Reagált a Maszolnak az őt ért vádakra a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium tanára, akiről, amint megírtuk, több korábbi diákja állítja, hogy az elmúlt mintegy húsz évben behálózta és szexuálisan kizsákmányolta őket.

A terjedelmes válaszban a megvádolt pedagógus tudatos lejáratási kampányt emleget a kipattant botrány hátterében, amit szerinte „számtalan féligazságra, pletykára, koholmányra, alaptalan híresztelésre, rágalmazásra, vádaskodásra” építettek fel. Arra hivatkozik, bosszúhadjáratot indítottak ellene a Márton Áron Főgimnázium igazgatója menesztésében játszott szerepéért. A botrány az az Átlátszó Erdély oknyomozó portál csütörtökön és pénteken megjelent kétrészes riportja nyomán pattant ki.

A megvádolt tanár válaszát teljes terjedelmében közöljük: 

Azzal kell kezdenem, hogy igen, hibás vagyok. Hibás vagyok abban, hogy igen sok diákomat közelebb engedtem magamhoz a megengedettnél, nagyon sokukkal máig baráti viszonyt ápolunk. Hibás vagyok abban is, hogy valóban volt olyan lány, akivel kapcsolatba kerültünk, de egy tanár-diák kapcsolattól a cikkben beállított szexuális ragadozóig igen hosszú az út.

Sajnos – véleményem szerint – az egész egy tudatos lejáratási kampány része, amelyben számtalan féligazság, pletyka, koholmány, alaptalan híresztelés, rágalmazás, vádaskodás is helyet kapott. A cél egyértelmű: nyilvánosan meggyalázni, befeketíteni, lejáratni engem. Sohasem állítottam, hogy hibátlan vagyok, ennek ellenére kissé úgy érzem, hogy ez egy bosszú is a Márton Áron Főgimnázium igazgatója menesztésében játszott parányi szerepemért.

És kezdeném innen. A ballagási ünnepség időpontja körüli vitákat és annak végeredményét mindenki ismeri, de felvillantom az én szerepemet. 2023. január 13-án az igazgató úr magához hivatott, hogy a január 16-én esedékes vezetőtanácsi üléssel – ahol dönteni kellett a ballagás időpontjáról, és mindenki tudta már, hogy csak az igazgató úr van a ballagás dátumának megváltoztatása mellett, mindenki más ellene – kapcsolatosan beszélgessünk. Gondolom a támogatásomat szerette volna megszerezni, de én a szülők és diákok álláspontja mellett álltam ki. Ekkor nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illette a szülőket, ez csak megerősített abban, hogy a három nappal későbbi gyűlésen mit kell képviselnem. Hatórás, nagyon csúnya gyűlés volt január 16-án, majd két héttel később a tantestület mintegy 2/3-da kérte az igazgató úr felmondását. Ezt követően a sajtóból több részlet is ismert.

Visszatérek magamra. Mivel az iskola Vezetőtanácsában csak ketten voltunk tanárok, értelmeszerűen a mi szavazatunkra számított mindenben a 2/3-dos többség, és mi ki is álltunk mellettük. Tettem ezt úgy, hogy már februárban és márciusban baráti források jelezték, hogy készülnek a lejáratásomra. Tehát mintegy nyolc hónapja. Én már ekkor elmenekülhettem volna, de ennek ellenére másképp döntöttem, és a feleségemmel is megtárgyaltam, hogy legyen bármilyen mocskolódás, én végigviszem a közösség harcát.

