Hogy előrelépés történjen a romániai ingatlan-visszaszolgáltatás terén, meg kellene változzon a mentalitás a jogi értelmezésekben, vagy magán a törvényen kellene változtatni – mondta Markó Attila Az egyházi ingatlan-visszaszolgáltatás gyakorlata Romániában 1997–2016 című könyvének pénteki kolozsvári bemutatóján.

A szerző – aki online kapcsolódott be az eseménybe – úgy vélte, hogy ha a restitúciós perek esetében nem változtat a hozzáállás a román állam, mint eddig, és a jogszabályok különféleképpen történő értelmezéseinek a lehetősége nem szűnik meg, akkor „nem lát kiutat ebből”.

A restitúciós bizottság volt RMDSZ-es tagjának könyvét Veres Emőd jogász, egyetemi tanár, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jogtudományi Intézetének igazgatója mutatta be a kolozsvári Bocskai-házban, és Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke méltatta. Az eseménybe Kelemen Hunor miniszterelnök-helyette, az RMDSZ szövetségi elnöke a szerzőhöz hasonlóan online kapcsolódott be.

Veres Emőd szerint folyamatos kulcskérdése az erdélyi magyarságnak a restitúció, és Markó könyve dokumentumértékű kiadvány, „nem egy szigorúan vett tudományos munka, hanem a szemtanú benyomását rögzítő könyv”. Mint mondta, a kötet azt dokumentálja, hogy miután Romániában létrejött egy restitúcióbarát szabályozás, és ennek az alkalmazása is megtörtént, a jogszabályok bármilyen módosulása nélkül az állami gyakorlat egy adott pillanatban gyökeres fordulatot vett, és az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása helyett az egyházi ingatlanok állami tulajdonban való tartása kezdődött el.

„Az egyházi ingatlanok államosítása egy hihetetlen érvágás volt a magyar közösség számára, hiszen korábban ez biztosította a vagyoni hátteret, ami lehetővé tette, hogy az egyházak szociális, kulturális, oktatási funkciót biztosítsanak a magyaroknak, amelyet az állam akkor nem kívánt felvállalni. Az egyház vagyoni alapjának a megtörése ezáltal megtörte ezt a funkciót is” – magyarázta.

Szerinte a normális az lett volna, ha korrekt rendezés születik ez ügyben, ami úgy tűnt, hogy lépésről lépésre ez meg is valósul, ám csak Romániának NATO-s és EU-s csatlakozásáig tartott, és amikor a Romániára nehezedő EU-s és NATO-s nyomások megszűntek, „a restitúciós jóindulat másodpercek alatt elpárolgott”. Mint mondta, azóta is azt a kort éljük, amiben a restitúció nem egy valós megoldás, a román állam pedig minél több ingatlant szeretne megtartani. Szerinte a restitúció kérdésköre el fog hosszú időn keresztül kísérni minket, hiszen ez az egyik legnagyobb társadalmi probléma a közéletben, politikában.

Kelemen Hunor: az út felénél tartunk ebben az ügyben

Az RMDSZ-elnök, Románia kormányfőhelyettese nagyon fontos könyvnek nevezte Markó Attila kötetét, és azt is, hogy a Sapientia vállalta ennek a kiadását. „Ez a restitúciós jogszabálytörvények dokumentuma, ami tulajdonjoguktól megfosztott intézményeket és a 30 éves folyamatos harcunkat mutatja be. A könyv Markó Attila személyes történetén keresztül mutatja be, hogy a legjobb szándékkal meghozott törvény egy adott pillanatban milyen furcsa fordulatot vehet” – mondta. Hozzátette: itt az áldozatot próbálják bűnösnek beállítani, egyrészt az egyházat, másrészt azt a köztisztviselőt, aki végrehajtja a törvényt.

A szövetségi elnök úgy fogalmazott: Románia önként vállalta, hogy természetben fogja végrehajtani a restitúciót, emiatt egy ideig mindenki optimista volta, az 1990-es években elkezdődtek a visszaszolgáltatások, elég jól is haladtak, egészen az EU-s és NATO-s csatlakozás utánig pár évig, amikor elkezdték lelassítani a visszaszolgáltatást közigazgatási eszközökkel. Ekkor, mint mondta, olyan nyomást helyeznek a tisztviselőkre, hogy azok nem mertek döntést hozni, és ez is azt mutatja, hogy amikor a természetbeni visszaszolgáltatás mellett döntött a román állam, „nem gondolta komolyan”.

Úgy vélte, azt látjuk, hogy a félelem továbbra is működik, a perek továbbra is folynak, annak ellenére, hogy sokan azt mondják, hogy ahogy a román állam egy tollvonással elvette az ingatlanokat, egy tollvonással vissza is kéne adja. „Az út felénél tartunk ebben az ügyben, ha tartunk az út felénél egyáltalán, és még hosszú utat kell bejárni ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy visszaadták a tulajdonokat, vagy kárpótolták a feleket. Markó Attila pedig ezzel a könyvvel bemutatja, hogy hogyan kéne zajlódjon ez a folyamat. Remélem, hogy Markó Attila majd egy olyan könyvet is meg tud írni, ami azt mutatja, hogy ez a harc nem volt hiábavaló” – tette hozzá Kelemen Hunor.

