pillanattól fogadta a halmi határátkelőn érkező menekülteket. A nagytarnai ifjúsági házat menedékhellyé alakították, ahol naponta tíz-húsz ember fordul meg, akik nem állandó jelleggel, csupán átmenetileg szeretnének itt maradni.

Kovács István unitárius püspök szerint az összejövetel fontos célja volt, hogy az egyházak össze tudják hangolni a segélyszervezeti munkát. Fontosnak tartja, hogy ne csak a menekültekre összpontosítsanak, hanem a helyben maradottakat is segítsék. Örömét fejezte ki, hogy jelen voltak kárpátaljaiak, így első kézből kaphattak információkat, ugyanakkor a Zoom platformon keresztül bekapcsolódhatott az egyeztetésbe Fábián Sándor kárpátaljai református püspök, valamint Juhász András, a magyarországi református szeretetszolgálat vezetője is.

Adorjáni Dezső Zoltán, az Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke biztosította a többi egyház képviselőit, hogy ők is teljes mellszélességgel bekapcsolódnak az együttműködésbe, hiszen már az első pillanattól kezdődően a hosszú távú megoldások hívei voltak. A nőszövetség, diakónia és a püspökség közösen országos szintű gyűjtést kezdett szervezni a háború sújtotta települések újjáépítésre is gondolva. A püspök a pénzadományt nevezte a legpraktikusabbnak, hiszen szerinte azt lehet a leginkább hosszútávon is fenntartani.

Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök jó példaként említette, hogy egyházmegyéjében is sor került adományok gyűjtésére, ide értve az élelmiszer- és a pénzadományokat is. Ferenc pápa imára és böjtre buzdítását is kiemelte, illetve megemlítette, hogy Kovács Gergely érsek egyházmegyei gyűjtést is elrendelt.

Pál József Csaba temesvári római katolikus püspök szintén gyűjtést hirdetett első vasárnapra. Fontosnak és hasznosnak nevezte a találkozót, kiemelve, hogy így nem egyesével kell kitalálni, hol és hogyan segítsenek, hanem az érintetteket meghallgatva, az erdélyi magyar egyházak közösen tudnak hasznos segítséget nyújtani az igazán rászorulóknak. A Temesvári egyházmegyében is igyekeznek felmérni a lehetséges szálláshelyeket, sőt már szép számmal vannak olyanok, amelyeket felajánlottak rászorulóknak. A helyi ortodox-ukrán falvak is vonzották a menekülteket, az ezek környezetében lévő szállodák is már többnyire tele vannak, annak ellenére, hogy Temesvár messzebb van a román–ukrán határtól.

Böcskei László nagyváradi római katolikus megyéspüspök a segítségnyújtás két fontos szakaszáról beszélt. A pillanatnyi megszervezés a nagyváradi egyházmegyében is megvalósult, amikor a hívek élelmet, ruhákat gyűjtöttek és más kezdeményezésekhez is csatlakoztak, így már az első órákban készek voltak adományokat eljuttatni Kárpátaljára. A jövő kiszámíthatatlansága miatt a hosszútávú segítségnyújtásról is beszélt, kiemelve, hogy egyházmegyéje nem határos Kárpátaljával, mégis fontosnak tartják biztosítani azokat a lakhatási – és ha lakhatási, akkor ellátási – lehetőségeket, amelyek rendelkezésükre állnak, melyre külön nyilvántartást is létrehoztak. A főpásztor hangsúlyozta, hogy napi szinten egyeztetnek a helyi hatóságokkal, amelyekkel a hosszú távon gondolkodás szempontjából szintén fontos az összehangoltság, akár a foglalkoztatás vagy iskoláztatás szempontjából is.

Schönberger Jenő szatmári római katolikus püspök házigazdaként beszámolt arról, hogy mivel az egyházmegye a határ mentén terülel, ezért a Caritas szervezet mindkét határállomáson jelenlétével és hathatós segítségével támogatta a Halminál, valamint a Máramarosszigetnél átkelőket. Elmondta, hogy dr. Román János Caritas-vezérigazgató beszámolója alapján sokan igyekeztek a menekültek megsegítésére, ugyanakkor a püspök hangsúlyozta a segítségnyújtás folytonosságának szükségességét.

A sajtótájékoztató végén Popovicsné Palojtay Márta arra kérte a sajtó képviselőit és rajtuk keresztül minden olvasót, hogy imádkozzanak értük, Kárpátaljáért, az ott élőkért, mert az imádság egy reális erő, amelynek gyümölcsét nemcsak a harcok megszűnésében kell keresni, hanem abban, hogy az emberek felkavart szívében megszületik-e a béke. Az imádság gyümölcseit szinte kézzel foghatóan tapasztalják Kárpátalján, ezért arra kért mindenkit, ne hagyja abba az imádkozást, hogy az ott élő emberek bírják a rájuk nehezedő nyomást, a gyerekek minél kevesebb traumát szenvedjenek és a családok együtt tudjanak tovább élni.