Nyáron is már egyre többen jelezték, hogy valami készül ellenem. És akkor július elején kaptam egy levelet a 2009-ben végzett osztályom tagjai mintegy 2/3-ának aláírásával. Megjegyzem, hogy ebben az osztályomban végzett Varga igazgató úr fia is, aki ügyvéd, de betanító tanárként dolgozott az iskolánkban és az igazgató úr lemondatása után adta be felmondását, ahogyan tette azt az igazgató úr felesége is, aki szintén az iskolánkban tanított már nyugdíjas tanárként. Ebben a levélben leírták, hogy többszörösen visszaéltem az évek során a tanári szerepemmel, ezért maradéktalanul távozzak az iskolából. Ez zsarolás volt, még olyan szavakat is használtak, hogy „tekintsem ajándéknak” tőlük ezt a lehetőséget. Ügyvéddel is beszéltem, aki azt is javasolta, hogy pereljek zsarolásért, de én nem is gondoltam erre és nem is éltem ezzel a lehetőséggel. Hosszú idő óta érlelődött bennem a váltás gondolata, ezért egyértelműen úgy döntöttem, hogy kiszállok a tanügyből. Ezt megtettem a nyáron, ennek ellenére a zsarolók (is) tovább léptek. Bizonyára úgy döntöttek, hogy egy szaftos lejáratás jól kiszínezett történetekkel sokkal ütősebb lesz.

Ahogy az elején már említettem sok féligazság, pletyka, alaptalan híresztelés, rágalmazás, vádaskodás, sőt kitaláció, fantázia-szülte történet is belekerült. Elég ha csak hosszasan végigolvassuk az Annának becézett lány ügyében tartott megbeszélésről való viszaemlékezésket: nincs két egyforma és minden megszólaló máskét tudja, hogy hány találkozó volt, kik voltak ott, ki vezette, mi történt ott és még sorolhatnám.

Sajnos ugyanígy vagyunk még az írás többi részével is.

Nem szándékszom magyarázkodni, csak néhány dolgot villantok fel.

Már a cím megfogalmazása súlyosan tendenciózus, elolvasásával meg is születik mindenki fejében az ítélet. Kikérem magamnak a „sztártanár” minősítést is, én csak igyekeztem a legjobb tudásom szerint átadni diájaimnak a múlt szeretetét a jelen jobb megértése érdekében.

Nem folytattam viszonyt a 6. osztályos lánnyal (Anna), az egész egy súlyos félreértés eredménye. Én egy bajba jutott lányt láttam benne, akinek próbáltam segíteni azzal, hogy meghallgatom, figyelek rá. Hogy félreérthető volt akármelyik gesztusom, nagyon sajnálom. Nem volt szándékomban ártani neki, bántani őt. Semmilyen szexuális jellegű viszonyom nem volt vele. Pl. ilyen, hogy „kezdeményezte, hogy dőljek hátra, és rám feküdt” vagy „a tanáriba vitte a lányt, ahol ismét csókok és simogatások történtek” vagy „bezárta belülről az ajtót” nem valós események, két évtized szubjektív emlékezetének szüleményei.

Veress Albert pszichiáter úr nem volt ott a beszélgetésen, hanem én mentem el hozzá egy alkalommal, amikor egy tartalmasat és hasznosat beszélgettünk, de nem feltétlenül kell emlékeznie erre 20 év távlatából. Az édesanya állítása, hogy „a lány megszökött, és Orbán Zsolthoz ment. »Azt mondta, kiugrik valahová, de aztán teltek az órák, és nem jött, mi is megijedtünk, hogy mi történik. Felhívtam Orbán Zsoltot, megkérdeztem, ott van-e, és ott volt, mondtam, hogy azonnal hozza haza« egyszerűen nem igaz. Ahogyan az sem igaz, hogy azt mondtam, hogy bűnvádi eljárás indulhat ellenem, mivel tudtam, hogy semmilyen szexuális jellegű viszonyt nem folytattam vele.

Ida eleve spekulatív módon vezeti fel: „elképzelhető, hogy a tanárnak ekkor tűnhetett fel a sebezhetősége” – mondja, egy olyan esemény kapcsán, amiről akkor nem is volt tudomásom.

Idával valóban 12. osztály végén lett kapcsolatunk, ez két és fél évig tartott, komoly kapcsolatnak tartottam. Ida arról is beszámolhatott, volna, hogy „csak úgy kipróbálni mással is” a kapcsolatunk közepén egy egytemista táborban megcsalt, és ez nem tett jót a bizalmi viszonynak, a szakításunkhoz vezető út kezdetét jelentette.