Kató Béla: mi annak is örülünk, amink megvan

Az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke úgy fogalmazott, az elmúlt években több diplomadolgozat született ebben a témában, és még sok éven keresztül tudnak témát adni a fiatal joghallgatóknak. Szerinte a most bemutatott könyv egy forrás a fiatal jogásznemzedéknek, megmutatja, hogy mivel kell szembenéznie az erdélyi magyar közösségnek. Hozzátette ugyanakkor, hogy ez nem volt könnyű időszak számukra, mert meg kellett birkózzanak azzal a gondolattal, hogy érdemes-e ezt egyáltalán csinálni.

Kapcsolódó

Kató Béla püspök: „A román állam azt üzeni, hogy tegyünk le az ingatlanjaink restitúciójáról”

Rendkívül sértőnek és őrültségnek tartja Kató Béla, hogy az ügyészek a zilahi Wesselényi Kollégium tulajdonjogát alátámasztó dokumentumok meghamisításával gyanúsítják.

visszaszolgáltatás Wesselényi Református Kollégium Kató Béla Csűry István

„A Mikó-per után úgy tűnik, minden per ítélete másolással történik. Sokszor úgy gondoltuk, hogy nincs értelme. Nem számíthatunk egy biztonságos jogkövetelésre, mert annyira kiszámíthatatlan a döntés minden esetben. A visszaszolgáltatásra leadott kérések 50 százaléka, ha meghallgattatott” – emelte ki.

A püspök szerint az intézmények akkor működnek jól, ha van gazdasági hátterük, és ha nem a politika folyamatos változásainak, harcának vannak kitéve. Sajnos, mint mondta, a könyv nem a történelmet írja le, hanem előrevetíti a jövőt is. „Mi annak is örülünk, amink megvan, a fennmaradásunkhoz szükséges minimumot akarjuk csak megteremteni, és ezzel az elmúlt években sokat haladtunk. Az egyház egy közösséget, a teljes erdélyi magyarságot akarja szolgálni. Markó Attilának a személyes életével kellett ezért megfizetnie, úgy tűnik, ez lesz, ha valaki közszolgálatot vállal, ám ha nem vállaljuk fel a közösség szolgálatát, akkor lassan mi is elfogyunk” – emlékeztetett Kató Béla.

Markó Attila: nem vagyok optimista

A szerző a bemutatón mesélt a könyv születéséről is. Mint mondta, az egész kötet emlékezetből született, nem volt egy dokumentációs eszköztára, de ez nem is volt cél, hiszen azt szerette volna, hogy közérthető módon mutassa be azt az időszakot, amelynek ő aktív részese volt. A szerző arról is beszélt, hogy hogyan látja a restitúciós perek jövőjét.

Kapcsolódó

Markó Attila: nem az a kérdés, hogy igazam van-e, hanem az, hogy azt egy jogállami bíróság valóban szolgáltatja-e

Nagyinterjú.

Markó Attila

Mint fogalmazott, ennek egyik kérdése, hogy ezekhez a perekhez, amik még mindig zajlanak, akár büntetőjogi, akár visszaszolgáltató perek, milyen az igazságszolgáltatása hozzáállása. Szerinte, ha a jelenlegi hozzáállás marad, és a faramuciság, a kicsavart értelmezés nem szűnik meg, akkor ő nem lát egyfajta kiutat ebből. „Nem vagyok optimista, mert ahhoz meg kellene változzon a mentalitás a jogi értelmezés szintjén, ha pedig ez nem változik, akkor politikai akarat kellene, hogy változzon a törvény” – fogalmazott. Hozzátette, a visszakapott ingatlanok csak töredékét képezik annak a vagyonnak, ami egykor az erdélyi egyházak tulajdonában volt.

Kató Béla újságírói kérdésre válaszolva ehhez hozzátette, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület eddig több mint 700 ingatlant kért vissza, és ennek a fele került egyáltalán tárgyalásra, és szerinte „máshol sem lehet jobb a helyzet”. Markó Attila ehhez még hozzátette, hogy az ő információi szerint 2600-2700 az összesen visszaigényelt ingatlanok száma Erdélyben, ebből 1400-1500-ről született valamilyen féle döntés, és van olyan ügy is, ahol a döntés megszületett, de nem került még birtokba az épület ilyen-olyan okok miatt.

Markó Attila hét éve Magyarországon él „önkéntes száműzetésben”, mert ha Romániában marad, letartóztatják. A Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásának ügyében felfüggesztett börtönre ítélték, majd összesen öt per indult ellene, amelyekben azzal vádolták, hogy a tulajdon-visszaszolgáltatási hatóság mellett működő kártérítési bizottság tagjaként jóváhagyta azt az ügyészek szerint túlbecsült kártérítést, amit egy erre alkalmazott szakértő megállapított. A perekben sorra születtek a felmentő ítéletek, mígnem egy másik ügyben – 2020 decemberében – alapfokon ismét börtönre ítélték. Azt mondta, azért költözött Magyarországra, mert nem bízik a romániai igazságszolgáltatásban.