Máriával nem volt szexuális kapcsolatom, és teljesen spekulatív, manipulatív az a gondolatvezetés is, hogy „folyamatosan próbáltam az irányításom alá vonni.” Elbeszélése tele van rengeteg odaképzelt dologgal, mint „úgy emlékszik, azt is mondta.”

Rita elmesélésében is számtalan torzítás van. Egyetlen alkalommal volt filmnézés az osztályommal nálam. „Volt időnként fű is” – súlyos hazugság, soha nem történt ilyen, sőt úgy van beállítva, mintha én szolgáltattam volna, ilyen pedig egyszerűen nem történt. „Nem emlékszem pontosan, mit válaszolt, de határozott volt, és azt mondta...” vagy „nem emlékszik [...] de feltételezi”– típusú gondolatokat egyszerűen komoly újságíró át sem vehetné.

Ritával valóban hosszú kapcsolatunk volt és tényleg ő vetett véget neki 2011 telén. Azt viszont ő is kifelejtette a kapcsolatunkról szóló beszámolójából, hogy többször is megcsalt, a szakítást is egy ilyen történet előzte meg.

„A rendőrök nem oktatják” ki rész is teljesen valótlan, élénk fantázia szüleménye. Nem igaz, hogy ittasan vittem haza diáklányokat autóval, sőt egyirányú utcába hajtottam, ahol a rendőrök megállítottak, de büntetlenül elegedtek.

Ami a „nem számít se család, se gyerek” frázist illeti, megint nagyon durva állítás. Boldog házasságban élek a feleségemmel és két kisgyerekemmel. 2018 októberében kötöttünk házasságot és egyszerűen aljas rágalom, hogy ezt követően bárkihez is szexuálisan közeledtem volna. Ebből is jól kiérezhető az előre kitűzött cél: a teljes lejáratás.

A Márton Áron Főgimnázium diákjai számára számtalan bel- és külföldi kirándulást szerveztem. A cél mindig egyértelműen a történelemmel, kultúrával, gasztronómiával, idegen nyelvekkel való találkozás, és természetesen önmagad, a szabadidőd menedzselése is, egyfajta segítség a felnövésben, önállósulásban, ugyanakkor a közösségben való súrlódásmentesebb együttélés tanulása volt. Én úgy gondolom, hogy sok száz diáknak sikerült maradandó élményeket szerezni ezekkel a külföldi utakkal. Ezeket úgy beállítani, mintha mindenféle szabályok nélküli, teljesen szabados utazások lettek volna egyenesen aljas torzítás, a valóság súlyos megcsúfolása.

Más jellegű eltorzított állítások is vannak a „tényfeltáró” írásban. Például, hogy tanárkollégáim hiányosságairól beszéltem órán. Ez is súlyos hazugság, soha nem pletykáltam ki kollégáimat, az oktatási rendszer problémáit annál inkább.

Összességében egy több hónapon keresztül ellenem gyűjtött, számtalan csúsztatással, felnagyítással, szóbeszéddel, rágalommal tűzdelt írásról van szó. A nyilvános „kicsinálás”, sárdobálás, becsületsértés teljes fegyvertárát felvonultatja ellenem.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy bizonyára sok mindenben hibás vagyok és tévedtem a tanári pályám során, de határozottan visszautasítom, hogy annak érdekében végeztem volna a munkámat és szerveztem volna az iskolán kívüli tevékenységeket, hogy szexuális visszaéléseket követhessek el, diáklányokat hálózhassak be. Mintegy ezerötszáz diákot volt szerencsém legjobb tudásom szerint tanítani a gimnáziumban, szívből remélem, hogy sokuknak sikerült átadni valamit a történelem szépségeiből.

Végezetül még egyszer elnézést kérek mindenkitől, akit az elmúlt években bármilyen módon megbántottam.